A műsorvezetés után elkezdtél háttérmunkákat is végezni a TV2-nél. Ez régi vágyad volt?
Mindig is érdekelt, hogyan áll össze egy műsor. Ahogy elkezdtem dolgozni műsorvezetőként a csatornánál, folyamatosan kaptam lehetőségeket, amikben szerettem volna kipróbálni magam. Tavaly nyáron kerestek meg, hogy lenne-e kedvem riporterként kipróbálni magam az akkor induló Tények Pluszban. Nem is volt kérdés, hogy igent mondok, mára megtanultam a szerkesztést, vágást, az utómunkákat. Most ez a főállásom és nagyon élvezem. De emellett elindult az Innovátor című műsor harmadik évada is, ami egy hétvégi magazinműsor, itt a nézők a legújabb mérnöki fejlesztéseket és kutatási technikákat ismerhetik meg. Nagyon izgalmas műsorvezetői feladat.
Stohl Luca az Innovátor című műsor forgatásán (Fotó: Stohl Luca)
Olyan típusnak tűnsz, aki rögtön megragadja a kínálkozó lehetőséget.
Igen, szeretem az új dolgokat kipróbálni. Ráadásul úgy gondolkoztam, hogy nem minden műsorvezetőnek adatik meg, hogy beletanuljon a háttérmunkába is. Rengeteget kell dolgozni egy adással, kezdve a szervezésekkel, a témákkal és jó belelátni mindenbe. Arról nem is beszélve, hogy nagyon jókor kaptam ezeket a lehetőségeket, mivel a színházi zárások miatt elkerülhettem azt, hogy ne legyen munkám. Ezért nagyon hálás vagyok a TV2-nek.
A régi nagy álmodtól azért messzire kerültél. Tudom, hogy nagyon szerettél volna balettiskolát nyitni, hiszen hivatásos táncos vagy. Ezzel a tervvel hogyan állsz most?
Erről nem tettem le, és nem is fogok soha. Nagyon szeretnék egy saját iskolát, ahol oktathatok. De ez a jelenlegi helyzetben kivitelezhetetlen. Egyelőre elnapoltam a kérdést, és bízom benne, hogy ha eljön az ideje, ezt az álmomat is megvalósítom.
Stohl Luca riporterként is dolgozik (Fotó: Stohl Luca)
Más terveid is vannak ezen kívül?
Igen, megvannak a terveim, de egyikhez sem ragaszkodom görcsösen, meglátjuk, hová sodor az élet. Mostanában egyre jobban foglalkoztat például az, hogy kipróbálnám magam az újságírásban is. Tudom, hogy sokat kell hozzá tanulnom, de lehet, hogy ebbe is belevágok majd. Keresem azt a lehetőségeket, hogyan tudnék otthonról dolgozni, mivel szeretnék gyereket és akkor ez fontos lesz.
Jelenleg a munkád a legfontosabb?
Nem. Nagyon szeretem a munkám, de nem tolnám el a családalapítást azért, mert várok egy nagy lehetőségre. Szerintem ma már meg lehet oldani, hogy a család és a munka megférjen egymás mellett.
2016-ban beszélgettünk egy interjú kapcsán és akkor azt mondtad, az ötéves tervben már benne van a babaprojekt a pároddal.
Hú, így elment az idő? (nevet) Igen, egyébként most már egyre közelebb érzem ezt a dátumot. A párommal már hét éve vagyunk együtt és nemrég meg is kérte a kezemet. Egyelőre még nem tudjuk, mikor lesz az esküvőnk, de remélem, nem kell sokáig várnunk. A testvéreim folyton kérdezgetik, hogy tudjuk-e már az időpontot, mert nem akarnak lekésni róla. A lányok már most azon gondolkoznak, milyen ruhájuk lesz, és persze milyen lesz az enyém? Ők szerintem jobban izgulnak, mint én.
Az öt testvér: balról Luca, Rebeka, Franciska, Ádám és Andris nagyon közel állnak egymáshoz. Ádám anyai, Franciska és Andris pedig apai ágon féltestvérei Lucának és Rebekának (Fotó: Stohl Luca)
Jó érzés öt testvér közül a legnagyobbnak lenni?
Igen, nagyon. Én vagyok az okos nővér, aki mindig mindenben támogatja őket. Szeretnék olyan kapcsolatot kialakítani mindegyikükkel, hogyha bárkinek bármi problémája van, akkor bizalommal forduljon hozzám. De szerintem ez már most is megvan. Az is jó, hogy minden korosztály megtalálható a testvérem között, van ovis testvérem, iskolás kamasz és felnőtt is. Ez fantasztikus. Egyébként én az a típus vagyok, aki kivette a részét a gyerekek körül. Sokat tanultam a testvéreim mellett, hogyan kell ellátni egy kisbabát. Persze tudom, hogy anyának és testvérnek lenni más. De biztosan nagyon élvezni fogom.
A párod jól kijön az édesapáddal, Stohl Andrással?
Igen, nagyon jóban vannak. Régebben mindenki azt kérdezte tőlem, mennyire hasonlít ő apára, mert a lányok sokszor választanak olyan férfit, aki kiköpött édesapjuk. Azt kell mondjam, sokban hasonlítanak, mindketten nagyon humorosak, de a vőlegényem higgadtabb természet. Ő mindig két lábbal áll a földön, és én ezt nagyon szeretem benne. Egyébként sokszor járunk össze a családdal, vannak közös ebédek és összejövetelek, ezek fontosak számomra.
Az elmúlt egy évben azért ezt nehéz lehetett összehozni. Milyen volt otthon az első karantén alatt?
Leszámítva a bezártságot, nagyon jó. Rengeteget főztem. Mindennap főtt étel volt ebédre és vacsorára. Ez azért nagy dolog, mert régebben olyan ritmusban éltünk, hogy csupán kétszer volt időm főzni egy héten. Kihasználtam akkor az otthonlétet és megtanultam néhány új receptet. Főleg a húsfélék elkészítésében fejlődtem sokat.
A receptválasztásnál fontos szempont volt, hogy figyelsz az alakodra?
Mondjuk úgy, hogy próbálok, de a párom ebben is jobb, mint én. Ő rendszeresen sportol, edz otthon is, én csak ímmel-ámmal, amikor van kedvem és időm. Az első karantén alatt elkezdtem futni, a napokban újra kimerészkedtem a pályára, terveim szerint ebből rendszer is lesz, de inkább otthon tornázom én is. Szeretem a jógát, az erősítéseket. Most már minden edzőcuccunk megvan otthon is. Félretoljuk a búrotokat és otthon edzünk.
Hogy állsz az idő múlásához? Figyelsz a szépségápolásra?
Sokszor rácsodálkozom, hogy milyen gyorsan telnek az évek. Főleg a legkisebb testvéremen látom, hogy nemrég született, de már mindjárt iskolába megy. Szóval nagyon gyorsan változik minden. A szépségápolásra mindig figyeltem, nagy kencés vagyok. Nem szeretnék drasztikus orvosi módszerekhez nyúlni, de természetesen szeretném sokáig megtartani a bőröm fiatalságát. Mióta az eszemet tudom, Anyukám mindig nagyon odafigyelt arra, hogy alkalomhoz illően öltözzünk, mindig legyünk ápoltak, csinosak, illatosak. Ahogy elkezdtünk kamaszodni és sminkelni, megtanított elkészíteni a „láthatatlan” sminket, amit a mai napig alkalmazok, ha nem épp színpadon vagy tv stúdióban vagyok.
Mennyire hiányzik a színház?
Egyre jobban. Nemrég volt egy online előadásunk, 25 éves lett a Dzsungel könyve előadás, amelyben én is felléptem a Vígszínház színpadán. Nézők nélkül játszottunk és nagyon furcsa volt. Más volt az egész hangulata, ezt csak azt tudja, aki átéli ezt. Nagyon bízom benne, hogy nemsokára újra közönség előtt játszhatunk, mert a tánc igenis hiányzik az életemből. A rendszeres mozgást nem lehet pótolni. Hiába tornázom otthon, a tánc az tánc, semmivel nem összehasonlítható.
