Omar Fayedet és családját évtizedek óta elárasztja a nem kívánt bulvárhírek cunamija. Ez nem újdonság egy olyan család esetében, amelynek neve éppúgy egyet jelent a luxussal – a Fayed családé a Harrods –, mint a tragédiával: Omar féltestvére ugyanis Dodi Fayed, aki 1997-ben Diana hercegnővel együtt vesztette életét a párizsi autóbalesetben. A média Diana halálával kapcsolatos összeesküvés-elméletek egész sorát robbantotta ki, amelyek azóta is az interneten keringenek. A legújabb, címlapokra kerülő zűrzavar a Fayed család körül azonban Omar egyik nővérét, Camillát érinti. A vita a milliárdos apjuk, Mohamed Al Fayed Oxted melletti kastélyának tornatermében kezdődött, és egy 100 ezer fontos (kb. 47 millió forintos) bírósági csatározássá fajult, amely kábítószer-fogyasztás és lopás vádjait is magában foglalja.
„Szomorú, ami Camillával történik. Klasszikus bizalomvesztés a családon belül” – nyilatkozta az üggyel kapcsolatban Omar Fayed. A technológiai és űrkutatási vállalkozó azzal vádolja a húgát, hogy ellopta a telefonját – a rajta lévő érzékeny üzleti információkkal együtt -, amit szerinte még mindig nem kapott vissza. A nő viszont azzal vádolja, hogy drogozik, amit a férfi határozottan tagad. Egy bíró arra kérte a testvéreket, hogy magánúton rendezzék az ügyet, ám egyelőre úgy tűnik, hogy erre képtelenek.
Omar külseje meglepően szerénynek tűnik, egyszerű ruhákat és kiegészítőket visel, pedig bármennyit költhetne magára. Még igazgatóként 20 millió fontot tett zsebre, mielőtt 2010-ben 1,5 milliárd fontért eladták a Harrodsot. Úgy tűnik, a férfi nincs oda a rongyrázásért, a vele készült interjúból világossá válik, hogy energiája főleg a munkájára összpontosul. A saját bevallása szerint jelenleg a bolygó megmentése az elsődleges célja, vagy legalábbis az, hogy élhetőbbé tegye a Földet. A jövő a központi téma minden vállalkozói törekvésében, amelyek között szerepelnek viváriumok, környezettudatos közösségi média és űrkolóniák is.
Omar (balra) és Camilla az apjukkal, Mohamed Al-Fayeddel (Kép: Getty Images)
Mióta 2009-ben elhagyta a Harrodsot, Omar egy Primrose Hill-i sorházban él zongorista partnerével, Anastasia Parkerrel és hatéves kisfiukkal, Alberttel. Vállalkozói erőfeszítései miatt csak néha említik meg az üzleti lapok, de elhatározta, hogy ezen változtatni fog. Elvégre akár egy St. Tropez-i jachton is hátradőlhetett volna, hogy a családi pénzből éljen, ám ez szerinte nem okozna neki örömet. Omar szemében a szerencsével és a gazdagsággal felelősség is jár, és egyáltalán nem olyan könnyű ez az élet, mint kívülről látszik:
Egy ilyen birodalom árnyékában és a csillogás illúziójában felnőni bizonyos értelemben olyan, mint egy aranyozott börtön.
Omar szenvedélyesen beszél a munkájáról, ám az apja nem volt ennyire lelkes a fia vállalkozói törekvéseivel kapcsolatban. Omar emlékei szerint azt mondta neki, hogy „Miért nem felejted el ezt a szarságot? Menj és vezesd a párizsi szállodát [a Ritzet], csinálj valami komolyabbat.”
Omar 10 éves volt, amikor a végzetes autóbalesetben elhunyt a féltestvére Dodi Fayed Diana hercegnővel együtt. Néhány héttel korábban velük volt a Fayed család jachtján St. Tropezban, ahol az akkor 15 éves Vilmos herceggel és 12 éves Harry herceggel nyaralt – ez volt a fiúk utolsó külföldi nyaralása az édesanyjukkal. „Párszor találkoztam Diana hercegnővel, valamint Vilmos és Harry herceggel. Eljöttek apám házába is, és nagyon kedvesek voltak. Annyi történet volt [az újságokban], ami abból az időszakból származott, de azok számára, akik benne voltak, csak egy kedves családi élmény volt” – mondta Omar. Ugyanakkor olyan fiatal volt, hogy nem sok mindenre emlékszik: „Ez az egész időszak egy kicsit ködös nekem, ami bizonyos szempontból szerencsés.” Persze túl jól tudja, milyen hatással volt rá Diana és Dodi halála – vagy ahogy ő egyszerűen csak nevezi: „az az esemény.”
Omar nem hisz az összeesküvés-elméletekben, amelyek közül sokat az apjához kötnek, ő már elfogadta és lezárta magában a múltat. Talán a bátyja hirtelen elvesztése miatt érezte azt, hogy minél hamarabb ki akarja próbálni magát a világban. Édesanyja legnagyobb bánatára 16 évesen otthagyta az iskolát, és nagyjából ugyanekkor találkozott a drogokkal, ami nagyban befolyásolta az életét. Varázsgombát ettek egy barátjával, amitől halálközeli élménye volt, de ahogy mondja, „utólag visszatekintve pozitív baleset volt. Az egész agyam visszaállt a nullpontra, és volt egy pillanat, amikor rájöttem, hogy valójában milyen keveset tudok arról, ami történik körülöttem”. Ennek az élménynek a számlájára írja azt is, hogy onnantól kezdve ahelyett, hogy számítógépes játékokkal játszott volna, mint sok kortársa, rendkívül sokat kezdett tanulni, a filozófia, a vallás és a környezetvédelem felé fordult.
Nem buliztam, hanem dolgoztam – és a megbeszélések között az íróasztalomnál ültem, és hetente két könyvet olvastam és meditáltam.
A Harrods sosem volt Omar végcélja, mégis, amikor 2006-ban, mindössze 19 évesen bekerült az igazgatótanácsba, nem törődött a kétkedőkkel, hanem állítása szerint kétszer olyan keményen dolgozott, mint mások. „De néhányan nem vettek komolyan, biztos, hogy volt életkori diszkrimináció.”
Omar úgy beszél a Harrodsból – amit ő „a sarki boltnak” nevez – való távozásáról, mint „menekülésről” egy „fenséges, varázslatos cirkuszból”. Nyilvánvalóan kiábrándult. „Végtelen sok hírességgel, a királyi család tagjaival, elnökkel, vallási vezetőkkel találkoztam, akik mind a Harrods ajtaján sétáltak be. És nem találtam vigaszt egyik emberben vagy a szemléletükben sem.” Azóta úgy tűnik, megtalálta a szakmában és a magánéletében is a boldogságot, amire már csak testvérével, Camillával való viszálya vet árnyékot. Amikor erről kérdezik, csak annyit mond: „Nincs idő a háborúskodásra.”
