Az utolsó héten felpörögtek az események a Totemben, és minden adásra jutott valami kis izgalom, gyorsan fogyatkoztak a csapatok:
- Stohl András és Horváth Csenge lényegében az utolsó előtti hajrában együtt estek ki
- Csősz Bogi és Baronits Gábor a Szarvasok csapatát együtt hagyták el
- az önfeláldozás kristály megszerzése pedig mindkét csapatnak nagy érzelmi hullámvasút volt: egy-egy társuktól a finálé előtt kellett búcsúzniuk, aki feláldozta magát a csapatért. Oczella Eszter és Ekanem Bálint távozása megviselte a Farkasokat és a Szarvasokat
A tegnapi játék lényegében azt is megmutatta, hogyan működik a Totem két csapata: a Farkasok sokszor hangoztatták, hogy ők a szeretet csapata, és ott mindenki feláldozta volna magát a csapat sikerért, miközben a Szarvasoknál inkább a versenyszellem működött, és alapvetően az egyenlő esélyek mentén győzzön a jobbik elvét vallották, noha végül náluk is Oczella Eszter önként áldozta fel magát a sikerért. Az emelkedett hangulatú adás után a négy versenyben maradt játékos nem tudott érzelmek nélkül beszélni a megélt kalandokról.
Varga Viktor, Szabó Dóri a Farkasokat, Leo és Oczella Kriszta a Szarvasokat képviselték – az egyetértés közelébe sem jutottak az adás utáni vitában
Emberi értékek, álszentség, kitaszítottság: csak néhány szó azok közül, amik elhangzottak a kibeszélőben. A Totem kísérőműsorában ezúttal Leo, Oczella Krisztina, Varga Viktor és Szabó Dóri voltak a vendégek, és baráti hangulatról nemigen beszélhetünk. A Tűz körül utolsó előtti adásában súlyos mondatok röpködtek a beszélgetés közben, és érezhető volt a Szarvasok csapat tagjainak a sértettsége is, amit talán Leo foglalt a legjobban össze:
Leo és Oczella Kriszta szerint is álszent, hogy mindig őket állítják be rossznak, miközben a Farkasok a saját hibáikat nem ismerik el
„Nekem ezzel nincs bajom, hogy te vagy ti másképp gondoljátok, ezzel sosincs baj. Nekem azzal van baj, hogy folyamatosan lenéztetek minket, mindenben. Ezt tudjátok felhozni, hogy hülye sportolók, mert körülbelül ezt jelentette minden mondatotok, amit mondtatok.”
Dóri és Viktor eleinte nem ismerték el, hogy ők valaha is rosszakat mondtak volna a Szarvasokra, vagy lenézték volna őket, később Viktor annyiban egyezett ki, hogy valóban nem tartja a Szarvasokat erényesnek, és szerencsére nem egy csapatban kellett küzdeni. Kriszti pedig szembesítette Szabó Dórát azokkal, amiket róluk mondott, és szerinte álszenten viselkednek velük szemben.
Szabó Dóri nem emlékezett arra, hogy bántó megjegyzéseket tett volna, Kriszti felelevenítette ezeket
„Milyen érdekes, hogy ők azok az emberek, akik mindig mindent elfogadnak, mindig minden jó, mi meg vagyunk a rosszak mindenben, meg minket lehet bántani. De mégis azt látom, nála is, meg a Szőke Zolinál is, hogy egyszerűen nem képes elfogadni, hogy ha valaki valamit csinál, azt maximális teljesítéssel csinálja és megpróbálja elérni a célját. Az önfeláldozás azoknak az embereknek egyszerűbb vagy könnyebb, akik megvannak azzal is, ami van, akik úgy elvannak valamivel és – nem megbántva senkit – akinek az is jó, ha a csapat nyer, az is jó, ha ez nyer, én belerakok egy kicsit ebbe is, én élvezni is akarom egy kicsit, én jó is akarok lenni egy kicsit, de én nem ilyen vagyok. Nem mondom, hogy az a jó, vagy ez a jó, én azt mondom, hogy engem ugyanúgy fogadjanak el. Engem ne nézzenek le, engem ne alázzanak meg, ne IQ bajnokozzanak, ne mondják rám azt, hogy kutyaként rohangálok az erdőben össze-vissza. Lehet, hogy kutyaként rohangálok össze-vissza, de a mi csapatunk minden logikai feladatot megfejtett, míg az ő csapatuk nem és ezek azért bántó, és zavaró megjegyzések Viktortól, miközben én semmi mást nem mondok, csak hogy ha valamibe erőt és energiát, észt rakok, akkor igenis szeretném a jutalmat is felvenni érte. Ha ez nem egy játék, hanem csatába mennék, akkor az megint más szituáció, ott figyelsz a másikra, feláldozod magad érte, ami nekem nagyon nehéz lenne, nem akarok álszent sem lenni. De ne hasonlítsuk össze ezt a helyzetet egy igazi önfeláldozással” – mondta Leo.
