Úgy tűnik kicsit fellélegezhetnek a színészek, újra beindultak a színházak. Hogyan érintett téged az elmúlt időszak?
Jó érzés újra közönség előtt állni, hiányzott. Az a típusú ember vagyok, aki szeret a közönséggel kapcsolatot létesíteni, szeretem a kisebb fellépéseket. Végre járom újra az országot és egyik helyszínről megyek a másikra. Rendezvényeken lépek fel és néha még esküvőkön is. A karantén idején próbáltam magam elfoglalni. Nem volt bennem semmilyen negatív érzés, vagy félelem. Ha nem tért volna vissza a színházi élet, semmi gond, akkor is kitaláltam volna valamit.
A karantén idején sokat lehettél a kislányoddal, Bellával és feleségeddel, Vágó Bernadett-tel.
Igen, ez egy jó időszak volt. Ráadásul Szentendrén élünk, gyönyörű környezetben, nem volt okunk a panaszra, nagyobbik lányom Emma, szinte minden hétvégét nálunk töltött. Próbáltunk türelemmel állni mindenhez, mindenkihez, ez volt a mi taktikánk. Az biztos, hogy elgondolkodtatott sok mindenen. A legfőképpen azon, hogy nem szabad röghöz kötöttnek lenni. Nem szabad csak egy dologban gondolkozni, és hogy örülni kell, a látszólag kis dolgoknak is. Ez egy igazi vis maior helyzet volt, nem lehet senkit felelősségre vonni a történtekért. Arra viszont kifejezetten figyeltem, hogy nem hagytam a családomnak, hogy bárki pánikfélelemben éljen a vírus miatt.
Ha már a családnál tartunk, három gyereked három különböző kapcsolatból született. Hogyan tartod össze a mozaik családot?
Ugyan sokszor erőn felül teljesítettem, sok dologról lemondtam, néha háttérbe szorítottam magam, de mindezeket magamért tettem, mert számomra így volt jó, helyes és természetes. Imádom őket és úgy érzem, ez az egyik fő feladatom idelent… Azt hiszem, igaz az a mondás, hogy ahol a figyelem, ott a szeretet. Mindig figyeltem rájuk, és fogok is! Az egyik legnagyobb visszaigazolás, amikor a nagy fiam, Dávid felhív és azt mondja, beugrik hozzánk, valamelyik kishúgához egy kicsit és ha külföldre utazik, a repülőtérről mindig jelentkezik, hogy épségben odaért, ne aggódjak. Komoly a kötődés köztünk.
Fotó: Miller Zoltán Instagram oldala
Emlékszem annak idején a kis Dávid több sajtótájékoztatón is ott volt. Melletted állt és büszke volt az édesapjára.
Igen, ő volt az én kis hercegem! Bár az édesanyjával, Ullmann Mónikával egy éves korától gyakorlatilag nem éltünk együtt, de mégis nagyon sok időt tölthettem Dáviddal. A fiam pedig boldog volt, így én is. De ugyanennyit foglalkozom a nagylányommal, Emmával is, az én kis borzalomkámmal, aki most tizenegy éves. Jó a kapcsolatom az anyukájával, egy héten egy nap fix a miénk, két hetente a hétvégék, és a szünidők felét is velünk tölti.
Milyen apa vagy?
Sok mindenben vaskalapos, sok mindenben rugalmas, engedékeny. Sokan azt hiszik, hogy mennyire laza vagyok. Igen, egy bizonyos pontig. De vannak szabályok és azokat betartatom. Ha ezekben ellenszegülés van, akkor könnyen elszakad a cérna. A feleségem szerint ilyenkor jobb, ha távol maradnak tőlem az emberek. Azt mondja, ha mérges vagyok, olyan lesz az aurám, mint egy lángoló tűzgolyó. A fizikai erőszakban nem hiszek, viszont a határok kijelölésében igen.
Ha nem neked van igazad, akkor bocsánatot kérsz?
Abszolút. Tudok bocsánatot kérni, ez az egyik jó tulajdonságom. Sokszor esem túlzásokba, belátom, és elnézést kérek, ha kell a gyerekektől is, kortól függetlenül. De ha valamiért szólok, hogy az így legyen, akkor annak úgy kell lennie, és nem majd. Most! Persze, néha a csajok meggyőznek az ellenkezőjéről! C’est la vie!
Milyen a kapcsolatotok a feleségeddel? Közös munkán nem gondolkodtatok?
Berni gyakorlatilag, amióta megszületett Bella, egyáltalán nem vesz részt a színházi életben. Terveztünk közös fellépéseket és ez lehet, hogy meg is valósul a jövőben. Most az a cél, hogy a kislányunk elkezdje rendesen az óvodát és akkor Berni is visszamehet a Budapesti Operettszínházba. Szeretjük és tiszteljük egymást, bár mostanában érezzük, hogy a kettőnkre fordított időre jobban oda kellene figyelnünk. Persze nem panaszkodom, mert Berni egy csodálatos nő.
A kislányotok Bella milyen természetű, kire hasonlít?
Minden gyerekemnek teljesen más a természete és mindegyiküket másképp kellett, vagy kell nevelni. Azok az eszközök, amelyek az egyiknél beváltak, a másiknál nem. Emma lányom, egy nagyon közvetlen ölelkezős nagylány, aki minden pillanatban ölelésre vágyik, Bella pedig az ellentéte. Ő csak akkor jön, ha ő akarja, és akkor ad puszit, amikor ő jónak látja. Ő kicsit zárkózottabb, de tüneményes kislány. Egy borzadály! (nevet)
Dávid már felnőtt, vele milyen közös programotok van?
Nagy autórajongók vagyunk. Sokszor nézünk meg különleges autókat együtt, vagy küldözgetünk képeket egymásnak járgányokról. Most nagyon frusztrálja őt, hogy a sok munka miatt kevés ideje jut arra, hogy meglátogassa a családját. A minap éppen nyolc percre ugrott fel hozzánk, hogy beköszönjön. De milyen nyolc perc volt! A lányok egész nap arról beszéltek, hogy találkozhattak a bátyjukkal.
Nem félted a hirtelen jött sok munkától?
Félteni nem, inkább elmondtam az én példámat. Annak idején úgy építettem karriert, hogy egy-egy nagyobb projekt után hagytam magamnak némi pihenőidőt, hogy újra feltöltődjek, lelkileg regenerálódjak. A családra, a barátokra és természetesen önmagunkra is kell időt szánni. Nekem most az az én időm, amikor felpattanok a bringámra, kitekerek a Margitszigetre és megnézek egy meccset a barátaimmal. Nem csak a foci, a beszélgetések miatt. Ilyenkor jól tudok lazítani. Dávidnak is ezt tanácsoltam, hogy ne felejtsen el élményeket gyűjteni és olyan emberekkel töltse az idejét, akikkel jól érzi magát.
Miller Zoltán a Madách Színházban még mindig játszik (fotó: Madách Színház)
A családi életen túl milyen vágyaid vannak?
Egy kicsit elfordultam mostanában a filmezés irányába. A Mindegy Kultúrális Társulás számára írok filmzenéket, dalokat. Művészileg nagyon inspirál, amit csinálunk, sok mindenre megtanított ez az új irány. Az, hogy mik a vágyaim, azt nehéz megfogalmazni. Szerepálmom sem volt soha, mindig hagytam magam sodródni az élettel. Azt tűztem ki magam elé: Csak azt csináld, amiben örömödet leled! Vagy, ha csinálni kell, tedd örömmel!
