Törőcsik Mari élete és fontosabb szerepei képeken

Ahogy Bodrogi Gyula mondta a volt felesége halála után, most még nehéz megtalálni a megfelelő szavakat, ez az emlékezés és az elcsendesedés ideje. Emlékekből nem csak azoknak jutott, akik személyesen ismerték Törőcsik Marit, hiszen hat évtized alatt százhetvennél is több film-, és százharminckét színházi szerepben láthattuk, utoljára 2016-ban állt a közönség elé. Hogy nemcsak mennyiségről, de minőségről is beszélhetünk, azt a színművésznő barátja, Pilinszky János fogalmazta meg egykor.

„A színészek túlnyomó többsége alakító művész, megformálja a figurát. Törőcsik Mari ritka kivétel, ő nem alakítja, ő táplálja szerepét, lázas ihlettel és folyamatosan. A színpadi alak számára nem kész ruha, mit estéről estére magára ölt: szemünk láttára, pillanatról pillanatra emeli ki szerepét önmagából és szövegéből, a teremtés forrón csupasz és kockázatos gesztusával. Józan és sugallatos egyszerre. Ezt a szélsőséges és nagyszerű ellentmondást csak zseniális művész tudja elviselni és megvalósítani. Kivételes lélek, ki egyszerre senkié és mindenkié… Törőcsik Mari.”

Szerető családból jött, ami szerinte nagy biztonságot adott neki egész életében, és igyekezett ezt a szeretetet megosztani. Ám az emberek szeretetétől sokszor jött zavarba Törőcsik Mari, akinek a munkaszeretetét és a teherbírását is jól mutatja, sosem kért a különleges bánásmódból, nem szerette azt sem, ha a kora miatt akarták kímélni, mert ő a csapat része akart lenni, meg akarta érteni az egészet. Ez volt a sikere titka.

Siker ide vagy oda, Törőcsik Mari egy interjúban azt mesélte, sosem nézi vissza magát, és élete első nagy filmjét, a Körhintát is csak egyszer látta, és bár imádott forgatni, az igazi kihívást a színház jelentette számára, ahol minden este bizonyítania kellett. Humora, életszeretete és közvetlensége legendás volt, és ezt a nézők is érezték, ahogy sokszor fogalmazták: betöltötte a teret. 

Törőcsik Mari egy beszélgetőkönyvben egyszer elmesélte, hogy feltették neki a kérdést: mit adna a gyerekeinek útravalóul? Akkor nem tudott erre felelni, egy éjszaka azonban arra riadt, hogy megvan a válasz. 

Ezzel a válogatással emlékezünk Törőcsik Mari életére és fontosabb szerepeire:

Törőcsik Mari szülei és testvérei (Forrás: a színésznő archívumából)

Fábri Zoltán Körhinta című filmjében, 1956 (Fotó: Nemzeti Filmintézet)

Az Édes Anna című filmben, 1958 (Fotó: Fortepan/FSZEK Budapest Gyűjtemény/ Sándor György)

A Vasvirág című filmben, 1958 (Fotó: Nemzeti Filmintézet)

Egy fotózáson az 1959-es Cannes-i Filmfesztiválon (Fotó: Daniel Fallot / Ina / Ina via AFP)

A Magyar Rádió 1-es stúdiója, Gárdonyi Géza: Egri csillagok című művéből készült rádiójáték felvétele, 1961 (Fotó: Fortepan)

Bodrogi Gyula és felesége, Törőcsik Mari, 1964-ben (Fotó: MTI/Keleti Éva)

Művelődésügyi Minisztérium, művészeti díjak átadó ünnepsége 1964-ben (Fotó: Fortepan/Hunyady József)

Portré 1964-ből (Fotó: Meglepetés Archívum)

Sztankay István és Törőcsik Mari a Zorin: Varsói melódia című darabjának próbáján, 1965-ben (Fotó: Fortepan/Hunyady József)

1965 (Fotó: Fortepan/Kotnyek Antal)

A Szerelem című filmben 1971-ben (Fotó: Mafilm Studio/Collection ChristopheL via AFP)

Maár Gyula és Törőcsik Mari (Forrás: a színésznő archívumából)

1976-ban a Déryné, hol van? című filmben nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat a Cannes-i fesztiválon (Fotó: Nemzeti Filmintézet)

Törőcsik Mari és Maár Gyula, 1976 (Fotó: Fortepan)

1981 (Fotó: Szalay Béla/Fortepan)

A Csárdáskirálynő című operett bemutatóján Budapesten, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, 1985 (Fotó: Smag Archívum)

Az oroszlán télen című színdarab bemutatóján a budapesti József Attila Színházban (Fotó: Smag Archívum)

Bodrogi Gyula és Törőcsik Mari 2008-ban (Fotó: Csibi Szilvia)

Tordy Géza és Törőcsik Mari, 2012-ben (Fotó: Mohos Angéla)

Törőcsik Mari a Hosszú alkony című filmben, 1997-ben (Fotó: Nemzeti Filmintézet)

Törőcsik Mari színművésznőt köszöntötték 79. születésnapja alkalmából a Nemzeti Színház színpadán (Fotó: Birton Szabolcs)

Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze, 2019-ben (Fotó: Olajos Piroska)