Kristen Stewart
Film: Birtokviszony (2001)
Kristen Stewart mindössze tízéves volt, amikor a Birtokviszony című filmben feltűnt, és előtte a kamerák előtti tapasztalatát csupán az jelentette, hogy a 2000-ben bemutatott Flintstone család-folytatásban egy pillanatra látható volt hátulról. Ebben a független drámában azonban Patricia Clarkson mellett bizonyíthatott, és már itt megvillantotta azt a fiús lány image-t, amit aztán egy évvel később, a Pánikszobában bontakoztathatott ki teljesen. Mindez hét évvel az első Alkonyat-film előtt történt.
Jennifer Lawrence
Film: The Poker House (2008)
Jennifer Lawrence tizennyolc évesen kapta meg az első komolyabb filmszerepét, és rögtön egy füllentéssel kezdte: nem mondta el a szüleinek, hogy a sztori szerint a karakterét megerőszakolták, mert ha elmondta volna, nem engedték volna neki, hogy eljátssza azt. Egyébként a film Lori Petty színésznő (Holtpont) fiatalkoráról szól, és kissé furcsa, hogy a rá semmilyen módon nem hasonlító Lawrence-re osztotta a saját maga által inspirált karakter szerepét.
Keanu Reeves
Film: Féktelen folyó (1986)
Nem a Féktelen folyó volt Keanu Reeves első filmje, de egyértelműen ez volt az, amiben először figyeltek fel rá többen. A hosszú hajú, álmodozó tekintetű Reeves a húszas évei elején játszotta el Mattet, aki a saját baráti körével fordul szembe, miután kiderül, hogy az egyik barátja végzett a barátnőjével. A filmet egy valóban megtörtént gyilkosság inspirálta, de az alkotók sok helyen megváltoztatták az ügy részleteit.
Courteney Cox
Film: He-Man – A világ ura (1987)
A nyolcvanas évek volt az az évtized, amikor a nőknek az akciófilmekben (tisztelet a kevés kivételnek) jobbára csak a dekoráció szerepet jutott, netán őket kellett megmenteni a jófiúnak a nagy gonosztól. Filmünkben Cox játssza a földi tinédzser Julie-t (vannak nem földi tinédzserek is?), aki belekeveredik a He-Man és Skeletor közti gigászi csatározásba, és elvileg ő képviseli a közönség nézőpontját ebben a minden szempontból enyhén kattant történetben, amiben a húszas évei elején járó Courtney a forgatás közben végig Dolph Lundgren bicepszeit csodálhatta.
Denzel Washington
Film: Az én fekete fiam (1981)
Denzel Washingtont egyáltalán nem vígjátékokból ismerjük, az első filmje mégis egy komédia volt. Kicsit aggódott, hogy nem kapja meg a szerepet, mert előtte egy tévéfilmben vett részt, ahol egy kisebb baleset miatt letörte az egyik fogát. Viszont a meghallgatáson annyira lehengerlő volt, hogy a produkció kifizette a fogorvosi költségét, amire akkoriban nem lett volna pénze. A film amúgy egy fehér üzletemberről szól, aki megtudja, hogy egy fekete nővel való régi kapcsolatából született egy immár felnőtt fekete fia. A film után újabb vígjátékot ajánlottak fel Washingtonnak, de azt már nem vállalta el, mert nem akarta, hogy komikusként tartsák számon. Inkább kivárt egy drámai szerepet, a többi pedig már történelem.
Morgan Freeman
Film: Brubaker (1980)
Morgan Freemant a világ Miss Daisy sofőrjeként ismerte meg, de A remény rabjai után zárta a szívébe igazán, így érdekes egybeesés, hogy az első olyan mozifilmes szerepe, amiért a stáblistán már kreditet is kapott, pont egy börtönfilm volt, az 1980-ban Robert Redford főszereplésével bemutatott, igaz történet által inspirált Brubaker. A filmet jól fogadták a nézők, egy forgatókönyvírói Oscar-jelölést is összeszedett, de ez még nem egy Morgan Freeman-film, hanem egy Robert Redford-mozi.
Patrick Swayze
Film: Skatetown U.S.A. (1979)
Nyolc évvel a Dirty Dancing előtt Patrick Swayze már a mozivásznon mutatta meg, milyen jó a mozgása, csak itt a lábán lakkcipő helyett görkorcsolya volt. A Skatetown U.S.A. a diszkókorszak terméke, ami egy görkoris diszkó versenyről (!!!) szól, ahol két versenyző összebarátkozik, miközben mindketten a fődíjra hajtanak. A legenda szerint a stáb végigkokainozta a forgatást. A film a bemutatása idején nem hagyott mély nyomot, de a Dirty Dancing sikere után újra kiadták VHS-en, akkor már Dirty Skating (micsoda ötlet!) címmel, és a Swayze-re kiéhezett rajongók körében jól pörgött a tékákban.
Kathy Bates
Film: Próbaidő (1978)
A Tortúráért Oscarral jutalmazott Kathy Bates hosszas munkával dolgozta csak be magát Hollywoodba, a hetvenes években nagyrészt ilyen-olyan átmeneti melókból, valamin off-Broadway előadásokból próbált a felszínen maradni. Dustin Hoffman is a színházban szúrta ki magának a tehetséges színésznőt, és megkínálta a Próbaidő egyik kisebb szerepével, amit az első filmrendezésének szánt. Hoffman aztán az első forgatási napokon azt érezte, hogy a főszerep és a rendezés túl sok neki egyszerre, és egy barátjának adta át a rendezői széket, de szerencsére Bates szerepét ez a változás nem érintette.
Russell Crowe
Film: The Crossing (1990)
Russell Crowe-t a világ filmszerető közönsége a Szigorúan bizalmas után jegyezte meg magának, de mire a színész elért odáig, hogy főszerepet játsszon Curtis Hanson filmjében, már mögötte volt egy teljes évtizednyi karrier a hazájában, Ausztráliában. A második filmszerepét, egyben az első főszerepét játszhatta ebben a szerelmi háromszög drámában, amiben egy férfi másfél év után visszatér a barátnőjéhez, hogy aztán rájöjjön, a lány időközben összejött a legjobb barátjával. Ez a konfliktus egy részeg éjszakai autóversenyzésbe torkollik, de azért senki ne várjon tőle új Halálos irambant. A film nem volt túl emlékezetes, de Russell Crowe itt ismerkedett meg Danielle Spencerrel, akit aztán feleségül vett, és 2018-ig voltak házasok.
Emily Blunt
Film: Szerelmem nyara (2004)
Pawel Pawlikowski borzasztóan nehezen találta meg a filmje kamaszlány főszereplőit, összesen nyolc hónapon át castingolt, de mivel rálelt az azóta fantasztikus karriert befutó Emily Bluntra, elmondható, hogy jól dolgozott. Bluntnak nem volt könnyű dolga, hiszen rögtön egy főszereppel kezdett, ráadásul már az első filmjében kapott egy szexjelenetet, bónuszként pedig egy iszonyatosan meleg nyári időszakban forgattak, Yorkshire-ben ez volt akkor ötven éve a legmelegebb nyár. Emily Bluntra rögtön felfigyelt Hollywood, két évvel később már Az ördög Pradát viselben szerepelt.