Kezdek rögtön egy pontosítással: igen, készült folytatás néhány Disney-s tündérmeséhez (pl. létezik Hamupipőke 2), de ezek nagy része rögtön DVD-n jelent meg, és nem zavart sok vizet. Igen, akkor a Disney még tudta, hogy ha már úgysem lehet valamit túl értelmesen folytatni, de piaci igény azért van rá, akkor meg kell próbálni az egészet fű alatt elintézni. Ezzel szemben a Jégvarázs 2. 2013 nagy mozis sikerének teljes mellszélességgel felvállalt folytatása, sőt: mivel a Disney-nél hat évig ültek rajta, bőven volt idő rá, hogy kitaláljanak neki egy épkézláb sztorit. Nem állítom, hogy az első részben látott happy end után a történet kiáltott a folytatásért, de az alkotók jó helyen kezdtek el tapogatózni: elsősorban Elza múltjában és a varázsképességei eredetében. Csakhogy amire jutottak, azért már nem jár vállon veregetés: a Jégvarázs 2. sztorija olyannyira zavaros és sötét lett, hogy szülő legyen a talpán, aki a végén képes lesz majd választ adni a gyerek összes kérdésére.
A happy end után
Hogy lehet folytatni egy olyan sztorit, ami az első részben egy óriási, teljes körű happy enddel ért véget? Úgy, hogy minél előbb el kell venni a szereplőktől a boldogságot, vagyis ki kell találni egy olyan konfliktushelyzetet, amivel ki tudjuk őket rángatni az idilli pillanatokból. A Jégvarázs 2. esetében ez egy varázslat lesz a mágikus erdőből, ami viharok formájában élhetetlenné teszi Elzáék királyságát. Felkerekedik hát a csipet-csapat Elzával, Annával, Krisztoffal, Olaffal és Svennel, hogy utánajárjanak a mágikus viharok eredetének, miközben időnként afféle természeti elementálok (levegő, tűz, föld, jég) támadnak rájuk, és megismernek egy erdei népet, akiknek köszönhetően egy súlyos titokra derül fény a saját családjuk múltjával kapcsolatban.
Egy animációs film sztorija esetében nem szégyen törekedni az egyszerűségre. A célközönséget elsősorban a gyerekek jelentik, ezért lényeges elem, hogy ők nagyrészt értsék, amit a vásznon látnak, és legyen számukra értelme az egésznek. Az persze nem baj, ha utána el kell magyaráznunk nekik ezt-azt, de a Jégvarázs 2. már annyira túlbonyolította a dolgokat, hogy minden szülőnek alaposan fel kell kötnie a gatyáját a vetítés után hazafelé vezető úton. A film üzenete ugyanis még egyes felnőttek számára is túl komplex lesz.
Jégvarázs 2. (Fotó: Fórum Hungary)
Ü-Z-E-N-E-T
A Jégvarázs 2. ugyanis nem kisebb dolgot próbál lenyomni a gyerekek és a felnőttek torkán, mint
a generációkon átívelő bűn kérdéskörét.
Azt például, hogy nincs rendben, ha a mi jólétünk annak köszönhető, hogy annak idején a nagyszüleink tettek valami vállalhatatlant és embertelent, és valahol mi is felelősek vagyunk. Az alkotók nem titkoltan az amerikai őslakosok ellen elkövetett bűnökre utalnak, de ilyen alapon Európára vonatkoztatva simán lehetett volna belőle egy
„nagyapa náci volt, és mivel miatta élünk ilyen jól, egy kicsit mi is bűnösök vagyunk”
jellegű üzenet is. Nyilván egy animációs film keretein belül egy ennyire sötét és mély gondolatot nem lehet a maga komplexitásában átadni, és bár a problémafelvetést még hozza a Jégvarázs 2., a feloldásnál már a megúszásra játszik, és próbálja pusztán mesei eszközökkel lezárni ezt a szálat – kissé keserű szájízt hagyva maga után. Nincs bajom azzal, ha egy animációs filmnek komplexebb mondanivalója van, ezért is imádtam pár éve annyira az Agymanókat, de ha már ez a helyzet, azt úgy kell előadni, hogy legalább részben mindenki számára érthető és befogadható legyen, ami ez esetben nem sikerült.
Sok pézsével a moziba
És milyen a film, ha eltekintünk a zavaros sztoritól és a túl komplex mondanivalótól? Nagyjából ugyanolyan, mint az első, azzal a fő különbséggel, hogy most nincs olyan karakteres főellenfél, mint az első Jégvarázsban Hans volt, sőt igazából nincs kézzel fogható ellenség, mivel hőseink elsősorban önmagukkal viaskodnak. A film atmoszférája is sötétebb kissé: van benne egy jelenet, melynek láttán a gyerekek valószínűleg szétbőgik majd a multiplextermeket, ezért jó sok papírzsepivel induljunk útnak a biztonság kedvéért. Az első résznél azonban nem félelmetesebb a végeredmény: aki csak amiatt maradna otthon a gyerekekkel, mert attól tart, hogy majd halálra parázzák magukat a moziban ülve, annak üzenjük, hogy nem kell ettől tartania.
A film legfőbb humorforrását továbbra is Olaf jelenti: a piaci visszajelzések hatására érezhetően megnövelték a szerepét, és kapott néhány igazán klassz jelenetet, például amikor activityt játszik a többiekkel. Kristoff szerepe most nagyrészt abban merül ki, hogy meg akarja kérni Anna kezét, de folyton elbénázza a dolgot, ezért újra meg újra próbálkoznia kell. Feltűnő még, hogy a legtöbb folytatással ellentétben nem sokat törődtek azzal, hogy új karaktereket hozzanak be: akikkel találkozhatunk, azok jellemzően nem fontosak a történet szempontjából, vagy kimerül a szerepük a cukiságfaktor növelésében. Ezért kár, mert egy érdekes új figura vérfrissítést is hozhatott volna magával, de az alkotók valamiért kihagyták ezt a ziccert.
Fotó: Fórum Hungary
A dalok
A folytatás is megőrizte a Jégvarázs musicales hagyományait: a szereplők bizonyos időközönként dalra fakadva tárják ország-világ elé boldogságukat, szomorúságukat. Elsőre az tűnt fel, hogy a dalok – legalábbis magyarított formában, a sajtóvetítésen ugyanis a filmet szinkronizálva vetítették – elsőre nem annyira ragadósak, de aztán jött a vége főcím, és elindult angol eredetiben az Into the Unknown, amiből a Disney-nél nem titkoltan Let It Go kaliberű gigaslágert szeretnének faragni, angolul pedig már életre is kelt a szám: a Let It Go is jobb volt ugyan angolul, de ott azért nem volt akkora a különbség a magyar és az eredeti verzió között, mint itt.
A marketinggépezet persze mindenhol tolja majd felénk az új slágert, ami könnyen juthat arra a sorsra, mint elődje, de az kétségtelenül megnehezíti majd a dolgát, hogy a film maga kevésbé lett szerethető.
Akiknek ajánljuk
+ Jégvarázs-rajongóknak: őket úgysem tudnánk lebeszélni, nem is akarjuk.
+ Azoknak, akik felkészültek lelkileg arra, hogy a gyerekeik a következő hónapokban, években a film dalait fogják énekelni.
+ Azoknak, akiket nem riaszt el az animációs filmhez képest sötétebb hangulat.
Akiknek nem ajánljuk
– Azoknak a szülőknek, akik nem szeretnek hosszú és részletekbe menő magyarázatot adni a gyereküknek arról, miről is szólt az a film, amit az előbb láttak.
– Azoknak, akik inkább a könnyedebb, viccesebb animációs filmeket preferálják.
– Azoknak, akik már az első Jégvarázst sem csípték.
Rajongói teóriák
A Jégvarázs 2-re olyan sokat kellett várni, hogy az elmúlt években számos rajongói teória látott napvilágot a filmmel kapcsolatban. Innentől spoileresen cáfolom vagy megerősítem ezeket. VIGYÁZAT, SPOILERVESZÉLY!
- Teória 1: Elzára is rátalál a szerelem, akárcsak Annára az első részben.
Téves, Elza itt elsősorban önmagával van elfoglalva.
- Teória 2: Elzáról kiderül, hogy a lányokat szereti.
Ehhez minimum arra volna szükség, hogy legyenek beszélgetései más lányokkal is a húgán kívül, erre azonban nem nagyon kerül sor.
- Teória 3: Elza meghal a végén.
Nem hal meg, viszont egy másik karakter igen, de nyugi, ő is csak átmenetileg.
- Teória 4: Elza fő ellenfele egy olyan karakter lesz, aki tüzet tud varázsolni.
A filmben valóban van egy tüzet teremtő karakter, de főellenségnek semmiképp sem neveznénk, sőt még csak igazi ellenségnek sem.
- Teória 5: Lesznek elementál-szörnyek.
Az első részben Elza teremtett egy jókora jégszörnyet, és igen, a folytatásban tényleg lesznek hasonlók, akik közül főképp a földóriások látványosak és félelmetesek.
- Teória 6: Elza és Anna szülei még életben vannak.
Tévedés: továbbra is halottak.
