Mostanában keveset hallani rólad. Hogyan telnek a napjaid?
Elkezdtem próbálni a Budapesti Operettszínházban, aminek nagyon örülök. Annak idején a Thália Színházban kezdtem a színészi pályámat, ami szemben van az Operettel, szóval jó érzés újra itt lenni. Örömmel járok be a próbákra, mert jó, hogy újra csinálhatok valamit, de egyben ez egy embertelen megpróbáltatás is. Maszkban táncolni, énekelni egész nap, nem egy leányálom. Viszont a kollégákkal jó együtt lenni, dolgozni, ami mindenért kárpótol.
Hogyan élted meg az elmúlt időszakot, a karantént?
Az életünkre gyakorolt számtalan negatív hatása mellett, ha valami pozitívat kellene mondanom, akkor a kényszerpihenő lenne az. Nem volt leállás az utóbbi időben, rengeteget dolgoztam. Elfáradtam testileg és lelkileg is. Kellett egy kis pihenés. Mondtam is viccelődve, hogy ha nem jön a pandémia, lehet, hogy én már nem lennék itt. Ezért bizonyos szempontól örültem, hogy nem kell sehová mennem.
Ha jól értem, akkor ki sem mozdultál otthonról.
Szó szerint. Egyfolytában filmeket néztem, könyveket olvastam, úgy éltem, mint egy hedonista.
Nem pánikoltál, hogy mi lesz veled?
Szerencsére mindig volt és van is tartalékom, nem éltem fel, amit kerestem. Ezért is voltam nyugodt. Egyszer tört rám egy kis félelem október környékén, amikor sok kommentet olvastam és folyamatosan követtem a híradásokat. Azt gondoltam, itt a világvége. De aztán megráztam magam és elengedtem ezt az egészet, és visszatértem a magam kis burkába. Nem engedtem, hogy bármi befolyásolja az életemet.
Keresztes Ildikó az együttesével (Fotó: Keresztes Ildikó)
És nem hiányoznak a fellépések?
Dehogyisnem! Mostanában egyre inkább érzem, hogy kezd elegem lenni a bezártságból. Előtte nagyon mozgalmas életet éltem és kezdem úgy érezni, hogy megfosztanak az életemtől. Ilyenkor télen például mindig elutaztam hosszabb időre, hogy feltöltődjek. Tavaly januárban Balin voltam, és milyen jól tettem, hogy elmentem akkor! A fellépések már hiányoznak, hiányzik a közönség. Ezért is jó, hogy már próbálok egy darabot. Persze csak reménykedhetünk, hogy márciusban megtarthatjuk a premierünket, és májustól talán a koncertek is elkezdődhetnek valamilyen formában.
Van B terved, ha nem állnak helyre a dolgok?
Nincs. Harminc éve vagyok a szakmámban, és nem is akartam mást csinálni, mint zenélni, énekelni. De, ha tényleg rá lennék kényszerülve, valami kézműves tevékenységbe szívesen kezdenék.
Úgy látom, sok minden változott benned az utóbbi időben.
Igen. Lenyugodtam. Már nem vagyok színpadot felszántó rocknagyi. Persze az nem jelenti azt, hogy nem énekelnék egy duettet szívesen Tina Turnerrel, mert arra nagyon vágynék. De most úgy érzem, a kevesebb több, és itt elsősorban a koncertek hangerejére gondolok, nem a tartalomra. Egyébként akkor változott meg bennem sok minden, amikor elkezdtek elmenni a nagy zenészek, akik korban nem állnak messze tőlem. Ha kívánhatnék, erős és egészséget kívánnék, és hogy jó produkcióban szerepelhessek még. A filmezést is kipróbálnám, régi vágyam, biztos érdekes lehet az a világ is.
Keresztes Ildikó cseppet sem változott az elmúlt évek alatt ( Fotó: RIS)
Igen, ez valóban újdonság lenne, pedig színes életet éltél. Ha végignézed az önéletrajzodat, mit látsz?
Azt, hogy ez a nő körülbelül már százötven évet élt le. Annyi minden volt már az életemben, a sportmúltam után külföldi luxushajókon dolgoztam, vendéglátó helyeken énekeltem, aztán beindult a színház, a zeneipar. Számtalan díjat kaptam, amelyek csodálatosak. Elégedett vagyok az életemmel, és hálás vagyok minden napért, hogy élek. Néha én is hisztizek, mert vannak rossz napjaim, de ember vagyok.
Nem hiányzik a gyerek az életedből?
2021-ben ez a téma már nem foglalkoztat. Rövid ideig sokat agyaltam ezen, főleg a válásom után. De aztán rájöttem, ennek így kellett lennie. Egyszer azt mondta nekem egy pszichológus, hogy azért nincs gyerekem, mert egy gyereknek nem lehet gyereke. Tökéletesen igaza volt, mert szülőnek lenni óriási felelősség, én pedig nem tudtam ezt a felelősséget vállalni. Egyébként gyerekkel is lehet boldogtalan az ember, én most boldog vagyok nélküle. Persze azt nem mondom, hogy soha nem gondolkozom el azon, hogy milyen jó lenne, ha lenne egy 30 éves nagy fiam. Büszke lennék rá!
Hogyan viszonyulsz a korodhoz? Mennyire változtál meg 50 felett?
Sokan el sem hiszik a koromat, egyszerűen legyintenek rá. Szerencsére jó genetikát örököltem és tényleg nem fog rajtam az idő egyelőre. Nincs káros szenvedélyem, nem dohányzom, ezt tartani is akarom mindig. Egészségesen táplálkozom, nem vagyok zsírzabáló, a húst sem nagyon szeretem. Egyébként nem foglalkozom a korommal.
A jó genetika elég, vagy szoktál diétázni?
Sokszor olvasgattam különféle fogyókúrákról, és el is határoztam, hogy elkezdem, de aztán soha nem jött össze. Egyrészt, ha pörgős napjaim voltak, akkor rohantam egyik helyről a másikra, és nem volt időm reggel ételt csomagolni magamnak. Sokszor a színházi büfében ebédeltem, vagy vacsoráztam és abból ettem, ami volt. Nem a diétában, inkább a mozgásban hiszek. Bár amikor fiatalon abbahagytam a tornát, akkor tizenöt évig nem mentem az edzőterem közelébe sem. Mostanában viszont visszatért belém a mozgás iránti vágy. Az utóbbi időben lejártam edzésekre, amivel jó kondiban tudtam tartani magam. Most online próbálkozom, de nem sok sikerrel. Olyan típusú ember vagyok, akinek el kell járnia valahová edzeni. Nemrég öt kiló pluszt szedtem fel, amire Szulák Andi azt mondta, végre úgy nézek ki, mint egy ember. Én viszont nem érzem jól magam a bőrömben. Tudom, hogy hány kilóval vagyok boldog és kész.
Mondtad, hogy pihentél és kicsit elkényelmesedtél. Változott a karantén alatt a zenei stílusod?
Igen. Most jött elő a csendesebb Keresztes. És ebben a csendben elindult egyfajta kiteljesedés is. A pályatársak, a nagy ikonok elvesztése hívta fel a figyelmem arra, mekkora űrt, és mekkora életművet hagytak maguk után. Azt gondolom, fontos kultúrmisszió továbbvinni az ő szellemiségüket, azt a minőségi zenei vonalat és szórakoztatást, amit képviseltek. Folyton születnek új dalok, amiken dolgozom, és részben ezek most új irányt is hoztak. Még nem szeretnék részleteket elárulni, de annyit mondhatok, tartogatunk meglepetéseket erre az évre. Természetesen a koncertjeink is változni fognak jellegükben. Egyébként olyan vagyok, mint a jin és a jang, néha fekete vagyok néha fehér. Attól, hogy csendesebb időszakom van, attól ugyanolyan energiabomba tudok lenni. Érződik rajtam ez a kettősség a személyiségemben is, egyrészt szabadságra vágyom folyamatosan, de nevelésem miatt megvan bennem a szigor is, spórolok, vigyázok dolgokra és nem megyek fejjel a falnak. Ez szerintem teljesen normális, én ilyen vagyok.
