Reviczky Gábor: „Az emberek azért kapják el a koronavírust, mert a félelem miatt alacsony az önrezgésük”

Hosszú interjút adott Reviczky Gábor, aki többek között arról is mesélt, hogy a hit hogyan védte meg a családját a járvány idején.

V.V.V.

2021. Május 25.

Komolyan vette a járványt Reviczky Gábor, aki tavaly úgy nyilatkozott, biztosan végezne vele a koronavírus, ha elkapná, éppen ezért a színész gyerekeivel és feleségével önkéntes karanténba vonult.

„71 éves vagyok, erős dohányos, szóval pontosan abba a csoportba tartozom, akik a legveszélyeztetettebbek, és azt gondolom, nem lenne sok esélyem a vírussal szemben, nem hiszem, hogy túlélném. Az én tüdőm már nem bírná a lélegeztetőgépet” – állította akkor A mi kis falunk színésze.

A Mi kis falunk című sorozatban a falu állatorvosát alakítja Reviczky Gábor (Fotó: RTL Klub)

Most Pünkösd alkalmából megjelent a kultura.hu oldalon egy interjú, amelyben Reviczky többek között a hit szerepéről mesélt.

„Nem kell feltétlenül vallásosnak lenni, mert a hit önmagában is mindig segít átlendülni a nehézségeken. A legfontosabb az, hogy valamiben higgyen az ember, mert az erősíti az önrezgését. A pandémia alatt az emberiséget elárasztotta a félelem, ami a legveszélyesebb dolog. Ebben az állapotban az ember önrezgése öt hertz, a boldog emberé ötven hertz. Tudományos kutatások nem mutatják ki, de nekem meggyőződésem, hogy az emberek azért kapják el a koronavírust, mert a félelem miatt alacsony az önrezgésük. Pedig a »betolakodónak« húsz hertz fölött már esélye sem lenne.”

Mint kiderült az interjúból is, Reviczky tavaly március 11-én fontosnak érezte, hogy a vészhelyzet kihirdetése után kitegye a feszületet az ajtajára.

„Ezáltal meghívtam Jézust az otthonomba. Megígértem neki, hogy itt mindig szeretet fogja várni. Megkértem, hogy védje meg a családomat. És bizony azóta sem fertőződött meg a családban senki.”

A színész időközben megkapta az oltást is, és most örül, hogy jól döntött.

„A hagyományos eljárásban bízom. Az orosz Szputnyik V-t szerettem volna megkapni, de akkor nem volt olyan. A Pfizert is felvehettem volna, ha elmegyek a dél-pesti kórházba, de nagyon tartottam az emberek felelőtlenségétől: hogy majd hosszú, kígyózó sorokban fognak várakozni. Így aztán Ráckevén oltottak be a kínai Sinopharmmal. A gyanúm beigazolódott, ugyanis később kiderült, hogy egy nálam idősebb barátom ugyanazon a napon elment a dél-pestibe, és a Pfizer mellett a Covidot is megkapta. Szegénykém alig élte túl. Eszerint én is veszélynek lettem volna kitéve – vagy mégsem, mert az önrezgésem magas, ezért nem valószínű, hogy elkapom a vírust.”