Miután a Torontói Filmfesztiválon szeptember elején bemutatták A Wall Street pillangói című filmet, mindenki arról kezdett beszélni, hogy ez lehet Jennifer Lopez nagy színészi visszatérése. A film ugyanis nem egy könnyed romkom – a színész/énekes leginkább ebben a zsánerben volt jártas egy ideje –, hanem egy igaz történeten alapuló thriller/dráma, ami eléggé szokatlan a többnyire biztonsági játékban utazó sztártól. Ráadásul a hype már odáig fajult, hogy sokan már Oscar-jelölést jósolnak Lopeznek, ami elég szokatlan egy filmtől, amit sokáig azzal reklámoztak, hogy a főszereplői (Lopez mellett a Kőgazdag ázsiaiakból ismert Constance Wu) hogyan tanultak meg rúdtáncolni, és J.Lo milyen fantasztikus formában van, és nemcsak ahhoz képest, hogy idén töltötte be az ötvenet. Pedig ezeknél a sztoriknál sokkal érdekesebb – és mélyebb – maga a film, és főképp a film alapjául szolgáló igaz történet, amit az alkotók egy 2015 decemberében, a New York Magazine-ban megjelent cikkből vettek.
Amikor a brókereknek nem maradt pénze kurvázni
2008 előtt a Wall Street környéki sztriptízbárok az aranykorukat élték. A napközben magukat halálra dolgoztató brókerek esténként/éjszakánként csapatosan özönlötték el az alkohol, a drogok és a csinos, tangában riszáló nők társaságának ígéretével kecsegtető klubokat, és vaskos pénzkötegeket hagytak ott az efféle helyeken melózóknál. A kluboknak annyira jól ment, hogy nem is ők adtak fizetést az ott dolgozó lányoknak, hanem a lányok fizettek azért, hogy ott dolgozhassanak. A férfiaktól összegyűjtött pénzből ők jattolták a kidobókat, a bárpultosokat, sőt még a takarítókat is. Az üzlet még ezzel együtt is megérte: a bejáratott klubok jókora klientúrával rendelkeztek, a lányok a leszedett sápokkal együtt is kiválóan kerestek. Egészen 2008-ig, amikor a beköszönő gazdasági válság hatását pillanatok alatt megérezték.
A Wall Streeten dolgozók közül rengetegen veszítették el az állásukat, és azok, akik maradtak, épp nem azzal voltak elfoglalva, hogy exkluzív, pezsgős magántáncokat rendeljenek maguknak elfüggönyzött, sötét és fülledt hangulatú szobákban. Rosszabbul ment a brókereknek, ezért rosszabbul ment a lányoknak is. Egyre kevesebb pénzért egyre többet kellett vállalniuk. A bizniszt ráadásul elözönlötték az olcsóbban dolgozó orosz és kolumbiai lányok, kiszorítva onnan sok régi sztriptíztáncosnőt.
Jennifer Lopez és Constance Wu a Wall Street pillangóiban (Fotó: profimedia)
Rosie és Samantha
Rosie még a válság előtt kezdett el sztriptíztáncosnőként dolgozni manhattani klubokban, de mivel a barátjától teherbe esett, viszonylag gyorsan hátrahagyta a jövedelmező szakmát, hogy aztán némi szünettel, egy szüléssel és a korábban összekeresett pénz teljes köddé válásával később visszatérjen, immár a gazdasági válság kitörése után. Hamar rá kellett jönnie, hogy a második próbálkozása már nem lesz olyan egyszerű. Egyre több jel mutatott arra, hogyha ismét jól akar élni, akkor a sztriptíz mellett szexet is be kell vállalnia, de ez az, amit ő nem akart. A régi ismerősei a klubokban a távolléte alatt nagyrészt kicserélődtek, mégis talált egy ismerős, régi arcot.
Samantha a harmincas éveiben járt, és ezzel az életkorral ebben a bizniszben matuzsálemnek számított. A korát leginkább plasztikai műtétek egész sorával próbálta kompenzálni. Rosie-nak rögtön feltűnt, hogy Samantha és a vele dolgozó néhány nő (a közhiedelemmel ellentétben a sztriptíztáncosnők csapatokban szeretnek dolgozni, mert együtt sokkal több pénzt tudnak lehúzni a kuncsaftokról, mintha csak egyetlen csaj szórakoztatná őket) nem pusztul bele a sok munkába, mégis jól élnek. Rosie-nak továbbá az is feltűnt, hogy Samantha lányai nem szexelnek pénzért, és még így is ők a legkapósabb lányok a városban. Rosie nem sokat teketóriázott, és bejelentkezett Samanthánál, hogy szeretne vele dolgozni.
A nagy átverés
Gyorsan kiderült számára, hogyan épül fel Samantha üzlete. Miután egyre kevesebb kuncsaft érkezett a klubokba, Samantha nem ült a babérjain, és elkezdte felhívogatni a régi, pénzes ügyfeleit, hogy jöjjenek vele mulatni egyet. Az évek során rengeteg névjegykártyája, e-mail-címe és telefonszáma összegyűlt, szóval széles választékból válogathatott. Az ügyfelek egy része nem is emlékezett rá, gyakran a saját fotója helyett valamelyik fiatalabb kollegina képét küldte el, de nem ez volt a lényeg: rengeteg férfi kapott az alkalmon, hogy egy csinos sztriptíztáncosnő hívja partizni.
Samantha általában nem egyedül ment a találkákra, hanem valamelyik lány társaságában, elkezdtek italozni, megkínálták a férfit droggal, és a cél az volt, hogy mielőbb átcsábítsák valamelyik night clubba, hogy ott folytatódjon a buli, ahol méregdrága pezsgőket és szolgáltatásokat fizettettek ki vele, hogy aztán hajnalra megkopasztva küldjék haza az ipsét a feleségéhez. Mivel Samantha tényleg vastag ügyfeleket hozott, a helyzet a sztriptízklubbal megfordult: ezúttal ők fizettek százalékot neki azért, hogy hozzájuk szállítsa a fizetős klienseket.
Fotó: profimedia
Rosie gyorsan megtalálta a helyét a gépezetben. Mivel a többiekkel ellentétben ő első ránézésre nem tűnt sztriptíztáncosnőnek, ezért elegáns bárokban és klubokban vadászott férfiakra, hogy aztán átcsábítsa őket a klubokba mulatozni. A másik feladata pedig a „könyvelés” volt. A többiekkel ellentétben ügyesen tudott számolni és pontos volt, ezért gyakran ő összegezte a kuncsaftok fogyasztását, hogy aztán pontosan tudjanak elszámolni a klubokkal és egymással. Jó módszer volt a bankkártyák lefosztására, hogy a klienst egy helyi ATM-hez küldték, ami a levett készpénz mellett további díjat is leemelt a számlájáról.
Egyre merészebben
A módszer kifinomult volt és jól kidolgozott, de akadt több buktatója is. Az egyik, hogy sok pasi nem elégedett meg a flörtöléssel, a tánccal és a sztriptízzel, hanem szexet is akart, márpedig Rosie és Samantha erre nem voltak hajlandók. A problémát úgy küszöbölték ki, hogy a találkákra prostituáltakat is vittek magukkal, akik jutalékért cserébe „szórakoztatták” a kiszemelt pasast. A másik problémát az jelentette, hogy sok kuncsaftnak esze ágában sem volt elmenni a sztriptízklubig, ha már amúgy is jól érezte magát a lányok társaságában. Ha magától nem ivott eleget és nem fogyasztott drogot, a csajok trükkösen megoldották a dolgot: drogot kevertek az italába. Egyrészt egy kis MDMA-t, amitől kellően ellazult és jól érezte magát, másrészt némi ketamint, amitől később annyira kiütötte magát, hogy másnap az egészből nem emlékezett semmire.
A kuncsaftok sokszor annyira készen voltak, hogy az összes bankkártyaadatukat készségesen adták meg az őt faggató lányoknak mulatozás közben, akik jó alaposan megkopasztották őket. Eleinte vigyáztak rá, hogy ugyan sokat vegyenek le, de ne tűnjön a dolog rablásnak, szóval nem rabolták le a kártyát teljesen, de ahogy egyre jobban ment a dolog, annál magabiztosabban és pofátlanabbul fosztogattak.
Jelenet a Wall Street pillangói c. filmből (Fotó: profimedia)
Érinthetetlenek
Lelkifurdalásuk nem igazán volt a történtek miatt, mert a legtöbb általuk kifosztott palit amúgy is disznónak tartották, aki brókerként embereket rövidít meg, csalja a feleségét, a lányokra pedig a tulajdonaként tekint, így azzal vigasztalták magukat, hogy nem tesznek semmi rosszat. A lányok egyre vadabbul költekeztek, a legdrágább luxusruhákban jártak, és kisebb vagyonokat költöttek el shoppingolás közben. Egy idő után simán lenullázták a bankkártyákat is. Szinte hihetetlen, hogy éveken át zavartalanul folytathatták mindezt, de ennek oka jó oka volt.
Amikor a másnap magához térő kuncsaft észrevette, hogy lenullázták, a legtöbb esetben nem csinált ügyet belőle. Szégyellte, hogy sztripperekkel és prostikkal mulatott, azt meg pláne, hogy a csajok átverték őt. Nem akarták, hogy a munkahelyükön híre menjen a dolognak, azt meg pláne nem, hogy a feleségük vagy a családjuk értesüljön a történtekről, és az sem hiányzott, hogy valamelyik bulvárlap lecsapjon a témára. Ha egy-egy kirabolt fickó olykor mégis eljutott a rendőrségig, jellemzően egyáltalán nem tudta bizonyítani, mi történt vele, és mivel a drogok miatt alig emlékezett valamire az estéjéből, nem igazán tudott támpontokat adni a rendőröknek ahhoz, hogy komoly nyomozás induljon.
Samantha Barbash-nak jelenleg 78 ezer követője van Instagramon, akik alig várják a róla készült filmet:
Minden jó, ha jó a vége
Samantha, Rosie és népes csapatuk sikersztorija sokáig kitartott, de ahogy egyre kapzsibbak lettek, egyre nőtt a hibalehetőség. Miután az egyik kuncsaftjuk hangfelvételt rögzített a kirablásáról, és ezzel elsétált a rendőrséghez, a sorsuk megpecsételődött. A hangfelvétellel megvolt a bizonyíték, ráadásul a felvételen az egyik nekik dolgozó prostituáltat is be tudták azonosítani. Mivel a lánynak korábban már meggyűlt a baja a törvénnyel, a nagyobb büntetés elkerüléséért együttműködőnek mutatkozott.
Beavatta a rendőröket a működésükbe, segített egykori áldozatok beazonosításában, és általa a zsaruk a csajok teljes tevékenységét végigkövethették. A rendőrök ugyan sok egykori áldozatukat megkeresték, de így is csak néhányan akadtak, akik hajlandók voltak együttműködni a nyomozásban. Azért annyian így is összejöttek, hogy az elég legyen egy jó kis büntetőperre Rosie, Samantha és a többiek ellen, akiknek az ajtaján egyik nap ott kopogtatott a rendőrség, ők pedig gyorsan rájöttek, hogy a bizniszüknek annyi. A rendőrök előtt pedig örömmel köpték be egymást, hogy ezzel is mérsékelni próbálják a saját büntetésüket.
Végül a 2015 decemberében megjelent New York Magazine-os cikk tette őket híressé, most pedig elmondhatják, hogy a történetük egy olyan filmet inspirált, aminek Jennifer Lopez vállalta el az egyik főszerepét.
Ilyen fordulatokat hoz a Merkúr a kapcsolataidba a következő hetekben
Nőként kezdett új életet Németországban a megasztáros Szecsődi Kari
Nagyon nehézkes természetűek ezek a csillagjegyek
Ezt az alsóneműt három országban is betiltották
Meghalt Azahriah menedzsere, Ferich Balázs
Sztárok, akik a nagyszüleiket vitték a vörös szőnyegre
Tepsiben sült túrógombóc tejfölöntettel – krémes, puha, isteni!
