Lékai-Kiss Ramóna Trixi szerepéről

Raja (Jaskó Bálint) hű bajtársa és szeretője, akit a nevelőintézetben ismert meg. Kapcsolatuk a kölcsönös érdek mentén szerveződik, melyben mellékesen jelen van a szexualitás, legalábbis a felszínen. Trixi valójában szerelmes a fiúba, ezért nehezen viseli, amikor Raja összejön Virággal. Trixi gyönyörű, de veszélyes, lobbanékony természete kiszámíthatatlanná teszi. Érzelmekről, melyeket a karakter hozott elő, munkáról és magánéletről is beszélgettünk Lékai-Kiss Ramónával.

Fotó: Trenka Attila

Milyen érzés volt újra napi sorozatban szerepelni?

Felemelő, hisz tényleg újra hazataláltam! A sorozatok világa nem áll tőlem távol, hiszen A Barátok közt égisze alatt nőttem fel, de azóta is jó pár sorozat csapatát erősíthettem. Tavaly például a Mintaapákét. A Hazatalálsz számomra abban más, hogy sem sorozatban, sem filmben, sem színpadon nem volt még ennyire összetett karakterem, mint az itt megformált Trixi. Ez egy durva női szerep, ami több síkon mozog, nagyon nagy érzelmekkel. Nagy kihívás volt színészileg, emberileg és érzelmileg is eljátszani ezt a szerepet. Imádom Trixi minden mozdulatát.

Milyen értelemben nehéz?

Olyan helyzetekbe keveredik és olyan dolgok történnek vele, amik hála Istennek, velem még nem történtek meg. Ezek a helyzetek többnyire negatív hatással vannak Trixi életére. Talán azért is volt nehéz számomra, mert az eddigi szerepeim és az életem között mindig találtam átfedést, megtaláltam egy olyan pontot, ami már megtörtént velem és onnan tudtam kezdeni építkezni. Itt viszont nincs hasonlóság, kezdve azzal, hogy Trixi nevelőintézetben nőtt fel, nem ismeri a szüleit, megkeményítette őt az élet. Ha nagyon kell mondani valamit, akkor talán a habitusa, ugyanis ez a nő kemény, a jég hátán is megél, hatalmas az igazságérzete, nagyszájú, ami a szívén, az a száján. Ez bennem is megvan, nyilván egy csendesebb kiadásban. Amikor elolvastam, kicsoda és milyen Trixi, akkor éreztem, hogy ez a szerep kell nekem.

Előfordult olyan, hogy nem tudtál kilépni a szerepedből?

Igen volt már rá példa, de most a Hazatalálsz forgatásán, többször is megtörtént velem. Az egyik ilyen drámai jelenet végén Trixi a földre rogyva zokogásban tör ki, ezt pedig Budavári Balázzsal a rendezővel addig-addig próbáltuk, míg hirtelen minden valósággá vált. A felvétel után nem akart múlni a zokogásom, amire ez a csodás stáb, síri csöndben, ölelve engem, megvárta amíg megnyugszom. Azt hiszem soha nem felejtem el ezt a pillanatot! 

Lékai-Kiss Ramóna (Fotó: Trenka Attila)

Nagyon elfoglalt voltál munkaügyileg az elmúlt időszakban. Hogyan tetted le a munkát egy hosszú forgatási nap után?

Előfordult, hogy reggel leforgattam a jeleneteimet Trixiként, aztán a kocsiban már öltöztem is, miközben vittek át a Nagy Ő forgatási helyszínére, majd mikor megérkeztem megigazították a sminkemet, hajamat, és a ruhámat, és egyszer csak ott találtam magam Árpa Attila mellett, én pedig Trixiként szólaltam meg. Természetesen gyorsan kértem egy percet, hogy hoppá, ez nem én vagyok, itt nem ez kell. De mindenki jót nevetett rajta. A nap végén viszont, amikor beülök az autóba és elindulok haza, felülkerekedik az anyai énem. Ilyenkor már csak azon jár az agyam, hogy Noé az egyik, palacsintát fog kérni, a másik, Máté pedig tortillát, és, hogy azokhoz mi van otthon. Ha nagyon ritkán haza is viszem a munkát, azt csak a férjem látja. A legjobb, amit ilyenkor csinálhatsz, hogy hálát adsz azért, milyen jó dolgok történnek veled és nem görcsölsz azon, hol, milyen karaktert kell nyújtanod, hanem szabadon engeded az érzéseidet.

Egy intenzív nap után simán átkapcsolsz anya és feleség szerepbe?

Ha egy ennyire sűrű napom van, Mátéval megbeszéltük, hogy maradok Budapesten, ők pedig fiús estét tartanak, másnap pedig délután már én megyek Noéért. Mostantól ez megszűnik, hiszen felköltöztünk együtt a fővárosba.

Milyen volt a lakáskeresés?

Szerencsére ezzel már novemberben nagyon jól álltunk, már akkor láttuk a fényt az alagút végén. Amikor Máté a Ferencvároshoz igazolt, egyértelmű volt, ha már mindkettőnket Budapestre szólítja a munkája, akkor nem maradunk Veszprémben. Az otthonkereséshez nagyon sok segítséget kaptunk és valahogy abba a szerencsés helyzetbe keveredtünk, hogy ismerős által találtuk meg az igazit. Elmentünk, megnéztük és valóban nekünk való volt. De sodródtunk az árral, nem estünk egy pillanatig sem kétségbe, kalandként fogtuk fel. Szülőként megfordult a fejünkben, hogy Noé Veszprémben kezdi az óvodát, de rájöttünk, inkább arra fókuszálunk, hogy Máténak, Noénak és nekem is az az otthon, ahol együtt vagyunk.

Megváltozott az életetek attól, hogy megszűnt az ingázás?

Igen, jobb lett, amennyire féltünk a kezdetekben, a végére már annyira vártuk. Kevesebb időt töltünk az utakon és sokkal könnyebben szervezünk közös családi programokat is, sőt a randizásra is több idő jut. 

A mai napig szakítotok időt a randizásra?

Még nem tudom, mi a hosszú házasság titka, mert csak három és fél éve mondtuk ki a boldogító igent, de azt tudom, hogy akkor egészen jól tud működni, ha sokat beszélgetünk és lehetőséget teremtünk a kettesben töltött időre. Van, amikor nem jön össze, de törekszünk rá, mert ami jó anyának és jó apának, az jó a gyermeknek is.