Tóth Andit az X-Faktor ötödik szériájában ismerte meg az ország, akkor még csak 15 éves volt. Elmondása szerint a mai napig megkapja, hogy miért nem maradt ugyanolyan, mint annak idején, de ezen már csak nevetni tud. Bár próbálta elkerülni, hogy a Szabó Ádámmal való szakítása hangos legyen, a Sztárban Sztárnak köszönhetően mégis sokan beszéltek róluk. Ennek ellenére ő hű marad magához, nem teregeti ki a szennyest. Jól érzi magát a műsorban, de tisztában van azzal, hogy nem lesz ott a döntőben. A vele készült interjúnk többek között arra is választ ad, hogy miért gondolja így.
Régóta várod, hogy felkérjenek a Sztárban Sztár versenyzőjének. Hogy érzed magad most, hogy már lement pár adás?
Nagyon örültem a TV2 felkérésének, és hálás vagyok a lehetőségért. Kemény meló, sokat kell készülni, és nem annyiból áll, amennyit az emberek látnak, hogy kezdésre összekapjuk magunkat. Hetente több próbánk van, szöveget és koreográfiát kell tanulni, de nem panaszkodok, szeretem csinálni.
Gondolom, a tánc számodra nem olyan nagy kihívás.
Sajnos nekem olyan nagy koreográfiám eddig még nem volt. Egyébként imádok táncolni, évekig táncoltam Romániában, és úgy is indultam neki, hogy ezzel szeretnék foglalkozni a későbbiekben. A tánc azonban drága mulatság, sokba kerülnek a fellépőruhák, és nem várhattam el a szüleimtől, hogy ezt is finanszírozzák, ezért inkább abbahagytam. Mivel a színpad mindig is vonzott, máshogy próbáltam kiélni ezt a fajta kreativitást, ez terelt az éneklés felé. Nagyon várom, hogy a Sztárban Sztár színpadán is megmutassam, hogyan tudok táncolni.
Milyen a csapat, kihez kerültél közel?
Az egész csapatot ismertem, még ha többeket csak futólag. Szilvivel osztozunk egy öltözőn, jóban vagyunk, Dórival (Miss Mood) is nagyon jóban lettem. Annával és Nellyvel is elvoltam, nagyon sajnáltam, hogy kiestek az elején. Csabival évek óta ismerjük egymást, jó a viszonyunk. Curtis pedig csinálja a show-t, mindenhol ott van.
Tóth Andi Adam Lambertként (Fotó: TV2)
A konkurens csatorna tehetségkutatóját megnyerted, mégis mellőzött voltál az utóbbi időben, és leginkább a külsőddel foglalkozott a sajtó. Hogyan tudtad ezt feldolgozni?
Sokáig nagyon zavart. Még a mai napig is egy kicsit, főleg akkor, ha éppen kiadok egy dalt, és akkor sem a zenét dicsérik, hanem a külsőmet elemzik. Inkább azt írják meg, hogy milyen dekoltázsom volt a klipben, de nyilván nem fogok egy garbóban szerepelni a videókban. Magyarországon egyébként ez megszokott: aki kicsit kihívóbb, vagy extrémebb klipet mutat, azt ahelyett, hogy felemelnék, a mélybe taszítják. Külföldön ezekről a videókról pozitívan írnak, sajnos ebben még fejlődnünk kell. Nőként egyébként jólesik, ha megdicsérik az alakomat, de a cikkek, amelyek a testemről szólnak, nem minősülnek dicséretnek, inkább negatív értelemben jelenik meg bennük a kinézetem. Az fáj a legjobban, hogy az emberek nagy része azt gondolja, direkt szolgáltatok ilyesfajta híreket az újságoknak.
Szerinted innen van visszaút? Sikerülhet alakítani az emberek véleményén?
Esélytelen. Aki eddig nem kedvelt, az a teljesítményem láttán sem fog megkedvelni. Bármilyen jól teljesíthetnék, akkor is a rosszat fogják figyelni. Vegyük az Instagramomat: egy ideig az volt a gond, hogy keveset éneklek. Kiraktam több éneklős videót, akkor az volt a baj, hogy miért így énekelek. Aki nem szeret, az mindenben a hibát keresi, de ezen már csak mosolygok. Azoknak próbálok megfelelni, akik eddig is szerettek.
Bár ez szubjektív vélemény, szerintem jogtalanul mellőznek – szuper hangod van, a megjelenésed is csodás, szerinted mégis mi az oka, hogy a klipjeid nem érnek el olyan nézettséget, mint mondjuk más, Youtube-on ismertté vált előadóké?
Eleinte nagyon zavart, hogy „nem fut a szekerem”. A karrierem elején leginkább angolul énekeltem, és sajnos az országban sokan nem beszélik a nyelvet, nem értették, miről énekelek, ez pedig sokaknak nem tetszett. Nem vették a fáradtságot, hogy megnézzék, miről szól a dal, és rögtön rámondták, hogy hülyeség. A másik: én haladok a korral, modern zenéket hallgatok, ez a stílus áll hozzám közel, és ezt szeretném átadni is. Nem szeretnék értelmetlen dolgokról énekelni, azt szeretem, ha van mondandója egy-egy dalomnak. Ha ez nem tetszik az embereknek, nagyon sajnálom. Nyilván zavar, hiszen énekesnőként az a jó, ha szeretik, amit csinálok, de nem akarok a társadalmi elvárásoknak megfelelni, nem fogok megváltozni. Az X-Faktor után menedzsmentről menedzsmentre mentem, és próbáltak beállítani egy olyan lánynak, amilyen nem vagyok. Ahogy a kezembe vettem az irányítást, máris jobban éreztem magam.
Mit gondolsz, a Sztárban Sztár majd elindít egy másik úton?
Nem hiszem, hogy erre komolyabb hatással lenne. A közösségi médiában talán, hiszen a műsor kezdete óta 2-3 ezerrel megnőtt a követőim száma. A zenémet viszont nem gondolom, hogy többen fogják hallgatni. Az a 100 ezer ember, aki eddig nézte és hallgatta, az ezután is fogja, őket szeretném megtartani.
Egy nő ebben a szakmában, pláne ilyen fiatalon sok előítélettel kell, hogy megküzdjön, amikor kislányból felnőtt nővé érik az emberek szeme előtt. Hogyan élted meg ezt az egészet?
Azért nem jó az emberek előtt felnőni, mert nem tűrik el a változást. A mai napig, és szerintem 20 év múlva is meg fogom kapni, hogy miért nem vagyok még mindig olyan, mint tizenöt évesen? Nem tudják elfogadni, hogy az ember nem úgy gondolkodik, mint tinikorában, nem úgy öltözködik, mint 15 évesen… Megjegyezném, hogy annak idején sokkal kihívóbb ruhákat hordtam, csak a gyerektestem miatt nem érdekelt senkit. Aztán lett két mellem, és hirtelen mindenkinek feltűnik, hogy nézek ki, pedig egyébként visszafogottabban öltözködöm. Sajnos nem tudják elfogadni a változást. Egy nénitől megkaptam a minap, hogy miért nem ugyanazokat a ruhákat hordom, mint annak idején a tehetségkutatóban.
Ezek szerint olvasod a kommenteket a képeid alatt…
Igen, át szoktam nézni őket. Akik jó fejek, azokat belájkolom, hogy érezzék, megbecsülöm őket. Ilyenkor nyilván elkerülhetetlen, hogy ne lássam a negatív hozzászólásokat is. A nagyon undorítóakat törlöm: amikor a családomat szidják, vagy a hovatartozásomat firtatják, azt nem hagyom. Előfordul, hogy válaszolok, de ez leginkább akkor történik meg, ha már annyira abszurd dolgot írnak, hogy felhúzom magam rajta. A követőim ezen jót mulatnak, és általában meg is védenek.
Egy énekes versenyt már megnyertél. Mi az elvárásod magaddal szemben itt?
Biztos vagyok benne, hogy itt nem fogok nyerni. Maximalista vagyok, ha nem érzem azt, hogy minden klappol, akkor nagyon ideges vagyok. Az Adam Lambert-produkció esetében is tudtam, hogy nyilván nőként nem lesz olyan hangom, még ha mindent meg is teszek azért, hogy a lehető legjobban hasonlítson rá. Mélyen tudtam, hogy ez így nem százas, ezért nagyon izgultam. Amúgy realista embernek tartom magam, ezért tisztában vagyok vele, hogy egy bizonyos pont után már nem fogok továbbmenni a versenyben, de majd elválik, hogy meddig maradok a mezőnyben.
Szerinted a szavazás során a teljesítményedet, vagy a személyiségedet veszik figyelembe?
Bár 50-50 százalékban számít a zsűri és a közönség szavazata, sajnos be kellett látnom, hogy a közönség így is nagyon le tud húzni. Hiába kapom akár a maximális pontszámot is az ítészektől, és kerülök ezzel előre, ha jönnek a rosszakaróim, és visszanyomnak a sor végére. Valamilyen szinten rosszul esik, mert éreztem már úgy, hogy nálam rosszabbul teljesítőknek több pontot adtak, és nem viselem jól az igazságtalanságot. Kerestem a válaszokat, aztán rájöttem, hogy a közönség leginkább szimpátia alapján szavaz, és nem a produkciót értékeli.
Ettől függetlenül, gondolom, az jó érzés, hogy a zsűritől szuper értékeléseket kapsz.
Igen, nagyon örülök. Főleg miattuk gondoltam, hogy talán egy ideig bent leszek. Jó érzés, hogy elismerik, amit nyújtok a színpadon.
Az utóbbi időben kaptál hideget-meleget, főleg a szakításod miatt. Ezek a negatív kommentek megmaradtak, vagy kevesebb lett a jó szereplésed óta?
Az első adás után sok negatív komment érkezett, aztán szerencsére vége szakadt ennek. Még ha sokaknak nem is számít, hogy milyen produkciókat viszek színpadra, akkor is szeretném, hogy inkább erre figyeljenek, és ne a magánéletem legyen előtérben, hiszen elvégre nem ezért vagyunk itt. Azt szeretném megmutatni, ami bennem van, ez a műsor pedig egy jó lehetőség erre.
Miért döntöttél úgy, hogy nem tálalsz ki a szakításról?
Úgysem hinne nekem senki.
„Be kellett látnom, hogy a közönség így is nagyon le tud húzni” (Fotó: Profimedia)
Az első adás után bejelentkeztél élőben a közösségi oldaladon, és „kidühöngted” magad. Ezt indulatból csináltad, vagy azért átgondoltad előtte?
Gondolkodtam rajta, körülbelül 10 másodpercet. (nevet) Alapvetően nyugodt embernek tartom magam, és próbálom kerülni a balhét. Viszont ha azt érzem, hogy bántanak, támadnak, akkor ösztönösen védem magam. Amikor vége lett annak a produkciónak, lement rólam az izgalom és megnyitottam az Instagramot, rám zúdult a lavina, és a mai napig úgy érzem, hogy ezt nem érdemeltem meg. Szükségem volt arra, hogy megvédjem magam, viszont nem volt adu a kezemben, mert eldöntöttem, hogy nem fogok beszélni a részletekről. Éppen ezért próbáltam úgy védeni magam, hogy csak az emberek jóindulatára alapoztam, de sajnos ez nem volt elég.
Mindig is szókimondó voltál, nem az a fajta, aki magában tartja a véleményét. Emiatt sok konfliktusod van, volt?
Mindig van. A szakma is valamiért úgy kezdett el megismerni, hogy bunkó vagyok. Annak idején a menedzsmentem egy kislánynak állított be, és miután kezembe vettem a dolgokat, akkor döbbentek rá sokan, hogy nem vagyok egy naiv lány, hanem igenis kiállok magamért. Úgy érzem, hogy ezt összekeverték a bunkósággal, pedig én csak a saját érdekeimet helyeztem előtérbe.
A barátaidnak is megmondod a tutit?
Nincsenek sokan, de annak a kevésnek, ha a szemébe mondom a véleményemet, nem sértődnek meg. Nem szakmabeliekkel barátkozom, ami azért jó, mert ha velük vagyok, kicsit ki tudok szakadni ebből az egészből. Jó olyan dolgokról beszélgetni, ami nem a zenéről vagy a sztárságról szól.
Mindig is csinos voltál, de most kirobbanó formában vagy. Miért kezdtél el edzeni? Külső elvárás, vagy saját magad miatt?
Mindkettő. Az nem esne jól, ha megírnák az újságok, hogy hú, de meghízott Tóth Andi, márpedig ha ez történne, akkor biztos viszontlátnám magam ilyen cikkekben is. Biztos vagyok benne, hogy ezt senki nem látná szívesen saját magával kapcsolatban. Emellett pedig nagyon fontos, hogy a színpadon tudj teljesíteni, ehhez pedig kell a kondi – mind az énekléshez, mind a mozgáshoz. És persze nő vagyok, hiú is kicsit, és szeretnék úgy tükörbe nézni, hogy elégedett vagyok azzal, amit látok.
Nőies nő vagy, akit minden bizonnyal megnéznek a pasik. Szoktál durvább üzeneteket kapni, vagy azért van egy határ, amit nem lépnek át?
Miután kiderült, hogy szingli vagyok, felrobbant a postafiókom. Sok intim képet kaptam, de ezeket nyilván figyelmen kívül hagyom. Szerencsére azért több normális üzenet volt, többen hívtak randira és érdeklődtek. Persze, mint minden nőnek, nekem is jól esik, ha csinosnak tartanak, de nem szeretek így ismerkedni. Két komoly párkapcsolatom volt, ők is nagyon tepertek az első randiért, most meg egy ideig még hallani sem szeretnék erről. Ha véget vetek egy kapcsolatnak, sok idő kell nekem, hogy átrágjam: mi volt jó, mit rontottam el. Leginkább ilyenkor azt szeretném elérni, hogy újra szeressem magam, hiszen ha én nem teszem, akkor mástól hogyan várhatnám el?
Kapcsolatfüggőnek mondanád magad, vagy szeretsz szingli lenni?
Ha benne vagyok egy kapcsolatban, abból nagyon nehezen jövök ki. Sajnos ez egy rossz tulajdonság, mert a végsőkig és még azután is próbálom megmenteni, helyrehozni. Akkor is, ha nem feltétlenül én vagyok a hibás. Ezen dolgoznom kell.
És ez miért van szerinted?
Ezt láttam otthon. Azt, hogy mindent szabad, mert a nő megbocsát.
Nagyon közel állsz anyukádhoz. Mit szól ahhoz, hogy sok negatív megjegyzéssel illetnek?
Szegény nagyon kivan… Mindig is nehezebben élte meg, hogy szidnak, mint én. Valószínűleg én is nehezebben élném meg, ha a lányomat nonszensz dolgok miatt kígyónak kiabálnák ki. Tud mindent az Ádámmal való kapcsolatomról, tudja, hogy min megyek keresztül. Éppen ezért az első adás után, amikor záporoztak a negatív kommentek, nagyon rosszul érezte magát. Azon a hétfő reggelen két órán keresztül nyugtattam a telefonban, mert úgy zokogott, hogy azt hittem, megszakad a szívem. Ilyenkor mindig mondja, hogy esténként majd imádkozik, hátha ez változni fog. Még azt is kitalálta, hogy elkezd böjtölni, de mondtam neki, hogy az emberek nem fognak azért megváltozni, mert ő nem eszik.
Egy dolog, hogy milyennek látnak kívülről és mit mutatsz magadból. De mégis milyennek írnád le azt a Tóth Andit, akit csak a közeli barátai és a családja ismernek?
Tűzbe megyek értük, biztosan ezt mondanák. Egy maroknyi ember van, akit nagyon szeretek, de értük bármire képes vagyok. Kevesen vannak, de bizonyították, hogy bízhatok bennük, és a rossz időszakokban is mellettem maradtak.
Hogyan tudja valaki elnyerni a bizalmadat?
Nehéz kérdés. Már nem azt nézem, hogy ki és mit tesz értem, mert ez alapján nem tudok szelektálni. Amikor látom, hogy valakit tényleg érdekel a mondandóm, és nem csak hencegni akar azzal, hogy közel áll hozzám, az már egy alap. Aki azzal kezdi, hogy csinálunk-e egy közös képet, azzal már nem találkozom többet.
És a férfiak hogy tudják kiérdemelni, hogy bízz bennük?
Általában bizalmatlan vagyok, és ez a fiúkra hatványozottan igaz. Nehéz falat vagyok, nehezen mondok igent egy randira, mert sokszor már előre látom, hogy miként alakul majd. Külsőre a sötét haj, kék szem a zsánerem, a belső tulajdonságoknál pedig nagyon fontos, hogy önálló és határozott legyen valaki. Megőrülök az apuci kisfia típusú fiúktól, akiknek minden az ölükbe hullott, és mégis ezzel próbál csábítani. Az ambiciózus, szerény, és mégis önbizalommal teli férfiak jönnek be, de még várok az ismerkedéssel, most jól érzem magam egyedül.
Tóth Andi (Fotó: TV2)
