Stohl András szerint a Dancing with the Stars már Hollywood – nem értünk egyet vele

Budapest image-filmként indított a Dancing with the Stars első élő adása, a főcímben az esti, szépen kivilágított fővárosban táncoltak, és már majdnem arra gondoltam, hogy véletlenül adásba tettek egy Magyar Turisztikai Ügynökség gyártotta, külföldre szánt reklámot, amikor egyszer csak a Citadella Szabadság-szobra kezében megjelent egy diszkógömb, és kezdetét vette a TV2 erőteljesen reklámozott táncos show-ja, a Dancing with the Stars.

Majd jött Kiss Ramóna és Stohl András hatalmas vigyorral táncikálva, és akkora kötelező jókedvvel kezdték el vezetni a műsort, hogy már-már zavarba jöttem a tévé előtt ülve. Úgy éreztem magam, mint amikor későn érkezem meg egy házibuliba, és körülöttem már mindenki részeg, én meg nem értem, hogy mire fel ez a nagy jókedv és felhajtás. És akkor még hátravolt a műsorból három és negyed óra.

Nem csak Gabriela Spanicról szólt

Eléggé tartottam attól, hogy az egész műsor egy nagy Gabriela Spanicozásból áll majd, ugyanis a felvezetés nagy része az ő személye köré épült, és a műsor elején is a kelleténél kicsit többször hangzott el a Paula és Paulina sztárjának neve. Ahogy egyszer meg is jegyezték: „Gabriela Spanic és a többiek” show-ja ez, ráadásul a felépítés is gyanús volt: a telenovella-csillag táncát hagyták utolsónak, hogy minden olyan néző is végignézze a bő három órát, aki csak miatta kapcsolt aznap este a TV2-re. Szerencsére ebben nem lett igazam, a Spanicozásból még időben visszavettek, és a műsorban nem kapott látványosan több teret a többi versenyzőnél, és ez így volt korrekt.

A Dancing with the Stars legfőbb problémájára már az első két-három fellépés közben fény derült, és ez a zsűri. Szinte semmilyen összhang nincs a zsűritagok között, akik alig reagálnak egymásra. Megszólalásaik nagyrészt humortalanok, és kimerülnek a sztársimogatásban. Egyedül Ördög Nóra próbálta menteni a menthetőt, és a tévés rutinja mindenképp mellette szólt, de hiába van egyetlen jól működő zsűritag, ha senki sem kapcsolódik be mellé. Értem én, hogy nem lehet egyszerű egyszerre szórakoztató, szókimondó és a tánchoz is értő zsűritagokat szerezni, de ez ettől még nem lesz mentség a jelenlegi helyzetre, amiben még Molnár Andrea lehet a fény az alagút végén, ugyanis neki legalább volt egy-két szellemesebb hozzászólása például a magyar foci jelenlegi állapotáról.

RTL-es utánérzés

A hatalmas világszenzációként beharangozott műsornak nem tett jót, hogy ugyan a Dancing with the Stars valóban egy teljesen új formátum idehaza, mégsem hatott újnak, ugyanis az RTL Klubon öt évadon át futott Szombat esti láz annak idején ügyesen merített a nemzetközi formátumból, ezért végig az lehetett az érzésünk, mintha annak a műsornak egy új évadát láttuk volna. Az utánérzésen nem segített az sem, hogy a TV2-nél pont ugyanazokat a műsorvezetőket, Stohl Andrást és Ördög Nórát szerződtették a produkcióhoz, akik annak idején a konkurencia műsorában is megfordultak, és ezen nem változtat az sem, hogy Ördög ezúttal a zsűritagok közé ülhetett be, Lékai-Kiss Ramóna pedig ezúttal nem táncolt.

Vagyis aki arra számított, hogy a Dancing with the Starstól valami újat kap, az ezt sajnos nem kapta meg, és maximum a kicsit látványosabb díszlet jelenthetett neki valamiféle újdonságot. Mondjuk azt nem  nagyon értem, hogy ha a dalokat élőben nyomják a stúdióban egy jókora zenekarral, akkor azt a zenekart miért kell a háttér sötétjében eltüntetni, és miért nem lehet extra látványelem. Könnyen lehet, hogy ez a jogtulajdonos előírása, mert nem szeretnék, ha a táncról bármi másra tévedne a figyelmünk. Ez csak azért kár, mert maguk a táncelőadások a legtöbb esetben nem voltak elég izgalmasak ahhoz, hogy akár két percre is lekössék a figyelmünket.

A középszer kit érdekel?

Biztosan bennem van a hiba, de úgy tartom, hogy egy táncot csak akkor élvezetes nézni, ha nagyon jó vagy nagyon béna. A Dancing with the Stars első adásában mindkét kategóriából csak egyet-egyet találtam. Emilio lealibizte az egész műsort, és tánc helyett inkább csak úgy tett, mintha táncolna, a valódi munkát pedig ráhagyta a partnerére. Tényleg egy pofátlan blöff volt az egész, és épp ettől vált valamennyire szórakoztatóvá, de ha az ember tényleg egy élvezetes táncelőadást akart látni, azzal csak Pásztor Annáék tudtak szolgálni, és a jelenlegi párokból rajtuk kívül még maximum Détár Enikőékből tudom kinézni, hogy egyszer talán még tőlük is láthatunk hasonlót. A többi táncelőadás pedig a langyos középszer különböző árnyalatait jelentette, és bár a műsor végén Stohl András beszélt valamit a fantasztikusan erős mezőnyről, ez a gárda ettől távolabb nem is állhatott volna.

Természetesen ezzel nem a hivatásos táncosok lelkébe akarok beletaposni, hiszen ilyenkor az amatőr partner az, aki általában visszahúzza a profit, aki ilyen körülmények között, ilyen partnerrel csak a töredékét tudja bemutatni a valódi tudásának. Egyszerűen ezt a középszert még az állandóan mozgásban lévő, és tengeribetegeknél könnyen émelygést okozó kamerákkal és a világ össze lámpájával sem lehet hosszú távon izgalmassá tenni, pláne, hogy a zsűri sem tud sokat javítani a helyzeten. Az sem segít, hogy Lékai-Kiss Ramóna és Stohl András görcsösen próbálja azt a látszatot kelteni, hogy a világ legjobb bulijának lehetünk szemtanúi, de a görcsös, erőltetett jókedv látványa nálam hosszú távon csak rosszkedvet képes okozni.

Az élvezetes rész

A rétestésztára nyújtott műsor egyetlen élvezetes részét pont a végére hagyták: amikor Majka, Csepregi Éva, Tóth Andi, Nagy Feró és a többiek énekeltek egy mashupot a híres magyar táncos szövegű dalokból, az tényleg rendben volt, abban a pár percben magához tért a műsor, de valószínűtlen, hogy ehhez hasonló masszív produkciót minden egyes adásban kapunk majd.

Egyetlen reménysugárnak azt látom, hogy a táncosok közti kapcsolatok/konfliktusok idővel talán válnak majd annyira érdekessé, hogy legalább a személyes drámáikon izgulhassunk a fellépéseket megelőző videókban, mert enélkül nagyon hamar unalomba fulladhat a Dancing with the Stars még úgy is, hogy az RTL Klub nem állított szembe vele hasonló kaliberű műsort. Erre a lehetőségük már az első adásban is megvolt: ha Marsi Anikó drámáját bővebben bemutatják az első táncpartnerével, az biztosan izgalmas lett volna, de a szerkesztők valamiért diszkréten átugrották ezt a ziccergyanús helyzetet. Az első adás engem egy olyan házibulira emlékeztetett, ahol a házigazda ötpercenként elmondja, hogy szerinte milyen fantasztikus a buli, de rajta kívül a többiek inkább csak látványosan feszengenek, és nem értik, hogy ez a fickó miért érzi ennyire jól magát.

Olvasnál még Gabriela Spanicról, a Dancing with the Stars világsztárjáról?

• Ő Gabriela Spanic gyönyörű fia, Jesús
• Gabriela Spanic elkápráztatta a magyar rajongókat
• Gabriela Spanic sokkal több, mint szappanopera-színésznő