Húzós év van mögötted?
Durva volt. Az év elején sokakhoz hasonlóan még én is pihentem, aztán áprilistól november közepéig meg sem álltam. Azóta már picit nyugisabb. Kellett is a megállás, mert sok mindent kellett behoznom a magánéletemben. Voltak barátaim, akiket egész évben nem láttam, és az év végén végre volt időm találkozni velük.
Hogy bírtad ezt a nagy pörgést évközben?
Úgy éreztem, hogy három évet dolgozunk le egyetlen nyár alatt. Ki is tolódott a nyár, gyakorlatilag novemberben lett vége. Egyrészt bepótoltuk 2020-at, másrészt meg előre dolgoztunk, mert bennünk volt, hogy addig kell csinálni, amíg még lehet. Nem tudhattuk, lesz-e újabb leállás. Máskor is sokat dolgozom, de most sikerült elérni a határaimat. Képzeld, annyira sűrű volt minden, hogy sikerült elfelejtenem egy teljes próbafolyamatot. Nem írtam be a naptáramba. Utána persze megoldottam, de ennyire még soha semmit nem néztem be. El akartam menni egy hétre nyaralni, aztán kiderült, hogy ott van ez a próba. (nevet) Szeretek dolgozni, de most annyira túlpörögtek a dolgok, hogy sikerült eljutnom a burnout határára. Pedig előtte másfél évig arra vártam, hogy végre sokat dolgozhassak.
Másfél évig nem dolgoztál előtte?
Ez azért így túlzás, voltak előtte is munkáim, például Az unoka című filmet is abban az időszakban forgattuk.
Most csak pihensz?
Azért nem teljesen, a műsoron lévő színházi előadásaim mennek tovább. Az Egykutya című darabot játsszuk az ACG reklámügynökség portáján, vannak vendégszerepléseim a Pesti Magyar Színházban, az RS9-ben pedig csináljuk tovább a Többszörös orgazmus című előadást. Azt a darabot játszom legrégebb óta. A legújabb darabom az Everybody a Turbinában, angolul, az Artificial Moon társulattal.
Döbrösi Laura (Fotó: Schumy Csaba)
Amúgy képes lennél tétlenül ülni és egy hónapon át a pihenésen kívül semmit se csinálni?
Most pont ez jön. Január elején elutazom. Megyek egy hónapra a dzsungelbe kirándulni, de ennél többet erről inkább nem mesélnék. (mosolyog)
2014-ben találkoztunk először, és azóta volt szerencsém párszor beszélgetni veled. Eleinte csendes, visszahúzódó embernek tűntél, de úgy látom, idővel megtaláltad a hangod, most meg már valósággal sugárzik belőled az önbizalom. Te is tapasztalod magadon ezt a fejlődést?
2014-ben még a húszas éveim elején jártam és elég hirtelen jött a nagy népszerűség. Megilletődtem a kapott figyelemtől, de ezt azóta már megszoktam, és megtanultam jóra használni. Régen még izgultam, ha interjút kellett adnom, ma meg már előfordul, hogy én keresek fel egy újságírót, ha van egy ügy, amiről szeretném, ha hírt adnának. Január huszonötödikén leszek huszonkilenc éves, az elmúlt években nagyon sok minden történt velem, és igyekeztem önazonos irányba fejlődni. Egyre igazabbnak érzem magam, egyre inkább meg merek szólalni. Már nem szégyellem a véleményemet, nem félek attól, hogy mit gondolnak mások. Ha ennyi idő alatt ennyivel határozottabb lettem, akkor alig várom, milyen leszek majd ötvenéves koromban.
Milyennek tippeled magad negyven- vagy ötvenéves korodra?
Benne van a pakliban, hogy egyre nagyobb lesz a szám, de remélem, inkább ellenkezőleg. Igyekszem majd kevesebbet dumálni, de azt úgy, hogy minden megszólalásom nagyon fontos, pontos legyen. (nevet)
Az önbizalmad nyilván fokozatosan épült, de voltak ebben a folyamatban fordulópontok?
Fontos sarokpont, hogy túléltem az Aranyéletet. Azért az nagy cucc volt. Az, hogy azóta is érdeklem az embereket egyéb témák miatt is, hálával tölt el. A kopaszság is nagyon jót tett, építette az önbizalmamat, mert rájöttem, hogy bátor vagyok. Sokat tanulok a Zengető közösségben. Ez egy fesztiválszervező- és kulturális egyesület, valamint életközösség-szervezés. Újat tanít arról, hogyan viselkedjek és dolgozzak jól egyszerre, ráadásul ez egy baráti közeg, ahol adok és kapok is építő jellegű kritikát. Ők azok a barátaim, akik rám szólnak, ha hülye vagyok, anélkül, hogy megsértődnék ezen, mert tudom, hogy nem rosszindulatból mondják. Ezen felül volt még két olyan kapcsolatom, amikben megtanulhattam, hogy milyen az, amikor rosszul bánnak veled és ki kell állnod magadért. Azokból is sokat tanultam, és megerősödve jöttem ki belőlük.
Jordán Tamás, Deák Kristóf, Blahó Gergő és Döbrösi Laura a díszbemutatón (Fotó: Rakó Alex)
Miután hazatértél a dzsungelből, látod már, milyen év vár rád a szakmában idén?
Kezdődik az év Az unoka bemutatójával, majd valamikor ki kellene jönnie a Pacsirta című filmnek is, amit már régen leforgattunk. Tavaly nyáron forgattam Oláh Katával egy kisfilmet, amiben Nagy Katica volt a főszereplő, az is érkezik majd. Nyáron A mi kis falunkat fogom forgatni, ezen felül pedig most kaptam meg egy másik sorozatszerepet is, amiről még nem beszélhetek. 2021-ben elvégeztem egy Face Yoga oktatói tanfolyamot, már okleveles tanár vagyok. Ezt a természetes szépségmegőrző metódust egy japán nő találta ki, és én online, de élőben, személyesen tőle tanulhattam. A 2022-es évben az a célom, hogy ezt egy kis vállalkozás keretein belül felfuttassam, és minél több nővel, sőt, akár férfival megismertessem. Ez egy csodálatos életmódfejlesztő, egészség- és szépségápoló gyakorlat, ami a szép öregedést segíti elő, de a segítségével megváltoztathatjuk a nekünk nem tetsző részeket az arcunkon, külső beavatkozás nélkül. Nagyfokú tudatosságot teremt meg bennünk az, hogy az arcunkra így figyelünk. Mindenki azt látja meg belőlünk legelőször. A Face Yoga megtanít szépnek érezni magadat.
Most leszel huszonkilenc, de már foglalkoztat az öregedés?
Engem mindig is foglalkoztatott. Szerintem nincs szebb dolog a világon egy méltóságteljes, szép érésnél. Minél idősebb egy ember, az arca és a személyisége annál izgalmasabb. Szörnyűnek találom, hogy sokan leírják azokat, akik megöregedtek, és azt sem értem, miért mondjuk azt a ráncokra, hogy csúnyák. Nem tesz jót a társadalomnak, hogy az öregedésre rossz dologként gondolunk, mert úgyis jön, és nem tehetünk semmit ellene.
Az unoka című filmed is részben arról szól, hogy az idős emberek sok szempontból a magyar társadalom peremre szorított figurái…
Igen, és ez szörnyű. Tisztában vagyok azzal, hogy ez jelen van a társadalomban, de szerencsére magam körül nem ezt látom. Egyrészt azért, mert szerető családból jövök, ahol nagyon szeretjük a nagyszülőket. Tekintélyparancsoló asszonyok a nagymamáim, a nagyapám pedig a mai napig havat lapátol meg tetőt foltoz, nagyon stramm pasi. Másrészt pedig egy olyan szakmában dolgozom, ahol megbecsülik az időseket. Az öreg színészek meg az öreg filmesek óriási tiszteletnek örvendenek, ők állnak a színházi meg a filmes hierarchia csúcsán. Az unoka forgatása közben azonban sokat tanultam arról, hogyan kezeli a társadalom az öregjeit. Olyan volt ez a forgatás számomra, mint egy érzékenyítő tréning. Már van is egy-két projektötlet az agyamban, mit lehetne ezzel kapcsolatban csinálni.
Döbrösi Laura Az unoka című film forgatásán (Fotó: Forum Hungary)
Folyton projekteken agyalsz?
Bárcsak annyi időm lenne, mint amennyi ötletem. (sóhajt és nevet)
Mitől függ, hogy melyik ötletedből lesz valami?
Leginkább a dolgok alakulásától, én nem szoktam semmit erőltetni. Ha mindet erőltetném, már rég meghaltam volna végkimerülésben. Ha egy ötletemhez kapok útitársat, segítséget, lehetőséget és időt, akkor abból mindig lesz valami. Figyelem a jeleket.
Az unokában a telemarketinges Zsuzsi szerepét hogyan kaptad meg?
Deák Kristóf eredetileg Vera, a gonosz lány szerepére hallgatott meg, ám a castingon engem és Bárdos Juditot is annyira megszeretett, hogy egyikünket sem akarta elengedni, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve meghallgatott Zsuzsi szerepére is. Így mind a ketten szerepet kaphattunk.
Ha rajtad múlik, melyik szerepet játszottad volna a kettő közül?
Imádtam Zsuzsi szerepét, mert nagyon más, mint amiket eddig kaptam, ugyanakkor régóta szeretnék gonoszt játszani, és a filmben Vera a gonosz. Nagyon örültem, hogy végre valaki behívott egy ilyen karakterre. Kicsit csalódott voltam, hogy nem én kaptam meg, de később nagyon, tényleg nagyon megszerettem Zsuzsit.
Zsuzsi telemarketingesként dolgozik. Mi a véleményed erről a munkáról?
Amikor épp nem volt melójuk, egy csomó ismerősöm dolgozott átmeneti jelleggel call centerekben. Mindenki nagyon megterhelőnek tartotta. Senkitől nem hallottam olyat, hogy „Imádok call centerben dolgozni”, de látom, hogy ez sokaknak, akik nehéz helyzetbe kerülnek, kézenfekvő megoldás, mert mindig keresnek új embert. Zsuzsi karakterében az egyik legizgibb, hogy imádja ezt a melót, amit mindenki más utál, mert ki tud teljesedni benne. Ő egy durva csaj, igazi úthenger.
Döbrösi Laura Az unoka című film forgatásán (Fotó: Forum Hungary)
Zsuzsit a tettein keresztül ismerjük meg, a karakter hátteréről nem sokat tudunk meg. Te kaptál a történetéről információkat, vagy rád bízták, hogy ezt kitaláld?
Nem kaptam hozzá hátteret, de ha kérdeztem, mindig jött a válasz. Imádom kitalálni a karaktert, és olyanokon agyalni már hetekkel a forgatás előtt, hogy mit szeret vagy mit nem szeret. Ilyenkor annyira átáll az agyam, hogy amikor hallok egy dalt a rádióban, sokszor gondolok arra, hogy ezt a számot szeretné-e a karakterem vagy sem. Izgalmas volt számomra, hogy Zsuzsi nem egy különösebben szimpatikus csaj. Nem gonosz vagy rosszindulatú, pusztán eddig kizárólag saját magával foglalkozott. Nem került olyan helyzetbe, ahol empátiát kellett gyakorolnia, csak ment előre faltörő kosként.
Zsuzsinál kaptál valami referenciát, hogy kire hasonlítson?
Nem kaptam, de volt a stábban valaki, akiből használtam ezt-azt inspirációként, bár ezt Kristófnak sem árultam el. Színészként megkönnyíti a dolgomat, ha egy karaktert tudok valakihez hasonlítani, a legtöbb szerepemről eszembe jutnak emberek. Sokkal egyszerűbb és hitelesebb átvenni egy konkrét viselkedéstípust vagy egy testtartást, mint kitalálni egyet. Nálam az működik, ha valami létező dologra építkezem. Minél organikusabb, annál jobb.
Jól tudom, hogy Az unoka főszereplője, Blahó Gergő gyerekkori cimborád?
Mindketten margitosok voltunk (Földessy Margit színitanodájára utal – a szerző), ráadásul csoporttársak voltunk egész gyerekkorunkban, és Margit közös jelenetekbe tett minket, mert érezte, hogy van köztünk kémia. Tinikorunkban még egy színdarabot is írtunk együtt. Az iskola után is újra meg újra összehozott minket a sors, jó néhány darabban, sőt még egy rádiójátékban is játszottunk együtt. Amikor megtudtam, hogy ő kapta Az unoka főszerepét, hihetetlenül boldog voltam, mert tudtam, hogy ebben a filmben meg tudja mutatni végre, mennyire jó.
Döbrösi Laura és Blahó Gergő Az unoka című film forgatásán (Fotó: Forum Hungary)
Korábban nem annyira a vígjátéki szerepeidről voltál ismert, így kissé meglepett, amikor feltűntél A mi kis falunkban. Hogy kerültél a sorozatba?
Már korábban is hívtak kisebb szerepekre, de az Aranyélet miatt nem tudtam menni. A legnagyobb nevek játszanak ebben a sorozatban, annyira jó színészek között lehet ott az ember, annyit lehet tanulni, hogy szerintem erre nem lehet nemet mondani. Viccesen azt szoktam mondani, hogy előbb-utóbb valahogy minden magyar színész feltűnik A mi kis falunkban. Már annyi ideje megy, annyian szeretik!Amikor megtudtam, hogy Rába Roland és Györgyi Anna lányát játszhatom, nem tudtam ellenállni. Nagyon jó hangulatú a forgatás. Ott vagyunk ebben a gyönyörű faluban, Pilisszentléleken. Szerencsések vagyunk, hogy ott dolgozhatunk, szuper a stáb, a munkára is van idő tisztességesen. Ez egy színvonalas sorozat, amit élvezünk csinálni, a végeredmény pedig bájos és vicces. Tök jó, hogy a nagymamám tud nézni a tévében, nekem pedig van egy nyugodt munkahelyem, ahol nem kell belehalni a stresszbe, mint sok más produkciónál vagy színdarabnál. Először azt hittem, csak egy évadot fogok csinálni, de most úgy néz ki, hogy többet is. Ja, és én vicces vagyok amúgy, csak ezt nem sok szerepben tudtam eddig megmutatni. A sorozat egyik rendezője, Madarász Isti szólt egyszer, hogy „Bakker, de hiszen te egy komika vagy”, és ez hihetetlenül jól esett. Végre ezt az oldalamat is meg tudtam mutatni. Ehhez kellett az, hogy megjöjjön az önbizalmam, és ne legyek annyira szégyenlős. Már merek vicces lenni, és jó érzés, hogy a stábtagok és a nézők is röhögnek ezen.
Elég aktív vagy az Instagramon és sok a szponzorált posztod, de feltűnt, hogy nagyon megválogatod, kivel működsz együtt, még a szponzorált posztjaid is nagyon önazonosnak tűnnek.
Igazad van abban, hogy több mostanában a szponzorált tartalom, ami leginkább annak köszönhető, hogy annyira ki voltam égve idén, hogy nem maradt sok energiám saját tartalmat gyártani, a zöld életmódom is felborult kissé. De én nem az Instagramból élek, nem vagyok influenszer. Mivel van más munkám, nem kell mindent elvállalnom. Aki boldog-boldogtalant reklámoz, az azért csinálja, mert ebből él. Én simán azt tudom mondani, hogy ez nem fér bele a profilomba, és mondom is heti többször. Ez egy jó értelemben vett ördögi kör: mivel nincs trash tartalom az oldalamon, az igényesebb hirdetők találnak meg. Olyan hihetetlen dolgok történnek, hogy például nemrég a Fesztiválzenekar felkért, hogy legyek a kulturális nagykövetük és járjak a koncertjeikre. Amúgy is imádok hangversenyekre járni, még szép, hogy posztolok róla. Annyira nem éreztem munkának, hogy el is felejtettem kiszámlázni. (nevet) Úgy szóltak rám telefonon, hogy igazán küldhetném már a számlát. (nevet) Én az Instagramra nem megélhetésként, hanem misszióként tekintek, és fontosnak tartom, hogy ott mit közvetítek.
Azt még elmeséled, hogy mi történt, amikor nem sikerült tartani a zöld életmódodat?
Nyáron sokat rohangáltam A-ból B-be, nem volt időm piacra járni és magamra főzni, mint általában. Ez számomra nagyon fontos, mert emiatt tudok hulladékmentesen élni. Nem halmozom a cuccokat, csak azt veszem meg, ami nagyon muszáj: most például vettem egy túrabakancsot a dzsungelhez. Annyira elfoglalt voltam hónapokig, hogy szakítanom kellett a piac-főzés tengellyel, sokszor kellett kaját rendelnem vagy megállni valahol venni valamit, sőt még az is előfordult, hogy be kellett mennem a „nagyboltba”. A szupermarket két év szinte-kihagyás után kész trauma volt. Ettől lett otthon sok műanyagszemét, amitől elkeseredtem. De tudom, néha mindannyian elrontunk dolgokat, nem baj. A lényeg az, hogy törekedjünk a jóra.
Az unoka már látható a mozik műsorán.
