Bár a Bátrak földje a kiegyezés korában játszódik Magyarországon, nekem határozottan az volt az érzésem közben, hogy egy mesefilmet nézek. Ez csak az én marhaságom, vagy szerinted is így van?
Abszolút mese. Tetszik ez a megközelítés. Hiába olvassa az ember a forgatókönyvet, és hiába van ott a forgatáson, egészen más az, amikor először láthatja az összevágott, kész részeket, és amikor először láttam, rögtön egy nagy mesének éreztem az egészet. Visszahozta a gyerekkori emlékeimet, amikor a tévé előtt néztük ezeket a régen készült mesefilmeket, egyből mesehangulatom támadt tőle. Annyi jó figura van benne, szegény és gazdag is, hogy mindenki megtalálja benne a maga kedvencét, akinek szurkolhat. Nem véletlenül lett ez ilyen, a Bátrak földje vállaltan mese. A kor és az ország ugyan valódi, de a szereplők és a helyzetek, amikbe belekerülnek, már kitaláltak.
Nekem az jutott eszembe róla, hogy olyan, mintha a Disney klasszikus meséi találkoznának a régi csehszlovák mesefilmekkel…
Kétségtelen, hogy a történet szereplői archetípusok, és tény, hogy van benne egy kis kelet-közép-európai hangulat, ugyanakkor a Disney meséire is rímel bizonyos szempontból.
A sorozat showrunnere, Kalamár Tamás ezt neked eleve így vezette fel, vagy csak a végső változatot látva vált számodra egyértelművé, hogy ilyen lesz?
Tamás imádja a romantikát, szeret nagy érzelmekkel dolgozni, ő ezt vállaltan teszi. Nem volt ebben zsákbamacska még úgy sem, hogy mivel ez egy hosszú történet, az elején még csak néhány rész forgatókönyvét kaptuk meg.
Mi vonzott a Bátrak földjéhez?
Főképp az, hogy a karakterem egy igazi cselszövő, ármánykodó bajkeverő, ami színészként mindig egy izgalmas kihívás. Meg persze az is, hogy kosztümös sorozatokat nem nagyon forgatunk mostanság. Tetszett, hogy visszahozza azoknak a mese- és romantikus kalandfilmeknek a hangulatát, amiket gyerekként én is néztem otthon a tévében. Ha egy más korban kell egy karaktert megformálni, az mindig izgalmas dolog.
Az ármánykodó karakterek gyakran az efféle típusú sorozatok legnépszerűbb figurái.
Erre így nem gondoltam, és nem is szeretnék erre gondolni. Nézzük meg először, mit szólnak majd hozzá a nézők. Az biztos, hogy én nagyon élveztem, sok dolgot találtunk ki forgatás közben, folyamatosan egyre izgalmasabb lett a karakter. Ahogy haladt előre a forgatás, úgy lettek egyre színesebbek a figuráink. Izgalmas játék volt, hogy Móric kivel és hogyan éri el a célját, kivel és hogyan viselkedik a céljai elérése érdekében. Élveztem, hogy nem egy hősszerelmes bőrébe kellett bújnom. Egy ilyen hosszú sorozatnál azonban senki sem egy típusú. Idővel mindenkinek sok oldala válik láthatóvá.
Akkor nem jelenthető ki egyértelműen, hogy Móric gonosz lenne?
Nem. Ebben meg kell hogy védjem Móricot. Számomra ő alapvetően a környezetének az áldozata. Nem szabad ilyen skatulyába zárni szegényt. Szerintem nem egy rosszindulatú, gonosz ember. Persze ez csak az én véleményem, de minden színész védi a saját karakterét. Végig kell nézni, és akkor kiderül. Azért vele kapcsolatban is lesznek változások. Fog még meglepetéseket okozni.
Jól érzem, hogy szándékosan nem törekedtetek realista színészi játékra, és a mese kedvéért kicsit túljátszottátok a figurákat?
Szerintem igen, de tény, hogy mindig nehéz ilyenkor bizonyos határokon belül tartani az alakítást. Egy ilyen mese esetében ez megengedhető, sőt talán jobban is illik a sztorihoz, mint a realista színjátszás. Itt azért lehet erősebb ecsetvonásokkal dolgozni. Maga a történet is ezt kívánja meg. Egy mélylélektani családi drámában nyilván nem így játszottunk volna, ott a színész más eszközökhöz nyúl. Felszabadított minket a realista ábrázolásmód alól, hogy a karaktereink többsége mesefigura.
Meg kellett tanulnod lovagolni vagy karddal vívni a szerep kedvéért?
Nagy szívfájdalmam volt, hogy nem. Ezt mondtam is Kalamár Tamásnak és az íróknak is. Mindez annak köszönhető, hogy a karakterem, Móric egy olyan fickó, akitől eléggé távol áll a valódi küzdelem és a szemtől szembe konfrontálódás. Ő inkább szópárbajokat vív, és nem kardpárbajokat. Nem kellett lovagolnom, vívnom… Az ilyesmikből sajnos kimaradtam. Irigyeltem a többieket, akiknek ebben részük volt. Ezzel együtt persze ez egy nagyszerű forgatás volt, de nem igényelte tőlem azt, hogy elsajátítsak egy plusz képességet.
Az Oltári csajoknak és a Drága örökösöknek köszönhetően elég rutinos vagy már a napi sorozatok forgatásában. Könnyű ehhez a hihetetlen forgatási tempóhoz hozzászokni?
Nekem a Hacktion után – ami egy heti sorozat volt – elég nagy váltást jelentett az Oltári csajok, igazi mély víz volt. Ott azért kapkodtam a levegőt rendesen. Nehéz volt megszokni azt a tempót, de biztos, hogy nagyon nagy forgatási rutint szereztem általa. Ennek ellenére volt bennem némi félsz, hogy tudunk-e hozni hasonló tempót egy ilyen kosztümös, épp ezért gyártási szempontból bonyolultabb sorozatban is, mint a Bátrak földje. Pedig nekem férfiként még viszonylag könnyű dolgom is volt, mert a sorozatban látható női ruhákat a hatalmas abroncsokkal sokkal nehezebb felvenni, mint a férfi öltözékeket. A hideg futkosott a hátamon előre, hogy itt mekkora csúszások lesznek. Voltak is. (nevet) Az elején mindenkinek meg kellett szoknia, és bele kellett rázódnia. Ez egy hatalmas csapatmunka volt, kellett idő, hogy összecsiszolódjunk. Szerencsére ez nem ért minket váratlanul. Tamás is tudta, hogy az első pár hét arról szól, hogy megtanuljuk, ez mit jelent. Lehet, hogy vannak elképzeléseink róla, milyen lesz nem épített stúdiótérben forgatni, de a helyszínen mindig érik az embert meglepetések. Hiába van egy gyártási tervünk, a forgatás közben derül csak ki, hogy ez mennyire tartható. Az biztos, hogy az Oltári csajokban szerzett rutinom nekem rengeteget segített. Ritkán forgathat ennyit egy magyar színész. Már tudtam, hol kell nagy levegőket vennem, és hány oxigénpalackot kell magammal vinnem. (nevet)
Forrás: RTL Klub
A napi sorozatokra jellemző, hogy általában egy-másfél nap alatt vesznek fel egy részt. Ez a tempó itt tartható volt?
A Bátrak földje ennél azért lassabban készült. A végeredményen is látszik, hogy mi nem díszletben forgattunk, hanem egy valódi kastélyban és egy skanzenben. Ezek valós terek, amiket nem úgy találtak ki, hogy a filmes stáboknak kényelmes munkakörülményeket teremtsenek. A legtöbb napi sorozatban a díszleteket úgy alakítják ki, hogy kitalálják azt is, hol férnek el a lámpák és a kamerák. Nálunk ilyen nem volt, így a felvételek közti átállások jóval hosszabbra nyúltak. A képek komponálásakor is folyton alkalmazkodni kellett a körülményekhez, mert voltak olyan helyek, ahová a kameracsapat egyszerűen nem fért be. Ilyenkor valami mást kellett kitalálni. Ez persze lassította a munkát, de megérte, mert korhű környezetben dolgozhattunk. Színészként is jó érzés volt, hogy nem vékony díszletfalak, hanem vastag kőfalak között forgathattunk.
Hol forgattatok pontosan?
A fő forgatási helyszínünk a Nagytétényi Kastély volt, illetve a szentendrei skanzen, továbbá Budafokon voltak még külső, városi helyszíneink. Én báróként az időm nagy részét a kastélyban tölthettem. Nagy ajándék volt végig ott lenni, elég frankó naponta egy ilyen munkahelyre bejárni. (nevet) Gyönyörű bútorok, gyönyörű kastélypark… Jó környezet volt, jó volt ott lenni. Hat hónapig forgattunk, november közepén végeztünk.
Az Oltári csajokhoz hasonlóan ez sem szappanopera, hanem telenovella, vagyis van eleje és van vége. Ez téged vonzott benne? Riasztó lett volna aláírni egy végtelen történethez?
Szerintem jó, ha az ember tudja előre, hogy mennyi az annyi. Jó előre belátni, hogy milyen történetet mesélünk, és az hová fog kifutni. Szerintem nehéz lehet, ha az ember nem tudja, hová fut ki a karaktere, mert folyamatosan újabb és újabb történeteket kap. Ez így szép kerek volt: el lehetett benne jutni valahonnan valahová. Nemcsak úgy megy, megy, megy az ember, és nem tudja igazából, hová tart.
Ha gigászi sikert arat a Bátrak földje, akkor sem lehet folytatni?
Maga a történet abszolút le van zárva. Persze pontosan tudjuk, hogy minden történetet lehet így vagy úgy folytatni, láttunk már sorozatokban holtakat is feltámadni, de ez a történet így kerek.
A félévnyi forgatás mellett tudtál színházban játszani?
Nekem ez az időszak nagyon sűrű lett. Eleinte a történet úgy adta, hogy nem volt sok jelenetem, de az események alakulásával ez persze módosult. Viszont én időközben elvállaltam két színházi munkát is, így nagyon zsúfolt lett számomra ez az időszak. Csináltam egy darabot a Városmajori Szabadtéri Színpadon, nyár végétől pedig a B32 Galéria és Kultúrtérben próbáltam egy előadást. Így aztán az lett, hogy hajnalban jártam forgatni, aztán próba, aztán vissza, forgatni…
Forrás: RTL Klub
Hogy tudtál közben még egy esküvőt is lebonyolítani?
Úgy, hogy van egy csodálatos feleségem (Horváth Sisa Anna, akivel Bálint az Oltári csajokban szerepelt együtt – a szerző), aki nagyon komolyan menedzselte az egészet. Beleraktunk mindent. Azt nem mondom, hogy nem volt intenzív időszak, de nagyon jól sikerült. Hajtottunk rendesen, és volt néha olyan érzésünk, hogy hogyan fogjuk ezt az egészet végigcsinálni, de a végén csak összejött. Fiatalok vagyunk, szerettük ezt a dolgot, akartuk, úgyhogy belefért.
Nászútra is sikerült elmennetek?
Ez az, ami már nem fért bele. Annyi volt, hogy utána elmentünk három napra evezni egy kicsit, meg a Balatonra lementünk még pár napra, de nagy külföldi út nem volt. Ezt még tervezzük, valamikor szeretnénk bepótolni. Az év elején talán lesz majd rá időnk.
