Hogy kezdtél el statisztálni Londonban?
Egyszer-egyszer csináltam ezt már Magyarországon is, bár akkor még nem kifejezetten statisztaként mentem a forgatásokra, csak kisegítettem itt-ott, és beugrottam statisztának. 2014-ben találtam rá a Pop Platform nevű statiszta-adatbázisra, amit rengeteg statisztaközvetítő ügynökség használ. Szinte rögtön jelentkeztem, de annyira hosszú náluk az átfutási idő, hogy csak a következő év májusában vettek fel az adatbázisba.
Elküldted nekik az adataidat, és ennyi?
Az egész egy indukciós nappal kezdődik. Az ember bemegy, megmutatja nekik az igazolványát, ellenőrzik a személyazonosságát, méretet vesznek róla, készítenek néhány fotót, és ezek mind felkerülnek az adatbázisba. Ezt ki lehet egészíteni mindenféle egyéb információval. Olyasmire gondolok, mint a nyelvtudás, vagy egy olyan különleges szakma/mesterség, ami esetleg időnként hasznára válhat statisztaként. Például legutóbb egy megkeresésnél kovácsokat kerestek egy filmhez… Itt tünteti fel az ember, ha mondjuk tud lovagolni, netán van saját lova, esetleg tud lőfegyverrel bánni, satöbbi.
Mi a leghasznosabb képesség, amivel sok-sok munkát lehet kapni?
Leginkább azzal, ha az ember megbízható, pontos és problémamentes. A filmforgatás statisztaként unalmas folyamat, amiben nagyon sok minden történik az ember feje felett, nagyon sok idő telik el úgy, hogy az ember arra vár, történjen végre valami, és nem mindenki tudja ezt jól kezelni. Elkezdenek valami hülyeséget csinálni unalmukban, vagy csak nem figyelnek oda. Ha emlékszel a Dunkirk első előzetesére, az úgy kezdődik, hogy a képen látsz egy csomó katonát, akik a mólón állva várnak. Jön a Stuka a képen kívülről, a katonák felnéznek, és kezdenek összekucorodni. Na, ennek a képnek a kellős közepén volt egy statiszta, aki mosolyog. Mindenki más teszi a dolgát, de ő a kép kellős közepén mosolyog. A kész filmben ez már nincs benne, mert a jelenetet még azelőtt elvágják, hogy felnéznének a katonák, de a trailerben a teljes hossza benne van. A YouTube-on nézve ez valószínűleg nem látszik, de aki mondjuk nagy IMAX-vásznon látta az előzetest, az jó eséllyel kiszúrta. Ismerve a rendezőasszisztenseket, ők valószínűleg tudják, ki volt ez a fickó, és ő valószínűleg nem sűrűn fog náluk újra munkát kapni. Nem lehet mindig és mindenkit egyfolytában figyelemmel követni, működik egyfajta bizalom a statisztákkal szemben, amiből néha ez lesz.
Amikor elküldted az adataidat az adatbázisba, milyen szándékkal tetted? Csak egy-két potya munkára vadásztál?
Egyrészt fizetés-kiegészítésre vadásztam, másrészt a filmezés közelében szerettem volna maradni, amikor nem a magam dolgát csinálom. Nagyon sokat lehet tanulni, ha az ember a díszletben figyeli ezeket a filmeseket munka közben. Izgalmas látni, hogy például egy rendezőasszisztens hogyan képes kézben tartani egy akár ötszáz fős, hatalmas stábot.
Miután felvettek az adatbázisba, az első munkádra mennyi időt kellett várnod?
Legalább két hónap volt. Az ember kap ilyen megkereséseket, hogy ráérsz-e erre és erre a projektre ekkor és ekkor. Van, amikor mindent elmondanak a projektről, és van, amikor csak egy álcímet kapunk.
Így próbálják titokban tartani az új Star Wars-mozikat is, igaz?
Igen. Az utolsó Jedik álcíme például Space Bear volt. Mondjuk egy Google-kereséssel minden álcím gyorsan leleplezhető: általában hamar kiderül, melyik film milyen álcímen fut.
Mi volt az első filmed?
Egy rögbis reklámfilm volt. Előtte is voltak megkereséseim, de nem mindegyikből lesz automatikusan munka, mert vagy nem érek rá, vagy nagyon sokan jeleznek vissza, és rám már nincs szükség. Jellemzően mindig sokkal több embert kérnek fel, mint ahányra szükségük van.
A munkák kiosztásánál előnyt élveznek a rutinos statiszták?
A rendezőasszisztensek jobban szeretik azokat, akik jártak már díszletben korábban. Kevésbé kell őket fegyelmezni, nincs velük probléma. Ezt főleg azokra a produkciókra értem, ahol egyszerre száznál több statiszta van bent. Persze mindig akad néhány kezdő, mert a statiszták között óriási a fluktuáció. Több tízezren szerepelnek a különböző adatbázisokban. Sokan egyetemistaként statisztálnak, szóval maximum néhány évig lehet számítani rájuk, és akkor sem érnek rá mondjuk vizsgaidőszak idején.
Az első nagyjátékfilmed mikor jött?
Pár hónapra rá. Két napot dolgoztam a Bridget Jones babát várban. A régi Billingsgate piacon forgattunk a Tower közelében. Odakint nagyon hideg volt, de bent csodálatos idő. A médiaexpón játszódó jelenetet vették akkor fel, ahol Bridget Jones prezentál. Itt voltam az egyik vendég a kábé százból.
Ezek a pár napos forgatások hogyan nőtték ki magukat annyira, hogy most már az elfoglaltságod nagy részét a statisztálás adja?
Mondjuk úgy, hogy az időm felében statisztálok. Teljes állásban nehéz is lenne ezt csinálni, mert sok munka ütközik egymással, és az ügynökségek nagyon nem szeretik, ha az ember egymással párhuzamos munkákra visszajelez, majd valamelyiket visszamondja. Egyszerűen egyre több munkát vállaltam, és egyre több ajánlat érkezett.
Szabad megkérdezni, hogyan fizet a statisztalét?
Jellemzően 30 vagy 60 nappal a munka után fizetnek, de volt már rá példa, hogy két hét után utaltak. A tévé többnyire 60 nap, a mozi 30. A szakszervezet kiskönyve tartalmazza az összes tarifát. London 40 mérföldes körzetén belül van egy szakszervezeti megállapodás a filmgyártókkal. Az alapdíj 88 font és 20 penny egy napra, amire még rájöhet a túlóradíj és a különféle extrák. Olyasmikért lehet plusz pénzt kapni, ha az ember például speciális ruházatot biztosít a produkciónak, például ha van valamilyen rendvédelmi vagy katonai egyenruhája. Plusz pénz jár a minimális dialógusért is, ha a karakternek nincsen neve. Ez tíz szóig 25 font bónusz. A nagyobb dialógusokat csak színészek adhatják elő, statiszták nem, erre az ő szakszervezetüknek vannak külön szabályaik. Szigorú szabályok vonatkoznak arra, hogy ki a statiszta és ki a színész, milyen szerepre kit lehet alkalmazni… Sokan próbáltak azzal trükközni régen, hogy a kisebb szerepekre színész helyett statisztát szerződtettek, mert úgy olcsóbb volt: ma már ezt nem lehet.
Színészként az ember statisztálhat?
Elég sok színész statisztál. Az ügynökeik ezt nem szeretik, de általában nem is tudnak róla. Ha az ember nem kap színészi munkát, attól még meg kell élnie valamiből, arra pedig a statisztálás jó megoldás.
Az interjú előtt elmondtad, hogy egy csomó mindenről nem mesélhetsz, mert titoktartási szerződést írtál alá. Mesélnél ezekről a szerződésekről?
A titoktartási nyilatkozat jellemzően annak a szerződésnek a része, amit aláírunk a produkciós céggel. Ebben benne van minden a munkavédelemtől kezdve a képmás felhasználási szabályain keresztül egészen a titoktartási nyilatkozatig. A titoktartási része az utóbbi években bővült ki azzal, hogy gyakorlatilag semmiről nem lehet beszélni, nemcsak a film forgatásának idején, hanem azután sem, hogy már megjelent a mozikban. Attól tartanak, hogy különböző pletykákat vagy botrányokat robbanthat ki az ember, és ezt próbálják megelőzni ezzel a módszerrel. Mondjuk én az elmúlt években nem tapasztaltam soha semmit, amiből valami igazán szaftos pletykát lehetne elindítani. Fényképeket pedig nem lehet készíteni, mert a legtöbb forgatásra se telefont, se tabletet, se laptopot nem lehet bevinni. Nekem van egy ősrégi Kindle-öm, amin nincs se kamera, se mikrofon, azt néha sikerül bekönyörögnöm, hogy a szünetekben olvashassak.
Vigyáznak rátok? Szokott orvos lenni a helyszínen?
Voltam már olyan forgatáson, ahol készenlétben állt egy mobil műtővel felszerelt mentőautó is vészhelyzet esetére. Ott akár ez is része lehet a munkavédelemnek, ha mondjuk egy olyan jelenetet vesznek fel, amiben vannak speciális effektek és kaszkadőrök is.
Szenvedtél már balesetet forgatáson?
A forgatásokon mindig van a helyszínen egy elsősegélynyújtó, akinél a létező legkisebb sérülést is jegyzőkönyvbe kell venni. Velem előfordult, hogy kicsit megütöttem az egyik ujjamat, amikor egy ajtót kinyitottam, és egy forgatáson még ezt is jelenteni kell. Kaptam egy zacskó jeget, jegyzőkönyvezték a dolgot, és folyamatosan jelentenem kellett, mi van a sérülésemmel. Lehet, hogy ez röhejesen pitiánernek hangzik, de ez nagyon fontos, mert ők felelősséggel tartoznak a testi épségemért a díszletben, akármi is van. Bátorítják, hogy senki ne szenvedjen csendben.
Milyen gyakran látható az arcod a filmekben?
Én annak örülök, ha a lehető legritkábban. Van egy csomó ember, aki úgy tekint a statisztamunkára, hogy ha majd kamera elé kerül, akkor biztos felfedezik. Ez már jó ideje nincs így. Viszont ha az ember arca nem tűnik fel a képernyőn, akkor nagyobb esélye van arra, hogy több napot tud dolgozni. Miután mi napidíjban vagyunk, az embernek érdeke, hogy minél több napra visszahívják. Ha az arcod jól látható egy jelenetben, utána egy másik jelenethez nagy valószínűséggel már nem hívnak vissza.
Nem jár több pénz azért, ha mutatják az arcod?
Nem, ez az alapcsomag része.
Statisztaként te kapcsolatban állsz bármennyire is a rendezővel vagy a sztárokkal?
Nagy produkcióknál nem. Az instrukciókat 99 százalékban a rendezőasszisztensektől kapom. Olykor előfordul, hogy a rendező kollektíve a díszletben lévőkhöz szól. A főszereplők körül maximum kiemelt statiszták lehetnek, akik extra gázsiért dolgoznak az interakció miatt, de igazság szerint nincs nagyon lehetőség csevegésre, elsősorban dolgozni vagyunk ott. Két felvétel között ők mennek vissza a saját zónájukba. Kisebb produkcióknál van némi vegyülés az emberek közt, mert ott nincs pénz külön helyszínt biztosítani. Jellemzően még mást is ebédelünk: más ételt kapnak a színészek, a stáb, és mást a statiszták.
Vannak még egyéb szépségei ennek a melónak?
Például az, hogy egy csomó olyan helyre jutsz be általa, ahová hétköznapi emberként biztosan nem mehetnél be. Forgattunk filmet a Whitehallon a Royal College of Surgeons gyönyörű épületében és lépcsőházában, ami nincs megnyitva a nyilvánosság számára. A legsötétebb óra parlamenti jeleneteiből néhányat például a parlament épületében vettek fel – bár abban nem voltam, csak másodkézből hallottam róla. És persze ott van az is, hogy nekem van a legjobb székem a moziban. Közvetlen közelről láthatom azokat a produkciókat és színészeket, amiket és akiket mások csak a mozivásznon láthatnak. A The Current War című filmben például megfizethetetlen élmény volt látni Benedict Cumberbatchet és Nicholas Houltot együtt dolgozni.
Tudom, hogy sok filmről nem szabad mesélned, de azért van pár olyan, amiben benne voltál, és megemlítheted?
Látható voltam a Wonder Womanben – ezt elmondhatom, mert ott látható vagyok a trailerben is. Statisztaként az ember ugyan dolgozik a filmekben, de a stáblistára nem kerül fel. A stáblistára felkerülésért ugyanis további pénz jár. Most már elmondhatom, hogy minden nagy filmes univerzumban voltam már legalább egyszer.
Előfordulnak extra kérések a produkcióktól a külsőddel kapcsolatban? Új frizura, szakáll levágása satöbbi…
Tudják, hogy nagyon gyorsan nő a hajam és a szakállam, és ezt ki szokták használni. Előfordult, hogy forgattunk egy filmet, amivel aztán le kellett állnunk fél évre. Amikor forgattuk, nekem viszonylag dús szakállam volt, amit aztán időközben leborotváltam, mert a többi munkánál meg hátrányt jelentett. Aztán a semmiből jött egy e-mail két és fél héttel a kezdés előtt, hogy folytatnánk azt a filmet, amit fél éve félbehagytunk, és kellene a szakáll is. Bravúros módon sikerült két hét alatt visszanövesztenem. Érdekes módon arcszőr növesztéséért amúgy nem jár extra pénz, de azért igen, ha kitalálják, hogy nincs szükségük a szakállamra, és leborotválják. Ugyanúgy plusz pénz jár a hajvágásért is.
Mennyi volt a legtöbb idő, amit egy filmforgatáson töltöttél?
Két hónap, de ezt két etapban teljesítettem. Egyben a leghosszabb eddig hat hét volt. Ez a Benedict Cumberbatches filmben, a The Current Warban történt.
Meddig tervezed ezt csinálni?
Korbéli korlátja nincs a dolognak: nagy az igény a nyugdíjas korú statisztákra is. Amit ebből a dologból ki lehet venni, azt én mostanra már kivettem, úgyhogy az a tervem, hogy lassanként továbblépek. Persze ha jön szembe valami igazán érdekes, azt el fogom vállalni, mert buli és fizetnek érte.