Janza Kata: „A magánéletemben feleannyira sem vagyok határozott, mint a színpadon”

Talán senkinek nem kell bemutatni a kilencvenes évek egyik legnagyobb vígjátékát, az Apácashow-t, melyben Whoopi Goldberg Mary Clarence nővérként alakít és énekel óriásit. A filmből musical készült, Magyarországon tavaly nyáron, a Szegedi Szabadtéri Játékokon mutatták be, idén nyáron pedig Baján aratott nagy sikert. Szente Vajk rendezésében a diszkó- és souldallamok október 16-án és 17-én a Papp László Budapest Sportarénában is felcsendülnek. A szigorú, olykor mégis humoros zárdafőnöknőt Janza Kata alakítja a darabban. A színésznővel a felkészülés folyamatáról, a vágyott és váratlanul ölébe hulló szerepeiről, a színházhoz és a magánélethez fűződő viszonyáról beszélgettünk.

Sokat készülsz az Apácashow előadásaira? Túl vagytok már a főpróbán?

Nem volt még főpróba, de nemrég játszottuk Baján a musicalt. Fel kellett újítani a darabot, fel kellett eleveníteni pár dolgot, de inkább a táncosoknak kellett sokat készülniük. Nekem zárdafőnökként zárt jeleneteim vannak, a nagy táncjelenetekben nem vagyok benne.

Janza Kata (Fotó: Schumy Csaba)

Van különbség egy kisebb színházi és egy nagyobb arénában zajló játék közt?

Nincs nagyon különbség. Nyilván nagyobb gesztusokkal és hangerővel kell játszani, hogy eljusson a nézőkhöz a jelenlétünk. Annyira egyben van a darab, és annyira egyben vagyunk mi, hogy igazából nem kell jobban odatenni magam. Szente Vajk rendezővel nagyon gondosan ügyeltünk arra, hogy a viccelődés ne legyen sok, ízléses legyen. Fontos, hogy a nagy tér ellenére ne változzon a játék ritmusa és stílusa. Az én szerepemben is akkor jönnek ki jól a poénok, ha jó tempóban, ízléssel viccelek.

De a nagyobb közönség nagyobb zajjal is jár. Nem könnyebb titeket kizökkenteni a játékból?

Igazából nem jut el hozzánk a zaj. Inkább annak örülünk, ha valamit hallunk a közönségtől, például a nevetést.

Az Apácashow egy filmből adaptált darab, Whoopi Goldberg és Maggie Smith voltak az eredeti főszereplők. Milyen ennek fényében játszani?

Mindig izgalmas a filmadaptáció, mert az emberek automatikusan hasonlítgatnak, és mi is. Fejben kiosztjuk a szerepeket. Én magamat sosem osztottam volna erre a szerepre, és a tejfelszőke Peller Annáról sem jutna eszembe elsőre Whoopi Goldberg karaktere, pedig ma már nem is kérdés, hogy csodálatosan játssza. Erre valók a dramaturgok és a rendezők, hogy meglássák bennünk a lehetőséget: kinél a humort, kinél a temperamentumot.

Mennyire érezted magadénak a zárdafőnöknő szerepét?

Először tényleg nem gondoltam, hogy enyém ez a szerep. Nagyon sokat kellett rajta dolgoznom. El kellett hinnem azt, amit a Vajk számtalanszor elmondott nekem a próbákon, hogy ne akarjak vicces lenni. Ha bemegyek a színpadra, annak ma már súlya van. Nem hittem el, hogy ez elég.

Fotó: Schumy Csaba

Mikor kezdtél el hinni abban, hogy a szerep neked való?

Kint a szegedi Dóm téren, amikor elmondtam a legelső vicces mondatomat, és szakadt rajta a közönség. Fogalmam nem volt, hogy mikor fognak nevetni rajtam, de már az elején megtörtént. Folyamatosan jött a nevetés, a taps. Elkezdtem hinni benne!

A főszerep is tetszett volna?

Igen, csak hát milyen az élet! Amikor láttam a kiírást a meghallgatásra, akkor ugye korban meg volt határozva, hogy milyen szerepek vannak. Akkor néztem, hogy korban Deloris Van Cartier-n már túl vagyok, a zárdafőnöknő meg korban még hol van hozzám képest. Ezért nem mentem el a meghallgatásra, de később mondták, hogy szeretnék, ha a zárdafőnöknőt játszanám. Dolgozni kellett rajta, de most már imádom, semmi pénzért nem adnám oda. Lubickolok benne, az egyik kedvenc szerepem lett.

A darabra készülve egy apácazárdába is ellátogattál. Milyen volt találkozni egy igazi apácával?

Igen, a bajai bemutató előtt találkoztam Eszter nővérrel. Még előtte tisztáztuk, hogy nincsenek tabuk a beszélgetésben. Meg is kérdeztem, hogy volt-e szerelmes életében. Elárulta, hogy igen, a főiskolás éveiben, de most ez a szerelem az Istennel nagyon boldoggá teszi. Benne nincsenek kérdések ezzel kapcsolatban.

A te életedben milyen szerepet játszik a hit?

Bár nem kaptam vallásos neveltetést, nagyon sok mindenben hiszek. Sok éven keresztül voltam a Szent István-bazilika kórusának a tagja, így a szentmiséken egy kicsit én is megérintődtem. Van egy hitem, és tiszteletben tartom másokét is. Mindig erős és különleges dolognak gondoltam, ha valaki hívő.

Fotó: Schumy Csaba

A színházi darabokban gyakran jelensz meg határozott nők szerepében. A magánéletedre mennyire jellemző a határozottság?

Nem nagyon, a magánéletemben fele annyira sem vagyok határozott, mint a színpadon. A magánéletem tele volt hullámvölgyekkel. Persze ahogy a munkámban, ott is a harmóniára törekszem. Volt két válásom, de a volt férjeimmel sikerült megőriznem a jó kapcsolatot. Családösszetartó típus vagyok, és hiszek a házasságban, csak sajnos nekem nem sikerült. Megszenvedtem őket, de a színházban olyankor is rendben voltam.

Ezek szerint a színházban akkor is jelen tudsz lenni, amikor épp hullámvölgy van az életedben?

Akkor még jobban, mert a munkába menekülök. A munkaterápiánál nincs jobb a világon. Azt szokták mondani, hogy mindkét válásomkor úgy dolgoztam, mint egy hadvezér. Már rám kellett szólni. A színházban határozott és fegyelmezett vagyok, a magánéletemben inkább csak fegyelmezett, néha pedig naiv.

Az, hogy a munkádban ennyire sikeres tudtál lenni, nem volt rossz hatással a magánéletedre?

Az biztos, hogy abból is adódtak problémák, hogy engem beszippantott a színház világa. Amikor a második gyerekem, Samu született, akkor én jöttem vissza dolgozni, és a férjem maradt otthon. Ez vetett véget a kapcsolatunknak, felcserélődtek a szerepek. Keveset tudtam otthon lenni.

Most mennyi időd jut a magánéletedre?

Most már megpróbálok erre tudatosan figyelni. Talán az is benne van, hogy már nem akarom annyira megváltani a világot, mint mondjuk húszévesen. Sőt nagyon szeretek dolgozni, de azt gondolom, hogy okosabban mérlegelek. Például februárban lekötöttem a nyári nyaralást. A párom, Ádám aggódott is, amiért jó pár dolgot muszáj visszautasítani, ha szeretnénk kicsit pihenni, nyaralni.

Fotó: Schumy Csaba

Vele is tudsz elég időt tölteni?

Próbáljuk megtalálni az arany középutat. Ádám nemrégiben kapott főszerepet Szomor György Robin Hood című darabjában. Olaszországba mentünk nyaralni, és hazajöttünk két nappal korábban, hogy nyugodtan tudjon próbálni. Sokszor visszük magunkkal a szövegeket tanulni.

Sok darabban játszottál már, van olyan, ami a szívedhez nőtt? Esetleg van olyan szerep, amit szerettél volna, de nem kaptál meg?

Olyan szerepeket is eljátszottam, amik másnak nem adathattak meg. Három nagy szerelmem volt: az Elizabeth, a Jekyll és Hyde, valamint az Anna Karenina. Ebből a Kareninát nem játszottam el, de mint néző rajongásig imádom a darabot. Az Elizabeth-et több évig játszottam, velem ismerték meg az emberek. A Sunset Boulevard női főszerepe viszont még szerepálmom. Bármelyik színházhoz kerül itthon, szeretném jelezni, hogy gondoljanak rám a castingon. Valamiért ott motoszkál bennem. Ráadásul ha találkozom egy rendezővel, megkapom, hogy te Janzus, neked a Sunset Boulevard-ban kellene játszanod!

Még mindig szereted feszegetni a határaidat?

A prózákban igen. Szeretnék több prózát játszani. Ha valaki azt mondaná, hogy szálljak be egy kemény prózai darabba, szívesen gyötrődnék rajta. Szívesen buknék bele, hogy újra nekiveselkedhessek. Akár kis szerepben is, nagyok között.

Fotó: Schumy Csaba

Nem azért nem osztanak rád több prózai szerepet, mert beskatulyáztak, hogy ő az Operettszínház színésznője, aki a musicalekben jó?

Dehogynem! Volt egy érdekes beszélgetésem 10 évvel ezelőtt. Alföldi Robinak mondtam, hogy szeretnék prózát játszani. Ő akkor azt kérdezte, hogy ha ennyi jó zenés szerepet kapok, ha ebben sikeres vagyok, akkor miért akarok mást csinálni. Addig csináljam, amíg igény van rá! Persze aztán a Jövőre veled itt!-ben, A Pendragon legendában vagy a Nők az idegösszeomlás szélén című darabban meg tudtam mutatni ezt az oldalamat is.

Milyen darabokban láthatunk téged a közeljövőben?

Húzós az októberem. Az Operettszínházban most újítjuk fel az összes darabomat. Konkrétan az egyikből esek a másikba. Kezdünk az Elfújta a széllel, amiből mind a kilencben én játszom, közben újítjuk fel A Pendragon legendát, az Amerikai komédiát és a Mesemusicaleket. Budapesti bemutatója lesz a Demjén-musicalnek, amit Baján már óriási sikerrel mutattunk be. Lesz önálló estem a Benczúr klubban, ami nagyon nehéz, mert végig nekem kell énekelnem. Azt viszont még egyelőre várjuk, mi lesz az új bemutató az Operettszínházban, amiben jövőre játszani fogunk.