Geoffrey Rusht utoljára 2017-ben láthattuk a Géniusz című sorozatban, ahol Albert Einstein bőrébe bújhatott. Ugyan 2019-ben még kijött egy korábban forgatott Storm Boy című munkája, de azt jobbára eltemette a forgalmazója, hallani is alig lehetett a létezéséről.
Egy ilyen hosszú eltűnés elég furcsa egy olyan színésztől, akit eddig összesen négy alkalommal jelöltek Oscar-díjra (A király beszéde, Sade márki játékai, Szerelmes Shakespeare, Ragyogj!), és az utóbbiért meg is kapta a díjat, ráadásul a világ egyik legsikeresebb filmes franchise-jában, A Karib-tenger kalózaiban az övé volt az emlékezetes gonosz szerepe. Az eltűnésének nem volt köze ahhoz, hogy a négy Oscar-jelölt alakításából három filmnek Harvey Weinstein volt a producere, illetve csak áttételesen. Ugyanis Rush karrierje pont abban az évben, 2017-ben feneklett meg, amikor Weinstein körül kirobbant a botrány, ami végül a #metoo mozgalom elindulásához, és számos csúnya ügy napvilágra kerüléséhez vezetett. Geoffrey Rush pedig azzal került a figyelem középpontjába, hogy egy ausztrál bulvárlap megírta róla: 2015-ben, a Lear király egy ausztráliai színházi előadásán zaklatta az egyik színészkollégáját, aki a darabban a lányát játszotta. A lap szerint a színpadon megfogta a kollégája mellét úgy, hogy ebbe ő nem egyezett bele.
Botrány után visszatérés
Az esetet Rush kezdettől fogva tagadta, sőt be is perelte a Daily Telegraphot rágalmazásért. A per végül 2019-ben ért véget, Rusht felmentették, ugyanis az újság nem tudta kellő bizonyítékokkal alátámasztani az állításait.
Az ügy 2020-ban zárult le, amikor a színész Ausztráliában rekordösszegűnek számító 2,9 millió ausztrál dolláros kártérítést vasalhatott be a kiadótól, leginkább annak köszönhetően, hogy a cikk miatt számtalan munkától esett el. Rush pechjére a pere pont a pandémia közben ért véget, amikor Ausztráliából a szigorú lezárások miatt szinte lehetetlen volt közlekedni a világ többi pontjára, így gyakorlatilag mostanra, 2022-re halasztódott a visszatérése a szakmába. Ennek egyik első lépéseként elkezdett dolgozni egy Groucho Marxról szóló életrajzi filmen, a Raised Eyebrowson, és nem mellesleg elfogadta a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál meghívását, ahol életműdíjjal tisztelegtek a munkássága előtt.
Geoffrey Rush a Király beszéde vetítésén Karlovy Varyban (Fotó: R.Volfik/kviff.com)
Egy zaklatási ügy után, egy megnyert rágalmazási perrel a tarsolyában is komoly kockázatot jelent ma egy sztárnak újra a nagyközönség elé állnia, és nem véletlen, hogy Johnny Depp után Geoffrey Rush is egy közép-kelet európai országot választott ehhez. Bár nyugatról sokan kritizálták Karlovy Varyt azért, mert tavaly Deppnek adták az életműdíjat, ez a helyszínen nem sokakat zavart, és örömmel ünnepelték a sztárt, aki a fesztiválsikertől kapott egy kis pozitív hírverést, ráadásul azóta az Amber Hearddel való pereskedésből is jól jött ki. A kérdés idén az volt, hogy Geoffrey Rush is megkapja-e ugyanezt a kedvességet a csehektől, vagy lesz-e valaki a fesztiválon, aki felhánytorgatja az ügyét.
„Az ügy minden érintettet megsebzett”
Rush bemutatkozása a cseh fürdővárosban olyannyira ünnepire sikeredett, hogy már innen is lehetett tudni, hogy nem lesz gond. Az első nyilvános szereplése A király beszéde vetítése előtt volt, ráadásul pont a születésnapjára esett: a fesztivál nagytermében, kétezer ember ünnepelte a színész 71. szülinapját és énekelték el neki a Happy Birthday-t. Rush jól láthatóan örült, hogy öt év után ismét a keblükre ölelik az emberek. A fesztiválon ezen felül még a Ragyogj! és a Sade márki játékai című filmjeit vetítették, de ennél érdekesebb volt, hogy az ausztrál sztár elvállalt egy úgynevezett KVIFF Talk-ot, vagyis egy közönség előtti bő egyórás beszélgetést, ahol nemcsak a moderátor, hanem a végén a közönség tagjai is kérdezhették őt.
Azt ilyenkor sejteni lehet, hogy a moderátor nem fogja őt kellemetlen kérdésekkel zavarni, de arra sosincs garancia, hogy a közönségben nem lesz majd valaki, aki előcibálja az ügyeit. Itt azonban mindenki kedves volt vele. Egyedül a Deadline újságírója mert előhozakodni a #metoo-s ügyével egy interjúban, és Rush csak részben tért ki a válaszadás elől:
Ez az ügy minden érintettet megsebzett, mindkét oldalon. Egy felfújt bulváreseménnyé vált, de szerencsére a bíróság az én javamra döntött. De nem szeretek beszélni erről.
Fotó: Eva Korinkova/kviff.com
A sztár továbbá elmondta, hogy a pereskedés idején lefogyott, nem volt étvágya, rosszul aludt és szorongott, ha emberek közé kellett mennie. Úgy gondolja, hogy a karrierje komoly sebet kapott a történtek hatására. Amúgy is elzárkózott az emberektől, amire a Covid rátett még egy lapáttal, hiszen ahogy mindenki, ő is sokkal izoláltabb életet élt. Úgy érzi, színészként az elmúlt években kicsit berozsdásodott, de most, hogy Groucho Marxot játszhatja, ismét megjött a kedve. Voltak ugyan más szerepajánlatai is, de azokat nem érezte megfelelőnek.
Anekdoták anekdoták hátán
Ezt a rövid, interjús megnyilvánulást leszámítva azonban Rush leginkább a karrierje legismertebb filmjeiről sztorizott a Karlovy Vary-i közönségnek. Mesélt arról, hogy színházi színészként kezdte, és sosem gondolt arra, hogy világsztár lehetne, sőt meggyőződése volt, hogy előbb vagy utóbb abbahagyja a színészi munkát és tanár vagy rádiós műsorvezető lesz belőle. A siker negyven fölött érte utol a Ragyogj! című filmmel, ami eleinte csak egy kis ausztrál filmecske volt, ám a Sundance Filmfesztiválos szereplése után egyszer csak mindenki erről beszélt, a film forgalmazási jogait megvásároló Harvey Weinstein pedig a szokásosan agresszív kampányával egészen odáig vitte a filmet, hogy Rush megkapja a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscart. Állítása szerint a folyton skatulyákban gondolkozó Hollywood ezután egy darabig csupa zongorista – például Liberace – szerepét akarta rábízni, de ő inkább nem kért ebből.
Geoffrey Rush a Ragyogj! vetítésén (Fotó: R.Volfik/kviff.com)
A király beszédéről
A király beszédében elsősorban a története fogta meg, hiszen szerinte minden olyan sztori érdekes, amiben két olyan ember találkozik egymással, akiknek elméletben semmi közük egymáshoz.
Tudtuk, hogy nehezen eladható lesz. Mit írjunk a poszterre? Két középkorú ember beszélget. Az egyikük dadog.
Eleinte színdarabként gondolkodtak benne, de meglátták egy jó film lehetőségét is, és így lett Rush az egyik producere is a produkciónak. A filmfesztiválok pozitív visszhangja megmentette a filmet, sok ember érdeklődését felkeltette. Rush könnyen tudott azonosulni a film központi problémájával, ugyanis sokáig ő is azzal küzdött, hogy a színpadra lépései előtt pánikrohamok érték. Rengeteget dolgozott rajta, meditált, különféle terápiákra járt, gyógyszert szedett, de szerinte alapvetően azáltal sikerült ezt legyűrnie, hogy bármennyire is szorongott előtte, sosem tért ki a feladat elől, és nem félt bevetni magát a mély vízbe, ez pedig idővel meghozta a kívánt eredményt.
Geoffrey Rush a Király beszéde vetítésén Karlovy Varyban (Fotó: R.Volfik/kviff.com)
A Karib-tenger kalózai filmekről
A filmet eleinte nem akarta elvállalni, mert már odaígérte magát egy nemzetközi színházi turnénak, ám az ügynöke elmagyarázta neki, hogy egy nagy hollywoodi sikerfilm biztosan jót tenne a karrierjének, új kapuk nyílnának meg előtte, így végül hosszas unszolásra visszamondta a színházi turnét a kalózkodás kedvéért, bár akkor még egyáltalán nem lehetett biztosan tudni, hogy A Karib-tenger kalózai sikeres lesz a mozikasszáknál.
Amikor az első Karib-tenger filmet forgattam, a jelmeztervező, Penny Rose egy hatalmas, arrogáns kalappal lepett meg. Felpróbáltam és annyira láttam magam előtt a karaktert, hogy azt mondtam: szerintem a kalapot sohase vegye le
– mesélte a Barbossa kapitánnyal való ismerkedéséről Rush, aki imádta, hogy egy ennyire hiú gonoszt játszhat.
Az első film ugyan nagyon sikeres volt, a karaktere halála miatt a színész mégsem számított visszatérésre, ezért igazán meglepte, amikor Gore Verbinski rendező megkereste az ajánlattal. Elmesélte neki, hogy ugyan új főgonosz lesz és áthelyezik a cselekményt Ázsiába, mégis számítanak rá egy filmvégi bónuszjelenetnél.
Sokkolt a mondanivalója. Az egyik legjobb filmes halálom volt az első részben, és erre most visszacsináljuk.
Rush cameója titok volt, így a díszbemutatón sem volt ott Disneylandben, de utólag mindenki azt mesélte neki, hogy amikor a legvégén feltűnt, a közönség valósággal megőrült, így nem volt kérdés, hogy a harmadik epizódban már ismét nagyobb szerepet kap.
Geoffrey Rush a Karlovy Vary vörös szőnyegén (Fotó: Michal Cizek/kviff.com)
A második részben Rushsal egyetlen beállítást kellett csak rögzíteni, de a jelenetben szereplő majom miatt ezt huszonnyolcszor kellett felvenni. A majmot amúgy két majom, Pablo és Chikita alakította, előbbitől Rush még egy ajándékot is kapott: a negyedik rész forgatásának végén egy általa készített festmény volt a jutalma.
Volt olyan jó, mint bármi, amit Jackson Pollock valaha készített.
Johnny Deppről
Rush beszélt a szereplőtársáról, Johnny Deppről is. Fájdalmas volt neki látni mindazt, ami Depp-pel történt, mert szerinte a színész egy kedves, visszafogott, szégyenlős, eszes, jó humorú, kissé szürreálisba hajló figura, aki munkatársként csodálatos volt, és mindig élvezte vele a közös munkát.
Amikor A Karib-filmeket promotáltam, sokat dicsértem Johnnyt, és leginkább a fiatal Marlon Brandóhoz hasonlítottam, hiszen sokban hasonlított A vágy villamosa és A rakparton Brandójára, és hozzá hasonlóan ő is folyton a saját határait kereste. Szerintem megérdemelte a mainstream sikert, nagyon tehetséges színész. Hihetetlen, de Jack Sparrow eljátszásáért még egy Oscar-jelölést is kapott.
