nlc.hu
Sztárok
Sárközi Ákos most elégedett az életével

Sárközi Ákos 40 évesen kezdett új életet: „Évi az a nő, akire mindig is vágytam”

Elstartolt A Konyhafőnök újabb évada: Sárközi Ákos 5. éve szerepel a műsorban. Kíváncsiak voltunk, hogyan változott az élete az első széria óta, milyen versenyzőket keres a csapatába, mit tervez a jövőben és hogyan alakul a magánélete. Interjú.

Sárközi Ákos 2016 óta tagja A Konyhafőnök zsűricsapatának. Eleinte sokan szigorúnak tartották, ám ezt idővel sikerült levetkőznie. Számára az emberi oldal a legfontosabb: hiába tehetséges egy versenyző, ha a szakma iránti szenvedély nincs meg benne, akkor esélye sincs. A házassága kiegyensúlyozott, a lánya mellett a felesége gyerekeit is sajátjaként szereti. Azt mondja, azóta él igazán, mióta megismerte a szerelmét, Évit – nem csak a magánéletükben, de a munkában is óriási közöttük az összhang. 

Egy egyszerű, de mégis bonyolult kérdéssel indítanék: mi a kedvenc ételed?

Nagyon sokféle ételt szeretek, a magyar konyhát kifejezetten imádom. A töltött paprika egy olyan étel, amit bármikor, bármilyen mennyiségben meg tudok enni. A klasszikus verzióban, rengeteg cukorral, köret nélkül, maximum egy fehér kenyérrel. Még a paprika sem kell, csak a paradicsomos húsgombóc. Nagyon sok ételről tudnék mesélni, amit imádok, de kiemelném még a pelmenyit, ami egy orosz, húsos ravioli. Tejföllel a tetején – megőrülök érte.

Sárközi Ákos 40 évesen kezdett új életet: ,,Évi az a nő, akire mindig is vágytam"

Sárközi Ákos (Fotó: Leéb Ádám)

Elkészíteni is ezeket szereted a legjobban?

Mindegy, milyen ételt főzök, mindegyiket szeretem elkészíteni. Nem csak a fine diningot csinálom szívesen, hanem bármit, nem szoktam válogatni. A szezonnak megfelelően szoktam kedvenceket választani, hogy éppen mi az a hozzávaló, ami aktuálisan a legfrissebb.

Mi a feleséged kedvenc étele azok közül, amiket te szoktál neki elkészíteni?

Szinte minden! Nagyon szerencsés vagyok, hiszen Évi mindent szeret, amit elkészítek neki. Kifejezetten kedveli a tésztaételeket, a házi tésztákat, de a frissen sülteket és a halételeket is.

Elstartolt A Konyhafőnök legújabb évada. Van kedvenc részed?

A casting része érdekes, ugyanakkor nagyon humoros. Az az első élményünk a versenyzőkkel, itt válogatjuk ki azokat, akiket tehetségesnek és szimpatikusnak tartunk. De azért ennél a résznél még vannak furcsa dolgok, egy-egy embertől kettéáll a fülünk. Azokat a versenyzőket nem annyira kedvelem, akik csak azért jönnek, hogy bohóckodjanak, de mindenkinek adunk esélyt természetesen. A válogatónál még jobban szeretem azt a részt, amikor már kialakul a csapatom és tudok velük egyesével is foglalkozni.

Milyen kvalitásai vannak annak a versenyzőnek, aki megérdemli A Konyhafőnök címet?

Az első és legfontosabb az alázat. Ha valakiben ez nincs meg, akkor semmi esélye ebben a versenyben. Sokféleképpen tesszük próbára a jelentkezőket: különleges alapanyagokkal, speciális elkészítési módokkal és váratlan helyzetekkel találkoznak. Ha ezeket nem tudják jól kezelni és nincs bennük tisztelet a szakma iránt, akkor nincs helyük a konyhában.

Mi az, amivel még a legtehetségesebb versenyző is el tudja vágni magát?

Azokat a versenyzőket nem szeretem, akiknek az emberi oldala, a hozzáállása nem megfelelő. Felőlem lehet valaki nagyon tehetséges és jó szakács, ha nem tud csapatban dolgozni, nem alázatos és szorgalmas, akkor nincs keresnivalója a szakmában. Az éttermekben is úgy választottam ki a munkaerőt, hogy az emberi oldalt helyeztem előtérbe. Azt vallom, ha valakiben van egy kis affinitás, akkor meg lehet tanítani bármire, azonban, ha nincs meg benne a szakma szeretete, akkor hiába próbálnék többet kihozni belőle. Őszintén megvallva, én is elveszítem a motivációmat az olyan emberekkel kapcsolatban, akik nem akarnak tanulni.

Sárközi Ákos 40 évesen kezdett új életet: ,,Évi az a nő, akire mindig is vágytam"

Az első és legfontosabb az alázat. Ha valakiben ez nincs meg, akkor semmi esélye ebben a versenyben (Fotó: Leéb Ádám)

Kiben a legnagyobb a versenyszellem a zsűritagok között? Van olyan köztetek, aki mindenáron győzni akar?

Nem arról szól ez a műsor, hogy hárman rivalizálunk egymással. Az viszont biztos, hogy Zében nagy versenydrukk lesz, hiszen először van csapata és most fog kiderülni, hogy ő milyen mentor.

Ez az 5. éved zsűritagként. Hogyan viszonyultál annak idején a kamerákhoz? Nem feszélyezett az új helyzet?

Dehogynem! Eleinte nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy 50-60 ember néz a kamerákon keresztül és figyelik minden lépésemet. Meg kell szokni ezt a világot és ez időbe telik. Az sosem feszélyezett, hogy mit mondok, inkább az, hogy a sok kamera ellenére laza tudjak maradni és úgy viselkedjek, mint a megszokott közegemben. Ez egy másfajta világ, nem vagyok televíziós ember, én egy séf vagyok, aki igyekszik beletanulni a tévézésbe. Remélem, hogy egyre jobban sikerül.

Eleinte sokszor megkaptad, hogy te vagy a legszigorúbb zsűri, aztán ahogy telt az idő, teljesen levetkőzted ezt a jelzőt. Te továbbra is szigorúnak tartod magad?

Szerencsére viszonylag hamar sikerült levetkőzni ezt a jelzőt, ahogy te is mondtad. Azt gondolom, idővel a nézők is észrevették, hogy amellett, hogy szigorú vagyok, azért szakmailag és emberileg is próbálok minél többet segíteni a versenyzőknek. Ha valakivel szigorú vagyok, az azt jelenti, hogy látok benne valamit, és ki akarom hozni belőle a legjobbat. Azokért a séfjelöltekért, akik fejlődni akarnak, és jól tudnak csapatban dolgozni, foggal-körömmel harcolok.

Nagyon sok versenyzőnek tanítottál új dolgokat. Volt olyan, ami téged inspirált az évadok alatt?

Fejlődni és inspirálódni bárhonnan lehet. Ez a műsor egy nagyon jó inspiráció számomra, de szerintem a másik két zsűritagnak is. Sokszor találkoztunk olyan ízpárosításokkal, ötletekkel, amiket a versenyzők mutattak nekünk, de szerintem ez oda-vissza működik. Jó látni, hogy ahogy múlnak a hetek, mennyire bele tudnak szerelmesedni a szakmába, és milyen nagy fejlődést mutatnak.

Ha én versenyző lennék, biztosan elbizonytalanodnék, amikor egy Michelin-csillagos séf bírálja az ételemet. Érzed a versenyzőkben, hogy tartanak a véleményedtől?

Igen, egyértelműen. Amíg az ember nem kerül ilyesfajta versenyszituációba és nem áll ott egy tál étellel három zsűritag előtt, addig el sem tudja képzelni, hogy milyen lehet. Nagyon feszültek ilyenkor a versenyzők és nehezen élik meg a kritikát. Annyira izgulnak, hogy sokszor elárulják magunkat: előfordul, hogy mi valamit nem veszünk észre, de ők felhívják rá a figyelmünket. Ilyenkor szoktuk azt mondani, hogy inkább várjanak ezzel, míg mindhárman kóstolunk, és ha megkérdezzük, hogy szerintük mi a hiba, akkor valljanak színt.

Sárközi Ákos 40 évesen kezdett új életet: ,,Évi az a nő, akire mindig is vágytam"

Ha valakivel szigorú vagyok, az azt jelenti, hogy látok benne valamit, és ki akarom hozni belőle a legjobbat (Fotó: Leéb Ádám)

Gyakorlatilag ikonikussá vált a mozdulat, amikor kidobod az ételt a kukába. Ért már ezért kritika?

Eleinte sokat kaptam érte. Többeknek nem tetszett, amikor kicsit keményebben szóltam a versenyzőkhöz, de ez benne van, számítottam erre, amikor elvállaltam a műsort. Megvan bennünk a tisztelet az étel iránt, azonban ha valaki olyan értékelhetetlen dolgot tesz elénk, ami nálunk is kiveri a biztosítékot, akkor a kukába dobást egyfajta gesztusnak szánjuk. Így biztos, hogy legközelebb nem követik el ugyanazt a hibát.

Vendéglátós iskolát végeztél, aztán úgy döntöttél, hogy fotózással szeretnél foglalkozni. Ebből az lett, hogy visszatértél a vendéglátáshoz, mára pedig felépítettél egy brandet. A kezdetekkor már az volt a fejedben, hogy saját éttermet szeretnél, vagy mindig csak a következő lépcsőfokra koncentráltál?

Az első 5-6 évben nem arra gondoltam, hogy mindenféleképpen ebből szeretnék megélni, csupán éreztem egyfajta affinitást, hogy igen is, illik hozzám a gasztronómia és a főzés világa, azonban hosszútávon nem ebben gondolkoztam. Elteltek az évek, találkoztam bizonyos mentorokkal, akik meghatározták a személyiségemet, és ezután kezdtem el felépíteni a saját céljaimat. Ezek mindig óriási célok voltak, sosem gondolkodtam kicsiben. Szerintem sokszor nem is a cél számít, hanem az oda vezető út. Nem kell mindig mindenkinek elsőnek lenni ahhoz, hogy elérjen valamit, erre én vagyok az élő példa, hiszen sosem nyertem versenyt. Nem szabad görcsösen mindent akarni, csak következetesnek lenni és hinni a folyamatos fejlődésben. Ezek sokkal fontosabb dolgok, minthogy megelőzz mindenkit.

Szerinted mi az a tulajdonságod, ami miatt idáig jutottál?

Nem tudom magamat megítélni. Amiben mi mások vagyunk, mind a Borkonyha, mind a Textúra, az az, hogy nagyon családcentrikusan jöttünk össze. Horváth Tamás és Kalocsai Zoltán, a két tulajdonos sosem olyan éttermet akartak csinálni, ami termeli a pénzt számukra, hanem olyat, amit szeretnek az emberek. Nyilván fontos, hogy gazdaságilag is nyereséges legyen, de elsősorban családias éttermet akartak üzemeltetni és ezt a mai napig tartjuk.

Milyen vezetőnek érzed magad?

Számomra az a fontos, hogy aki nálunk dolgozik, szeresse a munkáját. Nem érdekel, ki mit tud, ki honnan jött, ha látom benne a szenvedélyt és az akaratot, akkor a csapat része lesz. Onnantól kezdve mindenkinek megadom a lehetőséget, hogy kibontakozzon. Sokat foglalkozom a dolgozóimmal, segítek nekik és lelkileg is támogatom őket.

Sárközi Ákos 40 évesen kezdett új életet: ,,Évi az a nő, akire mindig is vágytam"

A Textúra alig fél év alatt Michelin által ajánlott étteremmé nőtte ki magát (Fotó: Leéb Ádám)

Hogyan lesz valakiből Michelin-csillagos séf?

Ezt nem lehet megfogalmazni, mert nincsenek sémák a Michelin-csillag kapcsán, amit mindenképpen be kell tartani. A Michelin mindig egy állandó minőséget keres. Azt keresi, hogy ki tudja fixen megtartani azt a minőséget, amit ők elvárnak. Mi sosem akartunk csillagos étterem lenni. Persze, minden séf álma, hogy nemzetközileg is elismerjék a munkáját, de elsősorban nem ez volt a célom. Mi a Borkonyhával egy egyszerű, mindenki számára elérhető, emberközpontú bisztrókonyhát akartunk csinálni és ez is lett belőle. A Michelin pedig pont ezt az emberközpontúságot kereste: egy emelkedett bisztrókonyhára kaptunk a csillagot. Sok munka volt benne, és fontos kihangsúlyozni, hogy ez nem csak az én érdemem. Az egész csapat nagyon sokat dolgozott érte, ezért nem is szeretem, ha egy emberhez kötik. Természetesen a séf alakítja ki az étlapot és a stílust, de ez egy csapatmunka. Egyébként is, sokkal nehezebb megtartani a csillagot, mint megkapni. Miután megkaptuk az elismerést, hónapok kellettek ahhoz, hogy feldolgozzuk az élményt. A kritika teljesen átalakul, sokkal nagyobbak lesznek az elvárások, amiknek továbbra is meg kell felelni. Mi (a Borkonyha – a szerk.) vagyunk Magyarországon az egyetlen csillagos étterem, akik sok-sok éve, pontosabban 2014 óta stabilan hozzák a minőséget, ráadásul szinte ugyanazzal a csapattal. Később aztán megnyitott a kistestvér, a Textúra, ami fél év alatt Michelin által ajánlott étteremmé nőtte ki magát, ez pedig szintén egy óriási elismerés.

Itthon már gyakorlatilag mindent elértél. Gondolkodtál azon, hogy külföldön vezess éttermet?

Sok esetben felmerült már a kérdés, hogy azt a stílust, amit mi itthon képviselünk, külföldi éttermek, vendégek miként fogadnák. Régebben sokat jártunk külföldre, Koppenhágába, Londonba, Prágába, ahol különböző eseményeken belül főztünk. Ott csapatszinten megfogalmazódott bennünk, hogy amit mi csinálunk, azt ezeken a helyeken is szeretnék. Viszont én azt gondolom, hogy egy fenékkel több lovat megülni kemény dolog. Ráadásul azt vallom, hogy az étterem vezetés egyik legfontosabb része a személyes jelenlét, és valljuk be, ha ingáznom kéne, akkor nem tudnám 100 százalékban figyelni az összes helyet.

Hogy viselted az elmúlt hónapokat, az étterem bezárását, az állandó bizonytalanságot?

Az a legrosszabb, hogy nem volt egy klasszikus forgatókönyv erre a helyzetre, hiszen ilyen nem volt korábban. Mindenki a saját bőrén tapasztalta meg, hogy mit tesz különböző szektorokkal a világjárvány. Nekünk is nagyon furcsa volt, hogy egyik napról a másikra be kellett zárnunk az éttermeket. Ott álltunk a csapattal és néztünk egymásra, hogy most mit csináljunk. Szerintem ebben az elmúlt pár hónapban mindenki rájött, hogy miként szervezze az életét, hogy kell tartalék, és hogy nem elég egy bevételi forrás, hanem sok esetben kell B, vagy akár C terv. Nekem is nagyon rossz volt otthon ülni és azon rugózni, hogy mit kezdjek magammal. A család szempontjából viszont jó időszak volt, hiszen a megszokottnál sokkal több időt töltöttünk együtt, mindig szerveztünk közös programokat. Ettől függetlenül örülök, hogy lassan vége a járványnak.

Át kellett alakítani az éttermeket és a kínálatot?

Nagyon sokat gondolkoztunk ezen. A Textúrában maradt a menü, a Borkonyha életében viszont eljött egy új fejezet: egész nyáron cukrászdaként üzemelünk majd. Május 1-től szeptemberig kizárólag süteményeket tűzünk az étlapra. Ilyen még sosem volt Magyarországon, de biztosak vagyunk benne, hogy ez egy működőképes dolog. Művészeti szintre emeljük a tányérdesszert fogalmát és megmutatjuk, hogy van helye ma az országban egy minőségi cukrászdának.

Sárközi Ákos 40 évesen kezdett új életet: ,,Évi az a nő, akire mindig is vágytam"

Nem volt egy klasszikus forgatókönyv erre a helyzetre (Fotó: Leéb Ádám)

40 évesen új életet kezdtél, két évtized után váltál el a lányod édesanyjától. Pár hónappal ezután pedig megismerted a jelenlegi párodat, Évit. Nem féltél belemenni egy új kapcsolatba?

Amikor megismerkedtem Évivel, azt éreztem, hogy végre megtaláltam a másik felemet és most élek igazán. Ő az a nő, akit egész életemben kerestem. Egy új kapcsolat elején mindenkiben van egy kis félelem, hogy mi lesz belőle, de én már nagyon korán azt éreztem, hogy ez életünk végéig kitart. Nem akartam görcsösen egy új kapcsolatot, csak azért, hogy legyen valaki mellettem, de Évi nagyon gyorsan jött az életembe, és már sosem fogom elengedni.

A feleséged elismert festőművész, és a modern gasztronómia is egyfajta művészet. Jól sejtem, hogy valami hasonló volt az első beszélgetés témája?

Pár évvel ezelőtt elkezdtem hobbiszinten festeni és kerestem egy mentort. Rátaláltam Évire, akinek a művészete nagyon megtetszett – így kezdődött a kapcsolatunk, ami eleinte szigorúan szakmai volt. Egy idő után aztán többet kezdtünk el érezni egymás iránt, és kialakult közöttünk az a szerelem, ami már négy éve lángol.

Viszonylag hamar megkérted a kezét, és az esküvőre sem kellett sokat várni. Ennyire biztosak voltatok egymásban?

Az első pillanattól kezdve azt éreztük, hogy egymásnak vagyunk teremtve. Nem is akartunk várni. Mindketten azon a véleményen voltunk, hogy minek éljünk éveket egymás mellett, ha úgyis biztosak vagyunk a dolgunkban. Nem is a papír miatt házasodtunk össze, csak azért, mert nagyon akartunk egymás férje és felesége lenni. Éppen ezért nem is szerveztünk lagzit, csak lementünk a Balatonra, összeházasodtunk, majd elfogyasztottunk egy lángost, tortának pedig megtette egy palacsinta. Ez volt az esküvői menünk.

Egyértelmű volt számotokra, hogy nem vállaltok közös gyereket?

Van három gyerekünk: Évinek kettő, nekem pedig egy. Aki már nevelt gyereket, tudja, hogy ez nem egy egyszerű folyamat. Nagyon szerettünk volna közös babát, de be kellett látnunk, hogy a már meglévő három gyerek nagyon nagy figyelmet és támogatást igényel. Kicsit már önzőek is vagyunk, felneveltünk három gyermeket és hamarosan eljön az idő, amikor kirepülnek a családi fészekből, mi pedig kettesben maradunk, és csak magunkra fókuszálhatunk.

Az első házasságodból született lányod hogy fogadta az új párodat?

Amikor elkezdtünk beszélgetni arról, hogy bemutatjuk a gyerekeket, mindkettőnkben felmerült, hogy mit fognak majd szólni a kapcsolatunkhoz és egymáshoz. Szerencsére az első pillanattól kezdve hatalmas közöttük az összhang, szinte testvérként tekintenek egymásra. Végül rájöttünk, hogy mi sokkal jobban izgultunk, mint ők. A lányom elfogadta Évit, nagyon jó a kapcsolatuk, és én is jó viszonyt ápolok a feleségem gyerekeivel, sosem akartam a mostohaapjuk lenni. Nyíltan és őszintén tudunk beszélgetni bármiről.

Mozaikcsaládban éltek, ehhez pedig szükséges a pontos szervezés. Előre megterveztek mindent, vagy inkább spontán döntések hívei vagytok?

Van egy fix menetrend, de ugyanakkor rugalmasak is vagyunk. Nincs semmi kőbe vésve, mindenki a kedve szerint cselekszik, a gyerekeink boldogsága a legfontosabb számunkra. Sokszor kirándulunk, vagy csak spontán elmegyünk vacsorázni, esetleg moziba. A lényeg, hogy sok közös programot szervezzünk, de nem erőltetünk rá semmit senkire.

Évi szokott főzni. Ki tudsz kapcsolni ilyenkor, vagy otthon is próbálod uralni a konyhát? 

Nem kell beleszólnom a főzésbe, elég, ha ránézek, már akkor retteg. (nevet) Évi egyébként nagyon jól főz, de természetesen az első időszakban ő is tartott attól, hogy mit fogok mondani egy-egy ételre. Otthon nem séf vagyok, hanem egy szerető férj, aki imádja a felesége főztjét. Persze, ha van kérdése, vagy segítségre szorul, akkor állok rendelkezésére, de nem erőltetem rá magam.

Együtt építgetitek a brandeteket – milyen közös terveitek vannak a munkát illetően?

A művészetet és a gasztronómiát szeretnénk egy szintre emelni, a közös álmunk egy saját galéria.  Egy olyan galériát szeretnénk nyitni, ami mindenki számára érhető: nem csak a festészetnek adnánk teret, bármilyen más képzőművészetet beengednénk. Ezt pedig összekötnénk különböző performanszokkal: lesz olyan, hogy varázsolok a tányérra egy festmény ihlette ételt, vagy pont fordítva, egy étel inspirál majd egy festményt. Ezt korábban gyakran csináltuk, de sajnos a koronavírus miatt félbeszakadt. Most is vannak felkéréseink, reméljük, hogy hamarosan eleget tehetünk ezeknek.

Hol látod magad tíz év múlva?

Azt gondolom, hogy az életem ugyanebben a fantasztikus szerelemben fog telni. Emellett szeretnék továbbra is a gasztronómiával és a művészetekkel foglalkozni. Tíz év múlva már három nagy gyerek szülei leszünk, az azért kemény világ lesz. Főleg, amikor először elengedjük a lányokat szórakozni… Gondolkodtam is rajta, hogy beszerzek addig egy légpuskát. (nevet)

Korábban azt mondtad, hogy rengeteget dolgoztál és már csak élvezni szeretnéd a munkád gyümölcsét. Elérkezett ez a pillanat?

Lassan 45 éves leszek és több mint 20 éve dolgozom a gasztronómiában. Az a célom, hogy minél többet tudjak foglalkozni a családommal. Sikerült felépíteni a Textúrában és a Borkonyhában is egy stabil csapatot, nekem pedig már csak az a feladatom, hogy teret adjak a fiataloknak és segítsem az útjukat.

Olvass még sztárinterjúkat az nlc-n:

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top