Augusztusban tartják meg a Bujtor István Fimfesztivált Balatonszemesen. Tökéletes párosítása ez annak a két dolognak, amiért a színész – a családján kívül – annyira rajongott, a filmeknek és a Balatonnak. Amellett, hogy Bujtor volt a magyarok nagy kedvencének, Bud Spencernek a magyar hangja, neki köszönhetően lett egy saját bunyós mackónk a filmvásznon, Ötvös Csöpi szerepében.
Bujtor, vagyis Frenreisz István 1942 tavaszán született a fővárosban. Édesanyja Katalin, Gundel Károly legidősebb gyermeke volt, édesapja id. Frenreisz István pedig belgyógyász, kardiológus orvos. A gyerekek azonban nem az orvosi pályán vagy a gasztronómia világában alkottak maradandót, hanem a művészetekben és a szórakoztatóiparban. Az asszony első házasságából született Latinovits Zoltán elismert színész, féltestvére, István, mondhatni, őt követte, öccse (Frenreisz) Károly pedig Kossuth-díjas rockzenész.
Nevét akkor változtatta meg Bujtorra, mely apai dédanyai ükapja neve volt, amikor Keleti Márton rendező ezt tanácsolta neki az első szerepe előtt.
A színész első felesége Perényi Eszter hegedűművész volt. Fiuk, Balázs szintén hegedűművész, lánya, Anna pedig jogászként dolgozik. Második felesége Bujtor Judit volt.
Valósággal rajongtak a színészért a nők, erről kolléganője, Gór Nagy Mária mesélt a Borsnak néhány éve. Ő egyébként még főiskolásként ismerte meg Bujtort. „Mint a legtöbb nő, elképedve néztük ezt a szép férfit, de én itt megálltam. Többször dolgoztunk együtt, de addig nem alakult ki köztünk munkakapcsolaton kívül semmi… Pista, aki megmentette az életem: forgatás után mindig velem volt, tartotta bennem a lelket, igazi barát volt. Nem sokkal később csináltuk a Pogány Madonnát, ahol ez a barátság végleg megpecsételődött.”
Bujtor nem igazán tartozott a kertelő, a dolgokat árnyaltan körbeíró emberek közé. Ezt pedig őszintén el is mondta magáról. „Ami a szívemen, az a számon, a diplomáciai érzék hiányzik belőlem” – vallotta magáról.
De elaprózni sem szerette magát, kereste a nagy lehetőségeket, és a nagy kihívások sem rettentették el. „Ha van életfilozófiám, az az, hogy a kicsi, a nem igazán fontos dolgokat félreteszem és csak a nagy, a jó ügyekre figyelek. Szeretek nagyokat harapni. Eddig még nem tört bele a fogam.”
Kern András 40 évig, kollégája halálig volt Bujtor barátja, számos filmben szerepeltek együtt.. „Jókedvű, életvidám, Balaton- és nyárimádó volt… Amikor először együtt forgattunk, egymásra néztünk, és kialakult egy összekacsintós haverság, ami barátsággá fejlődött. A végén már egy utcában laktunk…” – emlékezett vissza barátságuk kezdetére Kern az InfoRádiónak korábban.
A színész nagy szenvedélye volt a vitorlázás, és nem pusztán hobbiszinten, hiszen élete során hatszoros magyar bajnok lett. Önmagához híven, még a Szomszédokban is úgy szerepelt, hogy vitorlázott Taki bácsival. A népszerű magyar teleregényből egyébként 22 részt Bujtor rendezett.
Arról a családja mesélt a halála után, hogy bizony nemcsak itthon, de számos európai országban is híres embernek számított. „Bárhol jártunk, lépésenként megállítottak bennünket, vagy autogramot kértek tőle, de egyébként teljesen átlagos, normál életet éltünk” – mondta fia.
Bujtor István 2009 nyarán került a veszprémi kórházba, ahonnan szeptemberben átszállították Budapestre. Állapotáról és betegségéről sok találgatás látott napvilágot. A színész szeptember 29-én megfáradt, s teste feladta a harcot. Október 1-én helyezték örök nyugalomra, bátyja, Latinovits Zoltán mellett Balatonszemesen. Fia, nyolc évvel később így emlékezett vissza arra az időszakra a Nők Lapjának adott interjúban. „Addig szinte nem volt nap, hogy ha pár szót is, de ne beszéltünk volna, hogy legalább egy kicsit ne szúrjon le, hogy milyen lököttségeket csináltam már megint. Azelőtt néhány héttel még együtt vitorláztunk a Balatonon, és most már nincs. Nincs és nem is lesz se telefon, se leszúrás, se közös balatoni vitorlázás, se semmi. Nem értettem… Aztán egyszer csak rám zúdult az egész.”
Bujtor István édesanyja százéves volt, amikor középső fia hirtelen megbetegedett és meghalt. Egyetlen még élő fia, Frenreisz Károly nem akarta elmondani a szörnyű tragédiát az anyjuknak. „Nem mondtam el édesanyánknak, hogy István meghalt. Féltettem, már százéves volt akkor, elég volt neki az a trauma, hogy öngyilkos lett az elsőszülött fia, féltestvérünk, Latinovits Zoltán. Párszor kérdezgetett, azt mondtam, hogy István külföldön dolgozik, forgat. Ebben a hitben ment el tíz hónappal István után. Együtt pihennek már a szemesi temetőben” – mondta Frenreisz.