Az év első napján, tragikus körülmények között elhunyt Babicsek Bernát. A színész 41 éves volt, a halála mindenkit megdöbbentett. Sok kollégája megemlékezett róla, többek között Pokorny Lia is, akivel egy közös, sikeres színdarabban játszottak együtt.
Nemrég kiderült, hogy a színésznő újra színpadra viszi a darabot egy másik zenésszel, akinek a kilétét egyelőre nem fedte fel. Azt mondta, Babicsek Bernát szerettei, közeli barátai is megerősítették abban, hogy tovább kell vinnie a LIAisont. Szeretné megőrizni Bernát emlékét is a darabban, ennek része lesz a zenész előadásbeli szólódala, amelynek megható története van.
„Bernát ezt a dalt a produkció számára írta, és miután megtudta, hogy a keresztnevem Aurélia – amivel aztán sokszor kedvesen viccelődött –, ezt a címet adta neki. Úgy döntöttünk Botos Évával, a LIAison játékmesterével, hogy ehhez írunk egy szöveget. Az est bár szívfacsaróan, mégis könnyeden és humorosan mesél az emberi kapcsolatokról vagy akár azok elengedéséről. Bernát a színpadon egy személyben hitelesen testesítette meg az összes férfit, akiről énekelek” – nyilatkozta korábban Lia, aki most egy megható fotósorozatot is megosztott a színészről és a közös darabról.
„Néha, mikor nézegetem ezeket a képeket, visszaugrom az időben. Ilyenkor teljesen elfelejtem, hogy már egy másik időszámítás van, olyan, mintha ezek a képek lennének a valóság. Percekig fülig érő szájjal merülök abba a valamikori jelenbe, ízlelgetem, mekkora ajándék Bernáttal a barátságunk, a közös kalandok, az együtt megélt alkotói munka és amit létrehoztunk, hogy földöntúli élmény minden este, amikor együtt muzsikálunk. Van, hogy hosszú ideig nézegetem a fotókat, látom a boldogságot az arcunkon, hallom, ahogy félszavakból értjük egymást, hogy játszunk és élünk együtt a színpadon. Aztán, egyszer csak minden átmenet nélkül rám szakad a jeges valóság, hogy ez így már soha többé nem lesz! Mégis minden fájdalmon túl végtelen hála van bennem. Mert nekem megadatott, hogy ismertelek, hogy ennyi mindent kaptam tőled. Minden pillanatot, emléket viszek magammal tovább, mert szerves része lettél az életemnek. (…) De ezeket Te úgyis tudod! Csak mosolyogva kacsintasz, hogy »Megyünk tovább, Művésznő!«” – írta Pokorny Lia.