Az elsők között hagyta el a fővárost Náray Erika, amikor tavasszal a világ jelentős része a négy fal közé szorult a járvány miatt. A színésznő akkor úgy döntött, szerettei körében, vidéken vészeli át ezt az időszakot. „Március 13–14. körül jöttek a korlátozások, én még egy utolsót bevásároltam, és vidékre mentem a 19 éves gyerekemmel a testvéremékhez. Nem tudtam, meddig maradunk, mi lesz, hogy lesz, de örültem, hogy bármi is jön, együtt vészeljük át” – mondta a Sláger FM-en a színésznő, aki csak nagy ritkán látogatott Pestre, akkor is csupán otthona ellenőrzése végett.
„Nagyon jó volt ez az időszak, élveztem a közös reggeliket, főzéseket, a kerti munkákat, a favágást, a napi 15-20 km-es sétákat a természetben, amikre korábban sosem volt időm. Szeretem, amit csinálok, de nem hiányzott a színpad, hiszen egyébként – aki ilyen vagy ehhez hasonló szakmában dolgozik – nincs idő megélni ezeket a pillanatokat” – tette hozzá a színésznő, akit éppen ez a felismerés, valamint a karanténidő és a korábbi élete közötti kontraszt viselt meg.
„Ha az ember bekerül ebbe a szakmába, nincs megállás. Szerepek jönnek, színpadok mennek, nem lehet csak úgy otthon maradni. Persze, mondják, hogy vállalj kevesebbet, de lehet, hogy amire ma nemet mondok, az a lehetőség épp a megélhetésemet biztosítaná. Én biztos voltam benne, hogy minden rendben van: egészséges vagyok, van megtakarításom, szerető családom. Ám a karantén alatt ért a felismerés, hogy mennyire nem volt időm sem meggyászolni dolgokat – legyen az egy párkapcsolat vagy egy szakmai sikertelenség – sem megélni a pozitívumokat – árulta el Náray Erika, akit megviselt a felismerés súlya. – Mentálisan iszonyatosan kiborított ez a felismerés, olyannyira, hogy már testi tüneteim voltak, amikkel orvoshoz kellett mennem. Kiderült, hogy ezen nagyon sokan átmentek, csak nem feltétlenül beszélünk róla. Mentünk, mint egy gyorsvonat, elénk toltak egy falat és egyszer csak volt idő gondolkodni. Így ez az időszak erre is jó volt” – árulta el a Szani Rolandnak Náray Erika.