Marilyn Monroe édesanyja mentális beteg volt

A film Joyce Carol Oates 1999-es, azonos című, Marilyn Monroe életét részletező fiktív regényén alapul, és a hollywoodi ikon gyermekkorával kezdődik. Monroe-ról köztudott, hogy zűrös neveltetése volt, többek között az édesanyja elhanyagolta és rosszul bánt vele. Sokakat foglalkoztat a kérdés, hol voltak Monroe szülei, és vajon szerves részét képezték-e az életének.

Marilyn Monroe anyja és apja

A színésznő biológiai apjáról nem sokat tudni, csak annyit, hogy Charles Stanley Giffordnak hívták, és soha nem találkozott személyesen a lányával. Ami Monroe biológiai édesanyját illeti, kiderült, hogy mentális betegséggel küzdött és bántalmazó kapcsolatban élt, mindez együtt arra késztette, hogy Monroe-t kezdetben nevelőszülőknél helyezze el.

Monroe édesanyja, Gladys Pearl Baker 1902-ben született Mexikóban, majd nem sokkal később Los Angelesbe költözött a családjával. J. Randy Taraborrelli szerző The Secret Life of Marilyn Monroe című könyvében írtak szerint Baker szegény családban nevelkedett, és egy John Newton Baker nevű férfihoz ment feleségül, amikor a lány még csak 15 éves, a férfi pedig 24 éves volt. Két gyermekük született: Robert Kermitt Baker és Berniece Baker Miracle. Miután azonban férje bántalmazta őket, Baker 1921-ben elvált tőle, ám a férfi erővel magához vette mindkét gyermeküket, és Kentuckyba költözött velük. Baker 1924-ben újra férjhez ment egy Martin Edward Mortensen nevű norvég bevándorlóhoz, házasságuk alatt a nő egy stúdióban dolgozva ismerkedett meg Marilyn apjával, Gifforddal. A viszonyuk eredményeként Baker 1926. június 1-jén egy lányt szült, akit Norma Jeannek nevezett el.

Gladys Pearl Baker és a kis Norma Jean 1926-ban (Kép: Getty Images)

Nevelőszülők és gyerekrablás

Baker és Mortenson 1928-ban elváltak, azonban Mortensen neve Monroe apjaként szerepelt a születési anyakönyvi kivonatban. Amikor Monroe, akit születésekor Norma Jean Mortensennek hívtak, mindössze kéthetes volt, Baker evangélikus vallású nevelőszülők, Albert és Ida Bolender gondjaira bízta, mert mentális betegséggel küzdött, és nem tudta megfelelően ellátni gyermekét. Baker ki-be járkált Monroe életében, amíg Monroe nevelőszülőknél volt. Olyan gyakran látogatta meg a lányát, amilyen gyakran csak tudta, és időnként még az ottalvást is megengedték neki. Amikor azonban Marilyn Monroe hároméves volt, Baker megpróbálta elrabolni őt a nevelőszüleitől úgy, hogy a lányát egy zsákban csempészte ki az otthonból. A kísérlete sikertelen volt.

Gladys Pearl Baker és Norma Jean 1929-ben (Kép: Getty Images)

Monroe rövid időre visszakerült Baker gondozásába, amikor hétéves volt, majd 1934-ben ismét nevelőszülőkhöz adták, miután Baker idegösszeomlást kapott, és egy pszichiátriai intézetbe került. Paranoid skizofréniát diagnosztizáltak nála. Monroe váltogatta a nevelőotthonokat, 12 különböző nevelőcsaládnál nevelkedett, sőt egy időben még egy árvaházban is volt, ahol szexuális és érzelmi bántalmazást szenvedett el. 11 éves korában a lányt a család egyik barátja, Grace McKee Goddard vette magához, akit Grace néninek nevezett.

Miután kiengedték a pszichiátriáról, Baker házvezetőnőként és egy idősek otthonában dolgozott, mielőtt 1953-ban szanatóriumba került. 1967-ben szabadult, és lányához, Berneice-hez költözött. Később a floridai Gainesville-ben, egy nyugdíjasotthonban élt, mielőtt 1984-ben meghalt. Monroe annak ellenére küldött pénzt az édesanyjának, hogy egyáltalán nem beszéltek egymással. Bár Monroe azt állította az interjúkban, hogy nem ismerte az anyját, a háttérben gondoskodott a betegeskedő anyáról anyagilag. Miután Marilyn Monroe 1962-ben meghalt, Baker 100 ezer dolláros vagyonkezelői alapot kapott néhai lányától. A szanatóriumban töltött idő alatt Baker nem tudta, hogy Monroe elhunyt, és úgy tűnt, hogy nincs tisztában azzal sem, hogy ki is volt a lánya. Marilyn anyja 1984. március 11-én halt meg.

Via; Kiemelt kép: Getty Images