Az életrajzi írásban több helyen is sztorizik édesapjáról Ganxsta Zolee. A Döglégy a világ körül című könyvet felcsapva több történetet is találtunk Zana Józsefről – akinek halálhíréről itt írtunk – és arról, hogy fia milyennek látta őt.
Ez a sztori például arról szól, hogy a színész hogyan vett dobot a fiának, ami szintén a kedvenc, közös emlékek egyike. Idézzük a Ganxsta Zolee-könyvet:
„Nem sokkal előtte történt, hogy anyámat felhívták egy színházi zenekartól azzal, hogy a Zolika nem tud dobolni véletlenül? Tud azt is, mondta anyám, de hozzátette, hogy a Zolika egyébként gitározni tanult, de biztos tud dobolni is.
Végül beszéltem a zenekar egyik tagjával, és behazudtam, hogy tényleg tudok ütni. Egy hét alatt meg kellett tanulnom annyira dobolni, hogy ha lemegyek próbára, akkor ne égjek le teljesen. Lementem, és azt mondták, hogy tök jó. Azt gondoltam, hogy akkor ehhez van valami tehetségem. Elkezdtem iskolákat keresni, és a fater segítségével eljutottunk Gáti Pál tanár úrhoz. Ő tanított az OSZK-ban, később a Postásban pedig Nesztor Iván. Gáti Pál egyébként hatalmas figura, felajánlott nekem egy dobot. Mármint eladásra, nem csak úgy. Egy Tama Swingstarról beszéltünk, és talán harmincezer forintba került. 1985-ben azért az elég sok pénz volt.
Fater rendes volt, mert azt mondta, hogy megveszi nekem, ha tényleg ezt akarom csinálni. Elmentünk a Gáti tanár úrhoz, becsöngettünk, beléptünk. A tanár úr köszönt.
– Szia, Zolikám – mondta nekem, majd odafordult apámhoz. – Jó napot kívánok.
– Na, hol az a tizenötezer forintos dob? – szólt oda apám kábé köszönés nélkül.
– Úristen, nem tudtam, hogy ennek a szőke gyereknek ilyen oláh cigány apja van – mondta a tanár úr, és elkezdtek alkudozni. Végül talán húszért adta oda, apám kábé egy tízest megspórolhatott.
Alapszett volt. Lábdob, két felső és egy álló tam, pergő és cinállványok. Sárga szín. Mivel cinek nem voltak, azokat meg kellett venni külön. Fater arra már nem adott, én viszont később összehoztam.”
