A 90-es évek rengeteg popegyüttest és előadót termelt, olyanokat, akikre még ma, közel 30 év után is emlékszünk. Ilyen a No Mercy is, a latin-amerikai fiúcsapat.
No Mercy, a német latin-amerikai popegyüttes
A No Mercy üstököse 1995-ben ragyogott fel először, amikor a Boney M, Milli Vanili és a La Bouche producere, a német Frank Farian felkarolta őket. A történet pont úgy indult, ahogy az Amerikában illik: Marty Cintron Miamiban utcazenélt, amikor a producer felfigyelt rá, és leszólította, hogy szeretne vele együtt dolgozni, de ehhez még szüksége van másik két jóképű és tehetséges fiatalemberre.
Cintron két barátját, az ikerpár Ariel és Gabriel Hernándezt ajánlotta, és 1 hónap múlva már egy németországi stúdióban voltak. Érdekesség, hogy mielőtt igazán befutottak, a 3 fiú Prince-szel is turnézott – akkor még háttértáncosként.
A trió 25 éve világszerte felszántotta a toplistákat: 1996-ban jelent meg a Where Do You Go című számuk, amire pont úgy táncoltak itthon, mint az USA-ban, Németországban, Svájcban vagy éppen Ausztráliában. A sláger azonban nem akkor hangzott el először: a producer másik együttesének, a La Bouche azonos című számának volt a feldolgozása.
Ezt követte még néhány sláger, ami hasonlóan sikeres lett: a When I Die, a Please Don’t Go, valamint két feldolgozás a Kiss You All Over és a Hello How Are You – utóbbi a Boston slágerének, a More Than a Feelingnek a feldolgozása.
Meglovagolják a retró hullámot
Zenei stílusukat ők a house, a pop, a soul, az R&B és a latin zene elegyeként definiálják, és nem utolsósorban egyedülállónak. Sok slágerük feldolgozásból született, így az alábbi nyilatkozat kifejezetten furcsa:
„Egyszerűen megpróbáltunk valami újat kitalálni. Szeretjük, ha trendalkotók vagyunk, és nem olyan csapat, ami másol másokat… Sokkal jobb, ha egyedül találsz ki egy hangzást. Azt akarjuk, hogy az emberek megismerjenek minket, amikor meghallják egyik dalunkat.”
Az arany-és platinalemezes fiúbanda a 2000-es években is folytatta a zenélést, de a sikereik már messze elmaradtak a 90-es években mértektől, és a slágerlistákra sem kerültek fel. Ugyan, végül nem egyslágeresek lettek, de a hirtelen és hangos siker után fénysebességgel eltűntek a süllyesztőben – legalábbis a világ egy jelentős része számára, ugyanis vannak retró lázban égő rajongók, akik a mai napig kitartanak mellettük.
Ezt az információt az Instagramjuk árulja el, amit Crinton visz, és beszámol a koncertjeikről is. Idén augusztusban újra járt Budapesten, egy szórakozóhely hívta meg fellépni, hiszen itthon sem felejtettük el a három macsó énekest.
Az énekes, dalszerző, ha nem is napi szinten, de közvetít az együttes életéről, a posztjai másik felében pedig nosztalgiázik.
