„Soktényezős ez a szakma, nem vagy teljesen a magad ura” – Dobos Evelinnel beszélgettünk

Csupán 29 éves, de már olyan sikereket tudhat magáénak, ami ritka a szakmájában. Keményen dolgozik, az a célja, hogy minél több szerepben kipróbálhassa magát és most már akkor sem csügged, ha egy casting nem úgy sikerül, ahogy szeretné. A forgatásokon kívül teljesen hétköznapi életet él és azon sem görcsöl, hogy mikor találja meg a szerelmet. Dobos Evelinnel beszélgettünk.

Takó-Bencze Vivien

2022. Április 26.

Gyerekkorod óta foglalkozol a színészettel, játszottál az Egynyári kalandban, a Napszálltában, a CURTIZ-ben, mégis a Keresztanyu hozta meg számodra az országos ismertséget. Vágytál a népszerűségre vagy inkább a szakmai előrelépés hajtott?

Elsősorban mindig az érdekelt, hogy jó munkáim legyenek: olyan szerepeket kapjak, amelyek kihívást jelentenek. Olyan szakemberekkel, kollégákkal, operatőrökkel szeretnék dolgozni, akiktől tanulhatok és akik által inspirálódhatok.

Kevesen mondhatják el magukról, hogy 29 évesen ilyen szakmai sikereket értek el: több filmfesztiválon is részt vettél a Napszálltának és a CURTIZ-nek köszönhetően, játszol napi és heti sorozatban és még sorolhatnám…

Hidd el, a castingokra való felkészülés mellett ezekhez óriási szerencse is kell. Hatalmas adag szerencse kellett ahhoz is, hogy bekerülhessek a Napszálltába vagy a CURTIZ-be, amikkel a világ legkülönbözőbb pontjaira is eljuthattam. Ritka egy magyar színésznél, hogy olyan filmbe kerül be, amelyet több fesztiválra is hívnak, mázli, hogy pont ezekben dolgozhattam. Valaki évtizedeket végigdolgozik, szorgalmasan teszi a dolgát, iszonyúan jó színész, ám ez mégsem adatik meg neki. Ezért mondom, hogy ehhez szerencse is kell. Elképesztő élmény volt megtapasztalni a fesztiválok világát – olyan volt, mint egy álom.

Nem túlzás azt állítani, hogy szinte csak olyan filmekben és sorozatokban szerepelsz, amiket szeret a közönség.

Mondom én, hogy szerencsés csillagzat alatt születtem. (nevet) Szerintem nagyon relatív és szubjektív, hogy mit szeret a közönség. Az eddigi munkáimmal kapcsolatban kaptam én vegyes visszajelzéseket is és olyan konklúziót is le tudtam szűrni, hogy szinte teljesen más a közönsége a különböző projekteknek, amikben benne voltam. Nem vagyok benne biztos, hogy lehetséges egyszerre mindenki ízlését kiszolgálni. Viszont, ha a célközönség rátalál a neki tetszőre, akkor az egy szerencsés helyzet.

RTL Magyarország/Bielik István

Mi jelentené számodra a karriered csúcsát?

Ezt még nem fogalmaztam meg magamban. Sok munkára vágyom. Szeretem a szakmám, szeretek dolgozni. Tapasztalni szeretnék, fejlődni még többet és tanulni sokat a partnereimtől és az alkotóktól. Az a vágyam, hogy kipróbálhassam magam több műfajban is, bízom benne, hogy ez megadatik.

Egymás után kapod a jobbnál jobb szerepeket, szeretnek veled dolgozni a rendezők. Mit éreztél, amikor felhívtak A Séf meg a többiek miatt?

Elakadt a szavam. Rengeteget készülök egy-egy castingra, szívem-lelkem beleadom, ezért nyilván nagyon jó érzés, mikor kiderül, lehetőségem lesz dolgozni egy új csapattal, új karakterrel. Így voltam ennél a sorozatnál is, elképesztően örültem, hogy enyém lett Viki szerepe.

Érdekes a karaktered: egyszerre távolságtartó és érzelmes. Mennyire hasonlít rád, könnyű volt azonosulni vele?

Kicsit élettelennek tűnhet, Schneider Zoli karaktere már a bemutatásnál egy tokhalhoz hasonlítja. Ezt az oldalát azonban csak a munkahelyén kell mutatnia. Pont annyira érzelmes, mint bármelyik nő és pont ugyanazok a dolgok történnek meg vele, mint velünk. De a munkahelyén viselkednie kell, higgadtnak kell lennie, kezelni a felmerülő problémás helyzeteket, profiként elsimítani a kényes ügyeket. Nem csacsog, a munkájára próbál koncentrálni száz százalékosan. Megpróbál helytállni egy férfiak uralta terepen, leplezi az érzelmeit, ezért tűnhet halvérűnek. Azért azt gondolom, sejtik a nézők, hogy nem tud sokáig ilyen fegyelmezett maradni, rengeteg olyan inger éri majd, ami kibillenti ebből az állapotból.

Többször említetted korábban, hogy szeretsz főzni és enni. Látva a szuper alakodat, nehéz elképzelni, hogy étteremről étteremre jársz.

Amikor forgatok reggeltől estig, akkor rengeteg kalóriát elégetek. Annyit kivesznek belőlem ezek a napok fizikálisan és szellemileg is, hogy elképesztően megnő az étvágyam, ezért sokat kell ennem, hogy bírjam. Pár nap után már a szakácsok és a stáb is nevetett azon, hogy mennyit bírok enni. Körülbelül annyit, mint két férfi kollégám együtt. A hétköznapokon azért nem eszem ennyit, odafigyelek arra, hogy mikor, mit viszek be a szervezetembe, nálam ez a titok.

A gasztronómia iránti érdeklődésed előnyödre vált a sorozat forgatásán?

Nem volt rá szükség, talán egyszer fogtam kést a kezemben.

Térjünk vissza egy kicsit a kezdetekhez. Egészen fiatalon a színpadon álltál, mindig is az volt a terved, hogy a színészettel foglalkozz?

Kicsiként a balett volt a mindenem. Akkoriban reméltem, hogy balerina lehetek. Így visszagondolva, mindig is az önmegvalósítás valamilyen formáját kerestem, így jött az életembe a színészet is. Először csak statiszta voltam néhány darabban, amikor kellett egy kislány egy előadáshoz. Ekkor kezdett el érdekelni ez a világ: az alkotás, illetve az, hogy megmutassak magamból valamit. Bőven voltak azért válaszutak az életemben, tiniként sokszor kétségbeesetten kerestem az utamat.

RTL Magyarország/Bielik István

Úgy építetted fel magad, hogy egy tanyán nőttél fel és nem volt hátszeled. Akkoriban nem tűnt túl nagy álomnak ez a karrier?

Anyukám egész kicsi korunktól kezdve azt nevelte belénk, hogy bármit szeretnénk elérni, szorgalommal és kemény munkával sikerülhet. Mindenben támogatott, amiben csak tudott. Biztosan annak is megvannak az előnyei, ha az embernek már vannak kapcsolatai a szakmából, de nem gondolom, hogy csak így lehet érvényesülni.

Bár fiatalon megfogott a színészet, végül mégsem ezt a szakot, inkább a televíziós műsorkészítést választottad az egyetemen. Mondhatjuk, hogy így két legyet ütöttél egy csapásra?

Még egyetemista voltam, amikor az Egynyári kalandot forgattam. Nagyon hálás vagyok, hogy elengedtek, hiszen tévés szakon voltam, de közben színészként is próbálkoztam, ami egy furcsa kombó. Szerettem az egyetemet, életem egyik legboldogabb időszaka volt, nagyon sok tapasztalatot szereztem.

El tudod képzelni, hogy a későbbiekben a kamera másik oldalán dolgozz?

Minden érdekel, ami egy forgatással jár. A tévézést is nagyon szerettem, amikor nem voltam képernyőn, akkor is ugyanolyan alázattal dolgoztam.

Korábban mondtad, hogy több meghallgatáson voltál és kaptál elutasítást is bőven. Mi volt az, ami átsegített a nehezebb időszakokon?

Soha nem jutott eszembe, hogy nem próbálkozom tovább. Egy sikertelen casting után sem gondoltam, hogy befejeztem és nem megyek el többet sehova. Ennek ellenére eleinte rosszul éltem meg a visszautasításokat, de egy idő után rájöttem, nem arról van szó, hogy nem akarnak engem. Egy alkotó fejében pontosan megvan, hogy milyen figurákat, energiákat, kisugárzást akar az adott produkcióban látni: lehet, hogy én jól teljesítettem a castingon, viszont az adott projektbe más karakterre van szükség. Az is szempont, hogy a többi szereplővel milyen a kémia és még sorolhatnám. Nagyon összetett. Ahogy ezek a dolgok tudatosultak bennem, onnantól kezdve sokkal könnyebben kezelem, ha nem én kapok meg egy szerepet. De soha nincs bennem féltékenység vagy irigység.

Volt egy kisebb kitérőd, amikor műsorvezető lettél, aztán visszataláltál a színészethez. Hiányzott a színjátszás?

Akkor forgattam a Napszálltát és a CURTIZ-t, amikor műsort vezettem az m5-ön. Nagyon hálás vagyok a csatornának, hogy elengedtek a filmek castingjaira és a forgatásokra. Egy éven belül több mint négy hónapot forgattam, emellett tévéztem. A két film után egy ideig nem volt sikeres castingom, de aztán megérkezett az életembe a Keresztanyu. Akkor döntést kellett hoznom, hiszen ez a kettő nem volt összeegyeztethető. Fájó szívvel mondtam fel, de boldogan gondolok vissza az ott eltöltött évekre.

Úgy tűnik, hogy mindig jól döntesz.

Nagyon erős intuícióim vannak, konkrét megérzések, és az évek alatt megtanultam, hogy ezekre hallgatnom kell. Az ilyen nehéz döntések előtt mindig jön egy sugallat, ami a helyes útra terel.

Fotó: RTL Magyarország/Bielik István

Ha visszatekintesz az összes szerepedre, melyik volt a legmeghatározóbb?

Nem tudok egyet kiemelni, mindegyik mást adott és hozott az életembe. Egyik sem a másik fölé helyezhető. Mindegyiknek másért vagyok hálás. Szuper alkotókkal dolgozhattam együtt, nagyon sok embert megismertem, akiktől rengeteget tanulhattam, akik motiváltak a munkáim során és fantasztikus élményekben volt részem.

Eléggé magabiztosnak tűnsz, látszik, hogy tudod, mit akarsz az élettől. Hosszú távon gondolkozol vagy mindig csak az éppen aktuális szerepre koncentrálsz?

Muszáj arra koncentrálnom, ami van. Igyekszem előre nézni, de nagyon nehéz ebben a szakmában hosszú távra tervezni. Ki vagy szolgáltatva a casting lehetőségeknek, a különböző projekteknek. Soktényezős ez a szakma, nem vagy teljesen a magad ura.

Imádod a munkádat, ez egyértelmű. De milyen Dobos Evelin a kamerán kívül?

Nem élek nagy társasági életet. Szeretem a kis baráti körömet, az otthoni környezetemet. Mivel nagyon sokat vagyok emberek között a munkám miatt, ezért inkább a kis társaságokat igénylem. Szeretek a természetben mászkálni, új dolgokat kipróbálni. Teljesen átlagos életet élek.

A sok munka mellett jut időd a magánéletedre?

Nincs most senki az életemben, de nem azért, mert nincs lehetőségem ismerkedni. Jól érzem magam egyedül is. Tudom, hogy egy társ rengeteg pluszt tudna adni az életemhez, de nem keresem kétségbeesetten a partneremet.

Sok lány már gyerekként eltervezi, hogy mikor akar megházasodni, hány gyereket szeretne. Te ilyen kislány voltál?

Egyáltalán nem. Tudom, hogy sokan terveznek előre: tudják, milyen menyasszonyi ruhát akarnak, hány vendéget hívnának a lagziba, sőt, még a gyerekeik nevét is. Én ezen a téren nem vagyok álmodozó típus, inkább realista. Tudom, hogy amikor a sors úgy akarja, találkozom azzal a társsal, akivel szívesen leélném az életemet.

Fotó: RTL Magyarország/Udvardi Attila

Jelen vagy a közösségi médiában, de nem posztolsz az életed minden történéséről. Szerinted fontos manapság, hogy egy színész, egy ismert ember megmutassa magát ezeken a platformokon is?

Ahhoz, hogy valaki színészként munkát kapjon, nem fontos, hogy folyamatosan posztoljon a közösségi oldalán. Nem hoz plusz melót, nem hoz plusz lehetőséget. Ha valaki kedvtelésből csinálja, mint én, az egy teljesen más dolog. Mindig is imádtam fotózni és megosztani a képeimet az emberekkel. Most is ezt csinálom, csak több embert érdekel, mint régen. (nevet) Nincs extra nyomás rajtam amiatt, hogy most posztolnom kell. Ha úgy érzem, egy-egy pillanatot meg szeretnék osztani, akkor megosztom. Mindenesetre szerintem szerencsés, ha egy ismert ember megmutatja, hogy éppen olyan életet él a kamerán kívül, mint azok, akik követik.