Hernádi Judit: “Nem egy könnyű viszony egy anya-gyerek kapcsolat, és a miénk se túl könnyű Zsófival”

A Keresztanyuban, A legjobb dolgokon bőgni kell című filmben, valamint több színpadi szerepében is egyedülálló anyákat alakít. Véletlenül alakult így, vagy kifejezetten keresi ezeket a szerepeket?

Ez most teljesen véletlen, így adódott. Általában ezek dömpingben szoktak jönni. Valakinek eszébe jut rólam valami, és nem gondol bele, hogy azért jut eszébe, mert korábban már látott egy hasonló szerepben.

Ez most afféle skatulya vagy klisé?

Nem gondolkodom azon, hogy ez most skatulya vagy klisé, mert nem csinálom egyformán ezeket a szerepeket. Az összes történetet elmondták már a Bibliában, úgyhogy akár azt is mondhatnánk, hogy az egész életünk egy klisé.

Nem érzi csapdának, ha sok hasonló szereppel találják meg rövid időn belül?

Egyáltalán nem. Ez így van, és kész. Nem érzem magamat ebben rosszul. Arról nem is beszélve, hogy én nem szoktam csapdába kerülni. Ha csapdában érzem magam, akkor kijövök belőle és ott hagyom. Csapdahelyzetet még nem nagyon éltem meg, vagy csak nagyon átmeneti ideig.

Ennek a hozzáállásának köszönheti, hogy már nagyon régóta nem kötődik társulathoz, és függetlenként dolgozik?

Igen. Szeretek független lenni.

Amikor ezt az utat választotta, nem mondták önnek, hogy vigyázzon, mert nagy a kockázat?

Biztos mondták, de nem hallgattam meg.

Nem igényli mások tanácsát?

Nem gondolom, hogy nem igénylem, csak nem feltétlenül szó szerint veszem őket, hanem leszűröm belőlük azt, amit a saját szempontomból hasznosnak gondolok. Egyébként bármilyen tanácsot meg lehet hallgatni, ha az ember nem fogadja meg. Úgyhogy tökmindegy.

Öntől szoktak szakmabeliek tanácsot kérni?

Most, hogy így kérdezed, volt már ilyen. Olyankor igyekszem nagyon alaposan körbejárni a dolgot, és úgy elmondani a véleményemet. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy a véleményem senkit nem kötelez arra, hogy azt csinálja, amit mondok. Lehet tanácsot kérni, de végső soron mindenki a saját döntéseiért felelős. Aztán ha olyan döntést hozott, ami nem jól sült el, és utána azzal jön oda hozzám, hogy „De nekem azt tanácsoltad, hogy…”, akkor csak azt tudom mondani, hogy sajnálatos dolog, hogy másokra mutogat, hiszen ez az ő döntése volt.

Ki adta önnek a leghasznosabb tanácsot, és mi volt az?

Nem tudom. Nem tudok erre válaszolni. Szerintem legek nincsenek, mert holnapután vagy három perc múlva már lesz egy másik leg. Nincsenek legek a világon, vagy csak átmenetileg.

Ezek szerint egyetlen televíziós, filmes vagy színpadi alakításáról sem gondolja, hogy az volt a legjobb?

Nem gondolok ilyet. Sajnos inkább az a típus vagyok, aki azt gondolja, hogy majd jön egy másik, és az biztosan jobb lesz. Vagy nem sajnos.

Akkor úgy kategorizálja fejben a munkáit, hogy ezeket örömmel csináltam, azokat meg kevésbé?

Mindegyiket igyekszem örömmel csinálni. Lehet, hogy ez egy unalmas válasz, de így gondolom. Ha nem találnám meg benne az örömet, akkor csak azon tudnék gondolkodni, hogy ezt nagyon hamar ott kéne hagyni. Valami örömöt végül minden munkámban találok, de azt is szeretném hozzátenni, hogy nem vagyok örömcentrikus. Az emberek nem fognak látni engem lelkesedni. A lelkesedést se szeretem. A lelkesedés nagyon gyanús.

Minden helyzetben hideg fejjel gondolkodik?

Azt azért nem gondolnám. Egyáltalán nem szeretném az állapotomat meghatározni.

Azért csak előfordult már, hogy lelkesedésen kapta magát?

Nagyon rövid ideig voltam lelkes, és olyankor nagyon hamar igyekszem megnyugodni. A lelkesedés vakká tesz, vakon élni pedig unalmas. Sokkal érdekesebbnek találom, ha az ember felfogja, hogy mi folyik körülötte. Hogyha beleragad bármilyen nagy érzelembe, az elvakít. Elvakít a düh, a gyűlölet és sajnos az öröm és a lelkesedés is.

A szerelem is elvakít?

Hogyne.

Az is rosszfajta vakság?

Nem mindig jó.

Ettől még kereste a szerelmet?

Nem, mert megtalált. Attól még, hogy próbálom kerülni őket, az említett érzések még megtalálnak engem, de igyekszem a lehető leghamarabb kikerülni a hatásuk alól. Fontos számomra, hogy lássak, lássam a dolgokat. Nem mondom, hogy mindig sikerül tisztán látnom, de törekszem rá.

Vannak dolgok, amivel fel lehet dühíteni?

Az igazságtalansággal.  Az a borzasztó ebben, hogy az igazságnak is több oldala van. Nem könnyű meglátni az igazság másik oldalát, de igyekszem, hogy lássam.

A tisztánlátás a munkájában hogyan működik? Kívülről nézve próbálja megközelíteni a karaktereit?

Belülről. Ez nagyon érdekes. Az ember színészként csakis saját magából tud építkezni, semmi másból. Ez adott számára, ebből tud dolgozni.

És ha olyan munkával kínálják meg, ahol nem talál kötődési pontot a karakterhez?

Olyan nincsen, vagy ha volt, akkor azt nem játszottam el. Amikor az ember elolvas egy szerepet egy olvasópróbán – most színházról beszélek – , akkor szinte rögtön látja, hogy ebből mi lesz. Aztán elkezdi próbálni, és ez az érzés elmúlik. Ezután lépcsőzetes haladás következik, egyszer azt érzi, hogy erre kell menni, máskor meg azt, hogy arra, és érdekes módon a vége nagyon hasonlít arra, amit először gondolt. Ez velem mindig így van, és úgy hallottam, hogy más színészekkel is. Ez olyan, mint amikor ránéz az ember a terhességi tesztre és azt mondja, hogy akkor ebből gyerek lesz. Elég egyértelműnek tűnik, de ettől még meg kell várni a kilenc hónapot és a szülés végét, mert ki tudja.

Filmek esetében is mindig látja, mi lesz belőle?

Grosan Cristina filmjében, A legjobb dolgokon bőgni kellben az volt az érdekes, hogy nála voltak próbák. A filmeknél ez egyáltalán nem magától értetődő. Asztali próbáink voltak különböző beszélgetésekkel, sőt még helyzetgyakorlatokat is csináltunk, aminek volt is értelme, mert aztán volt olyan, ami belekerült a filmbe. Könnyebb volt ezután játszani.

Segített elképzelni, milyen lesz a végeredmény?

Segített játszani. A filmeket nem képzelem el. A filmeket az képzeli el, aki csinálja őket.

A Keresztanyu munkálatait hogyan éli meg?

Az egy napi sorozat, és a napi sorozatnak egész más a technikája. Nagyon gyors, nagyon gyakorlatias, és olyan felkészültséget igényel, ami nem hasonlítható mondjuk a filmekhez. Praktikusabbnak kell lenni. Ez egy profi társaság, és esküszöm neked, el tud bűvölni, amikor azt látom, hogyan tud két stáb gördülékenyen dolgozni egymás mellett száz méteren belül úgy, hogy ne zavarják egymást. Hihetetlen a szervezettség, ahogy az is, mennyi anyagot vesznek fel egyszerre. Élvezem nézni, ahogy a ruhások számítógépen nézik, mikor milyen ruhát kinek kell felvennie, mi mihez csatlakozik. Ez olyan profizmus, amitől leesik az állam.

A Keresztanyu forgatásán találkozott ilyen szintű profizmussal először?

Nem, de napi sorozatban még nem szerepeltem korábban.

Nehezen mondott igent napi sorozatra?

Az elején igen, mert tudtam, hogy sokat dolgozom és nehéz lesz egyeztetni, de amíg győzködtük egymást pont jött a Covid, és borzasztó örömmel fogadtam el ezt a lehetőséget, mert ez legalább volt. A színházzal ellentétben.

Most már van színház és napi sorozat is…

Nehéz lesz. Már a harmadik évad forog, és a színház mellett nem tudom, hogyan fogjuk csinálni. Majd igyekszem. Meg ők is.

Sosem vágyott arra, hogy kevesebbet dolgozzon?

Volt már ilyen, de az élet ezt mindig megoldotta helyettem. Azt vettem észre, hogy hétévenként érdekes módon törlődnek a munkáim. Nem tudom miért, de nagyjából hétévente más helyzetbe kerülök. Vagy azért, mert egy színházigazgató elmegy valahonnan, vagy épp amiatt, mert érkezik egy új színházigazgató. Ezektől néha meg tudnak változni a körülmények. Ilyenkor vannak időszakok, amikor nem dolgozom.

Ez rossz érzés?

Nem bánom soha. Nem szoktam aggódni.

Gondolom, a Hernádi név van annyira ismert, hogy mindig legyen munkája.

Erre azért ne bazírozzunk. Az ember népszerűsége egy pillanat alatt tud elmúlni.

Ludmilla a Keresztanyu egyik legnépszerűbb karaktere. Rögtön érezte, hogy ez egy hálás szerep?

Azt éreztem, hogy hozzám igazították ezt a karaktert. Írtak bele nekem kis bonbonokat, fagyikat, apró színészi örömöket.

Például?

Ludmillát úgy építették fel, hogy érdekes legyen játszani.  Nem egysíkú, jó váltások vannak benne.

Ennyi évtized munkájával a háta mögött azért még megérzi, ha éppen sikeresebb korszakát éli a pályájának?

Ez olyankor fordul elő, amikor a tévében olyan helyzetbe kerülök, hogy sokan néznek. Például most. De hasonló volt a helyzet a Heti Hetes idején is. Ilyenkor látom, hogy jobban felismernek az utcán, mint máskor. Persze előtte is felismertek, de most másképp mosolyognak rám.

Az egyedülálló anyaságra visszatérve: fontos volt, hogy ezt kijátssza magából?

Nem. Amikor a legutóbbit, az Amy világa című darabot megkaptam, kifejezetten úgy éreztem, hogy túlságosan hasonlít a Becéző szavakhoz. Hasonló történet, hasonló helyzetek, mégis egészen más. Az egyikben egy kispolgárt játszom, a másikban meg egy saját lábon álló művészt, aki senkire nem szorul rá.

Lánya, Zsófi a nyolcvanas évek közepén született. Melyik korszakban volt a legnehezebb az anyukájának lenni?

Nem tudok választani. Egyre nehezebb volt. (nevet) Ami volt az volt. Ami van, az érdekes.

Jól látom, hogy nem szeret a múltról beszélni?

Mi a fenének azon rágódni? Bizonyos dolgokban előjön, amikor van haszna, de most speciel számomra semmi haszna. Tudom, hogy neked jó lenne, mert akkor tudnál mit írni, de engem a te problémád e pillanatban annyira nem érdekel. (mosolyog)

Ha a múltba nem szeret nézni, akkor gondolom a jövőbe tekint. Tervezgető típus?

Nem vagyok az. Rövid távra tervezek.

Ez munkára és magánéletre is érvényes?

Nem tudom szétválasztani őket. Együtt élem a kettőt.

Sosem húzott válaszfalat a kettő közé?

Jelenleg nincs olyan ember az életemben, aki miatt magamra kéne csuknom az ajtót. Nekem épp olyan fontos, hogy el kell menni bevásárolni, mint az, hogy játszom egy darabban. Csak annyi a különbség, hogy az egyiket el tudom halasztani, a másikat meg nem. De látod, a világ elhalasztja a másikat is, úgyhogy tökmindegy! Néha az egyik fontosabb, mint a másik, de valójában mindkettő fontos.

Gálvölgyi Jánoshoz régi barátság köti. Ez szerepet játszott abban, hogy igent mondott a Keresztanyura?

Biztos eszembe jutott, hogy ez jó dolog. Örültem Jánosnak és Piroskának is, és volt ott még pár olyan színész, akit kedvelek.

A legtöbb barátja a szakmából való?

Nem. Mindenkivel barátkozom, akivel tudok barátkozni. Ez nem túl sok ember, de őket nagyon szeretem.

Köt még friss barátságokat, vagy csak régi barátok veszik körül?

Pár évvel ezelőtt is kötöttem egy jó barátságot. Annyira jót, hogy még utazni is tudtunk együtt.

A Gálvölgyivel való barátsága kivételesnek számít, vagy amúgy is hisz a férfi-női barátságban?

(nagy szemforgatás és hosszú csend)

Ez egy hülye kérdés volt?

Nagyon. Ne haragudj! Emberekről van szó, nem férfiakról és nőkről.

Ludmilla a Keresztanyuban igazi díva karakter. Zavarja, hogy sokan tartják önt dívának?

Nem bánom.

Dívának tartja magát?

Nem. Képes vagyok megcsinálni egy ilyen karaktert. Van hozzá képességem. Ember vagyok, kérem szépen, másféle skatulyát nem szeretek. Ember vagyok, és igyekszem is ember maradni. Nem szeretem, ha bekategorizálnak, de a szíved joga azt gondolni, amit akarsz. Senkire nem szólok rá, ha engem bekategorizál. Ez az ő gondja, nem az enyém. Rendben, ez nem teljesen igaz, mert néha azért tud nagyon kellemetlen lenni.

Ez alatt mit ért?

Ha egy ilyen skatulyázás nagyon erős, az nem annyira jó. Voltam már ilyenben, ki is jöttem belőle, néha a koromnál fogva. Voltam már rosszlány, vicces színésznő, fiatalon azt is gondolták rólam, hogy „Ez hülye”… Ezekkel bekategorizáltak engem. Aztán jött a Heti Hetes, és már nem gondolták, hogy hülye lennék.

Ehhez a Heti Hetes kellett?

Ahhoz, hogy azt gondolják, hogy van agyam, igen.

Vágyik még valamire a szakmában?

Mire vágynék? Tizenegy előadásban vagyok benne, mire vágynék még? Mivel akarjam még kitölteni a napjaimat? Szerinted mi az, amire még vágyhatok?

Pihenésre?

Nem, arra se. Hagyjuk ezt! Meg szeretném csinálni a dolgokat, és lehetőleg nem szeretnék semmi újat az életemben, mert ez olyan sok, hogy ezt le akarom tudni. Januártól szeretném kicsit lejjebb építeni a kötelezettségeimet.

És szakmán kívül?

Van egy könyvem, amit a lányommal, Zsófival írok, az Open Book nevű kiadó gondozásában fog megjelenni az ősszel. Az a címe, hogy Ne maradjon közöttünk. Merthogy nem egy könnyű viszony egy anya-gyerek kapcsolat, és a miénk se túl könnyű. Egy gyereken nagy a nyomás, ha a szülője híres. Amennyire segít, annyira nyom is. Zsófi megtalálta magát, működik és sikeres, amit csinál. Ennek azért voltak rettenetes nehézségei a mi kapcsolatunkban.

És hogyan jött a könyv?

Felkértek minket rá.

Eleve közös könyvre szólt a felkérés?

Igen. Voltak kétségeink, ezért csináltunk egy-két próbaanyagot, hogy működik-e. Most már kész van, leadtuk, úgyhogy nagy izgalommal várom, mi lesz belőle.

Hogy folyt a közös könyvírási folyamat?

Leültünk és bizonyos témákról elkezdtünk beszélgetni, a beszélgetést pedig rögzítettük. Csatlakozott hozzánk Darida Bence, aki ott ült, és időről időre terelgette ezeket a beszélgetéseket, mert az ember hajlamos el-elkalandozni a tárgytól. Olyanok voltak ezek az alkalmak, mint egyfajta pszichológiai ülések, csak éppen pszichológus vagy pszichiáter nélkül. A magnó volt köztünk a mediátor. A felvételekből leirat készült, amihez mi külön-külön még hozzátettünk afféle lépcsőházi gondolatokat, amiket egyedül írtunk meg, és végül ezeket is beleszerkesztették a könyvbe.

Nem félelmetes nyilvánosan feldolgozni ennyire intim érzelmeket?

Most mit csináljunk? Nagyjából minden színész a saját terápiáját éli meg a színpadon.

Ez azért annál kicsit direktebb.

Ez így van. Ezért is tartottam kicsit tőle, és ezért is ragaszkodtam a próbaanyaghoz. Elolvastam az ebből készült fejezetet, és ez győzött meg arról, hogy jó lehet.

A lányával való kapcsolatát a könyvkészítési folyamat hogyan érintette?

Nagyon sokat jelentett. Rengeteg dolog szóba került, amiről nem is tudtam.

Kibeszéletlen érzések?

Konkrét történések. Az ember nem beszél bizonyos dolgokról, vagy azt hiszi, hogy a másik úgyis tudja. Vagy ha mindketten tudtunk egy történésről, ő ezt gondolta róla, én pedig azt. Érdekes volt látni, hogy sokszor mennyire másképp láttunk dolgokat. Érdekes dolog beszélgetni. Néha szorongtam közben, de nem bántam meg semmit.  

További izgalmas interjúkat olvashatsz az nlc-n:

• “Anyaszült meztelenül futottam egész éjszaka egy texasi kisváros utcáin”
• Szandi: “Nemsokára mind meglátogatjuk Blankát San Franciscóban”
• “Nem én vagyok világhírű, hanem A lány a vonaton” – Interjú Paula Hawkinsszal