A frissen életbe lépett korlátozások mennyiben befolyásolták az életedet?
Már másodszor történik meg velem, hogy a korlátozást pont akkor vezetik be, amikor este előadásom lett volna. Nagyon elkeserít, hogy nem tudjuk végezni a munkánkat. Még pici a gyerek, az volt a terv, hogy lassan, óvatosan térek vissza, és ennek jegyében idén vissza is vettem pár előadásomat, és ezeket nagyon jó volt újra csinálni. Remélem, hogy ez a korlátozás ezúttal rövidebb lesz.
Hogy láttad, a közönség mennyire volt hajlandó jönni, amíg még lehetett?
A közönség csodálatos volt. Amikor augusztusban A bajnokot először játszottuk, az fantasztikus volt. Csodásnak tartom, hogy hajlandók voltak az előadásokat maszkban végigülni. Írtam is egy posztomban, hogy most én is megtapsolom a nézőket. Azt azért lehetett érzékelni, hogy a járvány súlyosbodásával egyre kevesebben jöttek.
Te nézőként ilyen helyzetben mentél volna színházba?
Én voltam még októberben. Nagyon ki voltam már éhezve.
November végén lett volna egy mozipremiered is, a Hét kis véletlen című film.
Igen, sok minden lett volna. (sóhajt és nevet)
Jól tudom, hogy az a film már kész van egy ideje?
Nem tudom, mikor lett pontosan kész a film, de a járványhelyzet folyamatosan tolta annak is a bemutatóját. Ezt még két évvel ezelőtt forgattuk nyáron, pont akkor, amikor terhes lettem. Így csináltam végig magát a forgatást. Fura, hogy ennyire régen volt már, és még mindig nem tudjuk bemutatni.
Te láttad már?
Már a forgatás alatt is abban a helyzetben voltam, hogy Gothár Péter a legelső musztereket is megmutatta. Ez nem szokványos egy rendezőtől. Érdekes volt látni, hogy miből, hogyan vágták össze a filmet, jó volt, hogy a részese lehettem ennek a folyamatnak. Egy klassz utazás volt. Ez egy családi történet, ahol én játszom az anyát. A film egy különös találkozást mesél el egy volt tanítványommal. Olyan ez a film, mint az életünk. Tele vágyakkal és kérdésekkel. Nem lineáris folyamatban mutatja be a történéseket, hanem töredékekben történnek velünk a dolgok.
Amikor a film rendezője, Gothár Péter körül kirobbant a botrány, nem féltél attól, hogy ezzel a filmetek is ellehetetlenül? Másrészt egy ilyen ügy után szerinted biztos jó ötlet, hogy mozikba kerüljön?
Én azt gondolom, hogy nagyon sok ember dolgozott ezen a filmen, és ebben benne van Gothár Péter is. Szerintem minden egyes dolgozó megérdemli azt, hogy a film közönség elé kerüljön.
Nézőként milyen filmeket szeretsz? Milyen a filmes ízlésed?
Mindenevő vagyok, főleg mostanában. A gyerekek miatt nehezen tudok olyan filmet nézni, amit igazából szeretnék. Késő este tudnék csak nyugodtan filmezni, de akkor meg már képtelen vagyok belekezdeni, emiatt nagyon le vagyok maradva mindenből. A nagyon vulgáris vígjátékokat és a horrort leszámítva mindent szeretek.
Hogy egy másik elhalasztott filmről is beszéljünk: a Győző balhés éveiről szóló Toxikomát láttad már?
Egyszer elmehettem volna egy vetítésére, de sajnos nem jött össze. Nagyon bánom, mert annál is ki voltam akadva, hogy elhalasztották, miközben persze értem az okokat.
Mit gondolsz, Molnár Áron hihető Szabó Győzőként?
Amennyire ismerem Áront, szerintem jó választás, de nyilván a filmben kell megnézni, azt meg még nem láttam.
A nyomozó volt a te nagy mozifilmes munkád. Azután azt gondoltam, hogy Rezes Judit sorra kapja majd a filmszerepeket, mégsem így történt. Mit gondolsz, miért?
Ezen én is gondolkodtam. Sokféle érzés kavargott bennem emiatt, szomorúság, düh… Tudni akartam, hogy miért nem vagyok több filmben. Valószínűleg a rossz időzítés is közrejátszott valamennyire, ugyanis nem sokkal A nyomozó után alakították át az MMK-t Filmalappá, és egy-két évre lebénult a hazai filmipar, de nem tudom biztosan. Egy időben volt egy olyan kósza elméletem is, hogy nem vagyok elég tehetséges, de ezt már kizártam. Lehet, hogy a rendezők, akik az elmúlt évtizedben filmeket készítettek, nem voltak elég bátrak ahhoz, hogy egy ilyen karaktert bevállaljanak, mint én. Tudom, hogy nem vagyok egy átlagos, könnyen besorolható színésznő. A színházban szerencsére ezen túllépett az a közeg, akikkel dolgozom. Nem tudnak engem egy fiókba berakni, emiatt a színházban sokszor játszhatok nagyon izgalmas és színes szerepeket. A filmek terén is tapasztalok fejlődést: az utóbbi pár évben már több filmrendezőnek is az eszébe jutottam. Meglátjuk, hogy dolgozni is akarnak-e velem.
Mostanában a tévéképernyőn is feltűnsz, te is versenyeztél A Konyhafőnök VIP-ben. Korábban csak a Szombat esti láz című műsorban láthattunk. Sok felkérést kapsz? Mi alapján döntöd el, milyen tévéműsorokat vállalsz?
Voltak felkérések. A legfőbb kritérium nálam az, hogy az adott műsor mennyire foglalkozik a magánéletemmel. Ha azt látom, hogy a műsor arra épül, vagy átlép egy bizonyos határt, akkor nem vállalom. Olyan műsorra mondok csak igent, amiről azt gondolom, hogy én is tudok belőle pozitív dolgokat kapni. Szeretem, ha munkának érezhetem az, amit a műsorban csinálok. A Szombat esti láz is egy kőkemény munka volt: nehéz volt minden hétre egy új koreográfiát betanulni. Ilyennek éreztem A Konyhafőnök VIP-t is, mert itt is egy komoly feladatot kellett elvégezni.
Melyiket érezted nagyobb munkának?
Figyelj, teljesen más volt a kettő. A Szombat esti láznál a táncos alapjaim már megvoltak a balettos múltam miatt, bár tény, hogy a versenytánchoz semmi közöm sem volt korábban, ezt nekem is ugyanúgy meg kellett tanulnom, mint a többieknek, de volt érzékem hozzá. Viszont a partnerem emiatt nagyon magasra tette a lécet, és ezért kellett keményen dolgozni. A Konyhafőnök VIP meg azért nehéz meló, mert pár kaját nagyon jól főzök, de a fine dininghoz még rengeteget kell tanulnom.
Nem jársz ilyen éttermekbe?
Csak nagyon ritkán. Tudom, hogy az ilyen helyeken sok kicsi adagot adnak, és a végére azokkal is jól lehet lakni, de sajnos én az a típus vagyok, hogy szeretek jól belakni, bár egy ideje már próbálom máshogy alakítani az étkezésemet. Negyven fölött már másképp rakódik le az ember szervezetében, nem árt vigyázni. A Konyhafőnök VIP egy akkora mélyugrás volt számomra, hogy pont az volt benne az érdekes, mennyire léphetem át benne a komfortzónámat. Sokszor gondoltam azt, hogy én ilyet soha nem mernék megcsinálni, aztán mégis meg mertem lépni.
A nyári forgatás óta már eltelt némi idő. Észrevetted magadon, hogy a műsor odahaza is hatással van a sütés/főzésedre?
Sokkal bátrabb lettem a konyhában. Régebben nehezen vettem rá magam a főzésre, már azt is nehéz volt számba vennem, hogy milyen hozzávalók vannak itthon, és milyenek nincsenek. Ezek például teljesen eltűntek, pikk-pakk megcsinálom az ebédet. Nagyon pozitív hatással volt rám. (nevet)
Azért otthon nem időre főzöl, ugye?
Nem, hálistennek. (nevet) De a zavaró tényezők itt is megvannak, például a gyerekek.
Mit nehezebb kizárni számodra főzés közben: a gyerekek nyüzsgését a konyhában odahaza, vagy a műsorban a kamerákat, a társakat és a műsorvezetőket?
Az otthon egy megszokott környezet. Azt már rutinosan tudom hárítani, amikor a gyerek odatolja a forró cucc mellé a széket, és fel akar rá állni, vagy ki akar venni egy kést a fiókból, a másik pedig közben kiabál, hogy mit csináljak. Nagyon nehezen engedtem el a műsorban, hogy nem vagyok profi szakács, mert az életben mindig mindenben száz százalékon próbálok teljesíteni, és ha ez nem sikerül, akkor nagyon elesett leszek, és kiszolgáltatottnak érzem magam. Ez abszolút látszik az adásokban. (nevet) Rettegtem attól, mit fognak szólni az ételeimhez.
Azért kedvesek voltak veled?
Képzeld, igen. Megnéztem előtte régi adásokat, és amikor láttam, hogy hogyan beszélnek, és milyen kritikákkal illetik a játékosokat, akkor azt éreztem, hogy ezt nem kellett volna elvállalni. Ehhez képest nagyon kedvesek voltak.
Az, hogy az életben mindig igyekszel száz százalékon teljesíteni, többször jelent előnyt, mint hátrányt?
Többször jelent hátrányt. (nevet) A mottóm erre az évre az, hogy „Az élet egy játék”, és ehhez próbálom magam tartani, mert nekem erre most nagy szükségem van. Hajlamos vagyok mindent nagyon komolyan venni. Ez egyrészt fárasztó, másrészt könnyebben tudnék akadályokat átlépni az életben egy lazább hozzáállással.
Elsősorban magadnak vagy másoknak akarsz megfelelni?
Most már inkább magamnak. Korábban azt éreztem, hogy másoknak akarok inkább megfelelni, de ez a relációs jel szerencsére áttevődött rám.
Győző annak idején egészen a döntőig jutott A Konyhafőnök VIP-ben. Otthon ő a nagy spíler kettőtök közül a konyhában?
Nagyon szeret főzni, de a napirendje miatt a legtöbbször nem ér rá. Én főzök gyakrabban, ő meg időnként kreál valamit. Nyáron szeret ügyeskedni kint a grillen, ebben nagyon kreatív volt. A napi főzés az enyém, de ha látja rajtam, hogy most már elég volt, akkor átveszi tőlem, és ő főz valamit.
Mivel tervezed tölteni a mostanság induló karantén minimum harminc napját?
Nagy pánik nincs bennem emiatt, de nem volt tavasszal sem. A nagyobbik fiam még iskolába jár, bár nem tudom, ez meddig lesz így. Örülök annak, hogy az iskolája még nem zárt be, mert tavasszal nem volt egyszerű vele a karantén és a távoktatás. A végén már rajta is éreztem a társaság meg az iskola hiányát. A kicsi októberben kezdte el a bölcsit, ő is még ott van, bár csak mindennap pár órát. Délben megyek érte, nem alszik még bent. Úgy telnek a napjaim, ahogy amúgy is teltek volna, mert azt a néhány régi visszavett előadást nem számítva még nem dolgozom, és csak az évad második felében kezdtem volna el új darabokat próbálni. Remélem, abból lesz valami. Próbálok úgy élni, mintha nem lenne ez az őrület körülöttem. Próbálok a karácsonyra készülni, intézem a mindennapokat… Majd meglátjuk, hogy ez meddig sikerül. Ezt nagyban befolyásolja, hogy a gyerekek meddig járhatnak iskolába/bölcsődébe.