Amikor felfedeztem, hogy Hugh Grant és Colin Firth egy nap különbséggel ünnepli a születésnapját (Grant szeptember 9-én, míg Firth szeptember 10-én), az volt az első gondolatom, hogy ez nem lehet véletlen. Annyi közös van bennük a karrierjüket illetően, és még ez is?! Nem egy beszélgetést tudok barátokkal, családtagokkal felhozni, ahol elhangzott a kérdés, „mit tudnak ezek a brit színészek?”, hiszen én, a magam 33 évével ugyanúgy rajongok értük, mint a 70 éves nagynéném. Úgyhogy adta magát, hogy beleásom magam a témába, és kiderítem, mi a titkuk, már ha van ilyen!
Colin Firth, Renée Zellweger és Hugh Grant (Fotó: Getty Images/Ferdaus Shamim)
Mondjuk ki a nyilvánvalót: az akcentus mindent visz
Alapvetően mindannyian az érzékszerveinkre hagyatkozunk egy-egy első benyomásnál, így a hang jelentősségét kár lenne lebecsülni, főleg ebben az esetben. A brit akcentus valahogy mindig sokkal szofisztikáltabb, kifinomultabb, előkelőbb hatást kölcsönöz a viselőjének – szemben az elharapott, laza amerikai vagy ausztrál dialektusokkal -, amitől sokkal intelligensebbnek és határozottabbnak tűnik egy férfi, ez pedig vonzó tulajdonság. Ezt nemcsak hasraütés-szerűen állítom, hanem a Time Out magazin kutatására alapozva, akik 11 ezer embert kérdeztek meg 24 országban a legszexibb akcentust keresve, hogy végül megállapítsák, a brit kiejtésnél nincs dögösebb.
Nem véletlen, hogy az Igazából szerelemben is erre húzták fel Kris Marshall figuráját (ő volt az, aki Amerikába indult csajozni egy szál hátizsákkal), ugyanis a kutatás alapján úgy tűnik, hogy Svédország, Kína, India, Dél-Korea, Malajzia, Japán és nem utolsó sorban a szintén angol ajkú Egyesült Államok is odáig van a mély, elnyújtott magánhangzókért. Persze ez még nem jelentene önmagában sikert, pláne, ha figyelembe vesszük, hogy karrierjük kezdetén még erősen szinkronosan hallgattuk a két brit ikont, de esetükben olyan jól eltalálták a magyar hangokat, hogy semmit nem veszítettek az eredeti sármjukból.
A hős szerelmes vs. a hősszerelmes
A 90-es és a kétezres évek eleje lehetőséget adott arra, hogy egy férfi megmutathassa az érzelmesebb oldalát is. Mindketten alakítottak olyan karaktereket, akik esetlenek, érzékenyek, ennek ellenére mégsem veszítettek egy pillanatra sem a férfiasságukból, sőt! Pont ettől lettek annyira szerethetőek! Ahogy Hugh Grant szerencsétlenkedik a Sztárom a páromban, miközben leveszi a lábáról a szupersztár Julia Robertset, vagy a Négy esküvő egy temetésben, ahogy Andie MacDowellt próbálja meghódítani, amolyan szomszéd srácnak tűnik, aki nem annyira járatos a csajozásban, de pont a sutasága miatt kedvelhető.
Colin Firth esetében sem kell azonban messzire menni példáért, elég csak arra gondolni, ahogyan kézzel-lábbal próbálja tenni a szépet a már emlegetett Igazából szerelemben, hogy végül egy idegen nyelven valljon szerelmet, és kérje meg Aurelia kezét, több tucat ember szeme láttára. Giccses? Igen. Megérint? Egyértelműen.
Vannak helyek, ahol a maszkulin férfi sztereotípiákra, hősszerelmesekre van szükség (vagy csak hősökre), de ezeknek a fickóknak pont a hétköznapi egyszerűsége az, ami megdobogtatják szíveket. Mi nők – legalábbis akiket egy gyors, nem reprezentatív felmérés keretében megkérdeztem – többre értékeljük a személyiséget és a gondolatokat, mint az izomerőt, és ezt a brit színészek (és forgatókönyvírók) pontosan tudják.
Esendőségből sincs hiány
Még mielőtt a Bridgerton átvette volna a kosztümös drámák felett az uralmat, volt egy Büszkeség és balítélet feldolgozás a BBC történetében, amit mindenki csak úgy emlegetett, a legjobb adaptáció. És valóban, mintha Jane Austen pont Colin Firth-nek írta volna Mr. Darcy szerepét, akinek a gőgös, távolságtartó nemes úrból a legkifinomultabb játékkal sikerült váltania a figyelmes, sebezhető és esendő Darcy-ra, ezzel pedig olyan alapot fektetett le, amit eddig senkinek sem sikerült felülmúlnia. Hugh Grant sem marad el sokkal mögötte, az Értelem és érzelem Edwardjaként hibáját beismerve esedezik Emma Thompson kezéért, és bár nézőként tudjuk, hogy igen, mindent elbénázott, azért drukkolunk, hogy végül az ő története is happy enddel végződjön.
A szerelem a való életben is tele van buktatókkal, botlásokkal, ezért nagyon könnyű az esendőségükkel azonosulni, viszont emiatt pofonegyszerű átfedéseket kreálni a színész és a karakter között is. Ebből például Hugh Grant elég sokat profitált, hiszen sosem volt az a jófiú, mint akiket eljátszott, szemben Colin Firth-szel, aki 22 évig volt a jó férj példaképeként Livia Firth házastársa.
Elizabeth Hurley és Hugh Grant a ’90-es évek álompárja voltak, kapcsolatuknak a színész hűtlensége vetett véget; Colin Firth és Livia Firth 22 év házasság után, 2019-ben vált el (Fotó: Getty Images/Ron Galella, Ltd., Stefania D’Alessandro)
Az a bizonyos humorérzék
Önirónia? Na abban Colin Firth és Hugh Grant is sziporkázik és ha ezt még a klasszikus brit humorérzékkel is összeeresztjük, máris újabb jó pontot írhatunk a számlájukra. Az amerikai filmekkel ellentétben, ahol sok esetben az arcodba tolják a kötelező, lebutított tréfákat, velük főszerepben a humornak is jelentősége van a cselekményre nézve.
Ahogy Colin Mark Darcy-ként megállapítja a Bridget Jonesban, hogy a pulóvere, amit az anyukája vásárolt neki, röhejes, vagy ahogy Hugh, az Egy fiúról-ban bolondot csinál magából a színpadon abszolút toplistás filmtörténeti pillanatok. Szórakoztatnak, de semmit nem erőltetnek, és emiatt a színészek alakítása is sokkal kedvelhetőbbé válik.