Dánia 82 éves uralkodója, II. Margit királynő komoly műtéten esett át 2023 februárjában. Margitot az elmúlt években a legtöbbször már csak ülve lehetett látni, kifejezetten nagy terhet jelentett számára az állás és a séta. Éppen ezért már nem lehetett tovább halasztani azt a kiterjedt hátműtétet, amit idén elvégeztek rajta: Margitot, aki jelenleg Európa legrégebb ideje uralkodó koronása, egy koppenhágai kórházban operálták meg. „Őfelsége a királynő, ma átesett egy kiterjedt hátműtéten. A műtét a tervek szerint zajlott, a királynő állapota a körülményekhez képest jó és stabil” – állt a február 22-én kiadott közleményben. Azonban Margit lábadozása nem lesz gyors, még hetekig a kórházban marad, majd egy rehabilitációs intézetben folytatják a kezelését. „Őfelsége, Frigyes koronaherceg 2023.02.22-től régensi tisztséget tölt be. Február 25-én pedig feleségével együtt Indiába utaznak hivatalos látogatásra. Ez idő alatt Benedikte hercegnő (II. Margit húga – a szerk.) tölti be az államfői posztot” – adta hírül a palota. Ez pedig azt jelenti, hogy vélhetőleg nyárig Dánia régense a koronaherceg Frigyes lesz.
XVI. Károly Gusztáv svéd király, V. Harald holland király, Szilvia svéd királyné, Szonja norvég királyné és II. Margit dán királynő (fotó: Profimedia)
II. Margittal azonos időben egy másik idős európai uralkodónak is kés alá kellett feküdnie. A 76 éves svéd XVI. Károly Gusztáv király szívműtéten esett át. Azonban míg Margit operációja tervezett volt, addig a svéd uralkodó állapota napok alatt vált súlyossá. Február 14-én jelentette be a palota, hogy Károly Gusztáv orvosai azonnali szívműtétet javasoltak, a laparoszkópos beavatkozást pedig öt nappal később el is végezték. A király várhatóan március második hetében tér majd vissza a munkába, addig pedig az első számú trónörökös, vagyis a lánya, Viktória koronahercegnő helyettesíti. A svéd királyra még nagy ünnepség vár ebben az évben, ugyanis szeptemberben lesz 50 éve, hogy trónra került, ezzel pedig ő lesz az ország leghosszabb ideje uralkodó királya.
Ki a régens?
Régens az a személy, aki a törvényes uralkodó helyett uralkodik. Erre akkor kerül sor, ha a törvény szerinti uralkodó kiskorú, beteg, értelmi fogyatékos vagy hosszabb ideig távol van, valamint interregnum idején.
Akiről példát vehet Károly
A harmadik igazán idős európai uralkodó a 86 esztendős V. Harald norvég király, aki hosszú ideje már csak nagyon nehezen és bottal tud járni. Tavaly augusztusban és decemberben ráadásul többször is kórházba került, mert különböző fertőzéseken esett át. Az idős uralkodóról, s annak személyiségéről néhány éve egy terjedelmes írás született, melynek szerzője most azért tartja nagyon aktuálisnak azt, mert szerinte Harald nagyon sokat segíthet III. Károlynak, hogy olyan uralkodó legyen, aki képes hasznára lenni az országának. „Haraldot sokszor unalmasnak írják le, azonban sokkal inkább a hétköznapi a megfelelő jelző rá. Megvan az a képessége, hogy éppen úgy éljen, mint bármelyik más polgár. Vonattal utazik, sokszor pont úgy várakozik a peron szélén, mint a többi utas. Azt sugározza az embereknek, hogy ő is egy közülük, miközben 1991 óta tölti be az uralkodói szerepet… Lehet, hogy a brit királyi családdal szemben a norvégok túlságosan visszafogottak és nem éppen karizmatikusak, mégis népszerűek az emberek szemében” – írta Matthew Engel, aki hozzátette azt is, hogy ellentétben Nagy-Britanniával, Norvégiában még most is erős a királyi család támogatottsága. „V. Harald példáját nézve a tanulság az, hogy a siker nem a nagyságon múlik. Furcsának tűnhet, hogy van egy régió (melyet leginkább a racionalitásról ismernek) Európában, ahol ennyire ragaszkodnak a királysághoz. Ez kétszeresen furcsának tűnik Norvégiában, amely alig több, mint egy évszázada független.”
Az országban egyébként, éppen a fordulatos történelme miatt, alig él arisztokrata család. A királyi család dolgozó tagjai (akik egyáltalán nincsenek sokan) egy kicsit sem hivalkodó „fizetést” kapnak.
V. Harald már elmúlt 50 éves, amikor 1991-ben norvég király lett belőle. Amikor 1940-ben a németek megszállták az országot, az ifjú herceg hároméves volt, anyja vele és lányaival együtt Svédországba, onnan pedig az Egyesült Államokba menekült, ahol a családnak maga Roosevelt elnök ajánlott védelmet. Harald apja és nagyapja még Norvégiában maradt, s az ország északi részéből próbálta irányítani a hadsereg maradék részét, ám pár hónappal később nekik is követniük kellett a család többi tagját.
„Legdrágább nagypapa!”
Az uralkodócsalád 1945-ben tért vissza az országába. Harald még szinte kamasz volt, amikor már mehetett is az első katonai kiképzésére, aztán pedig Oxfordba küldték történelmet és gazdaságot tanulni. Első a kötelesség, ezt minden trónörökösnek a fejébe verik: nem volt ez másképpen Harald életében sem, de az ő családjuk valahogy kevésbé volt formális. Ahogyan apjának, úgy neki is a vitorlázás lett az első nagy szerelme, három olimpián is indult ebben a sportágban. Persze előbb-utóbb „igazi” szerelem is érkezik az ember életébe, így történt ez Harald esetében is, amikor 1959-ben egy buliban belefutott az oslói születésű Sonja Haraldsentbe. Bár az országban nem volt sok arisztokrata, mégis sokan abban bíztak, hogy a jövendő uralkodó egy nemesi családból választ párt magának. Haraldot viszont kicsit sem érdekelte, hogy az emberek, vagy a környezete miben bízik. Ő szerelmes lett a civil lányba, és bár 9 évig titkolniuk kellett a kapcsolatukat, végül 1968-ban kimondták a boldogító igent.
Még az esküvőt megelőző időből ismerhető az a mondat, melyet Harald mondott a családjának.
Vagy Szonja lesz a feleségem, vagy nem kap királynét Norvégia!
Ha sakkról beszélnénk, akkor most azt mondanánk, hogy sakk-matt. Harald ugyanis pontosan tudta, hogy ő az egyetlen esélye a monarchiának, ha neki nem születik örököse, nagy valószínűséggel a norvég monarchia elbukik. Emiatt mindenki beleegyezett a frigybe. Ellentétben híres kortársával, II. Erzsébettel, neki nem kellett korán átvennie a koronát, és az azzal járó terhet, így Harald és Szonja viszonylagos gondtalanságban alapíthattak családot, és nevelhették lányukat, Márta Lujzát és a jelenlegi, első számú trónörököst, Haakon herceget.
Harald az apja halála után, 1991-ben lett norvég uralkodó, de ami ennél is fontosabb, ötszörös nagypapa (és a menye oldaláról van egy nem vérszerinti unokája is). „Legdrágább nagypapa! Mindig nagyon jól érzem magam veled. Köszönöm azokat az estéket, amelyeket a királyi hajón tölthetünk, és valamilyen sportmérkőzést, vagy régi westernfilmet nézünk. És legfőképpen azt köszönöm, hogy mindig van egy jó vicced, amikor kicsit borús a hangulat a családban” – mondta neki 18. születésnapján unokája Ingrid Alexandra hercegnő, aki második a trónöröklési sorban.
IV. Harald norvég király és unokája Ingrid Alexandra hercegnő (fotó: Profimedia)
