Kevesen ismerték igazán, de azt mindenki tudta, hogy az élete tele volt nehézségekkel, és a szerelemben sem volt szerencséje. Talán ez lehetett az oka annak, hogy az élet egy más oldalról kárpótolta: csodás énekhanggal és mozgással. „Isten adta tehetség volt” – mondják róla sokan. Csak harminc évet élt, ma ünnepelné a 79. születésnapját Szécsi Pál. Habár én már teljesen más korba születtem, akit alig érdekel bármilyen régi nóta vagy fekete-fehér felvétel, Szécsiről egészen kiskorom óta tudok. Édesanyám ódákat zengett Palikáról – így hívta ő. Arról, mennyire szerelmes volt belé, mennyire csodálta őt, milyen női praktikákhoz folyamodott, hogy megszerezze a telefonszámát és végül hogyan kerültek közel egymáshoz. Palika életének csupán utolsó két évében volt szerepe, de anyu, D. Judit a mai napig őrzi az emlékét, az ereklyéket, amiket tőle kapott ajándékba és a legfontosabb, amit tehetett, továbbadta gyermekeinek, hogy szeressék és hallgassák a legendás Szécsi Pált.
Az első találkozó
„Ez még 1972-ben történt, amikor Sashalmon, a 16. kerületben laktunk a szüleimmel. A kerületben található a HÉV-állomásnál egy Klub nevű étterem, ami akkoriban egy nagyon menő hely volt. Egy késő őszi hétvégén léptek ott fel Payer Andrással. Zsenge lányka voltam még, de el tudtam menni a koncertre, ami után végre találkozhattam vele. Persze, akkor még nem kaptam tőle telefonszámot, csak autogramot és megölelgetett, mivel látta a szememben a csillogást és az ámulatot – mesélte az első találkozót anyu, akinek a szemében újra egy olyan fény csillant meg, ami halovány mása lehetett annak, ahogy bálványára nézett. Majd cinkos mosollyal folytatta. – A koncert után nem sokkal nyomozásba kezdtem és megtudtam, hogy a nővére, Kati a körúton a Gong presszóban dolgozott, én pedig bementem hozzá. Azt mondtam, a Palika küldött, hogy kérjem el a telefonszámát, mert éppen nem volt ideje megadni, de esküdöztem, hogy ő küldött érte. Ő csak mosolygott egyet, de simán megadta a telefonszámát. Azonnal felhívtam és elmagyaráztam neki, hogy én vagyok az a lány a Klub étteremből, mire ő nagyon szívesen csevegett velem. Ezt követően majdnem mindennap felhívtam. Nekünk még nem volt otthon telefonunk, ezért kisétáltam pár utcát a fülkéhez, nagyjából tudtam, ő mikor van otthon. és olyankor beszélgettünk.”
D. Judit és Szécsi Pál (Fotó: magánarchívum, Fortepan)
Szécsi és az ünnepelt színésznő, Domján Edit szerelmét mindenki tökéletesnek látta, ám a románc csupán tíz hónapig tartott. Ma már úgy vélik, a kapcsolatuknak a vehemenciájuk, érzelmi instabilitásuk vetett véget. A zenészt megviselte az elválás, és volt, akinek erről őszintén megnyílt.
„Ez akkortájt volt, miután szakítottak Domján Edittel, és valamiért nagyon megbízott bennem, így az érzéseit, gondolatait osztotta meg velem, amikor beszélgettünk. Minden alkalommal elmondta, hogy érzi magát, mi jár a fejében. Elmesélte, milyen napja volt, vagy mit fog csinálni másnap, és azt, éppen miért fáj a lelke. Úgy jellemezném őt, hogy egy nagyon mélabús ember volt, mindig volt valami bánata.
Valamiért mindig fájt a lelke, ami a fellépésein sosem látszott, mert nagyon vidám embernek tűnt.
Nagyon érzelmes volt, akinek szerintem csak arra lett volna szüksége, hogy legyenek gyökerei, egy szerető család, aki vele van. Ezt a rajongók nem tudták megadni neki, hiába imádták őt. Úriember volt, látta bennem a szerelmes kislányt, de nem használta ki.”
Akkoriban mindenki tudta, hogy Palikának van egy kis barátnője. Azt gondolnánk, a szakma nagyjai csak mosolyogtak ezen a fura barátságon, valójában viszont mindenki örömmel és szeretettel fogadta.
„Sóvárgott a lelke az édesanyja után, aki korán itt hagyta őket Magyarországon és Amerikába költözött. 1973 elején Kati éppen az anyjuknál volt, és ő is úgy döntött, kiutazik hozzá, ezért egy időre Németországba utazott, hogy onnan menjen az Egyesült Államokba. Bevallom, nagyon bánatos voltam, mert attól tartottam, végleg elhagyja az országot. Azonban az édesanyja nem szerette volna, ha meglátogatja, ezért visszajött Magyarországra. Akkoriban volt egy sorozat, a Made in Hungary, amin minden sztár fellépett, kivéve ő. Viszont valahonnan megtudtam, hogy meglepetés vendég lesz, ezért elmentem az egyik előadásra, amikor műsoron kívül lépett színpadra. A közönség megőrült, őrjöngtek az emberek, amikor meglátták. Emlékszem, nagyon megviseltnek tűnt a színpadon, ugyanis nem sokkal azelőtt volt egy autóbalesete. Én a színfalak mögött voltam, így a koncert után sikerült ismét találkoztunk, ő pedig megragadott és megölelgetett. Ezt követően volt egy fellépéssorozat, a Kamara Varieté, amire mindig adott nekem tiszteletjegyet. Eleinte csak a fellépésein, koncertjein találkoztunk. Akkor viszont megismerkedtem a többi korabeli sztárral, Koós Jánossal, Aradszky Lászlóval, Kovács Katival, Harangozó Terivel. Terivel olyan jóban lettünk, hogy Pali halála után is tartottuk a kapcsolatot, sokszor meglátogatott, én is őt, és ápolta a lelkemet a gyászban.”
Harangozó Teri autogramja (Fotó: magánarchívum)
Meghitt beszélgetések, különleges ajándékok
Judit szerencsés volt, hiszen azon kevés rajongók egyike volt, aki még a fellépéseken is közel kerülhetett kedvencéhez, de a különleges kapcsolat miatt, ami kialakult közöttük, bensőségesebb viszonyt ápoltak annál, mint egy koncert közbeni odakacsintás.
„A Margit utcában lakott, és a sokadik telefonbeszélgetésünk alkalmával, amikor már egy igazán kedves lelki kapcsolat alakult ki közöttünk, megkérdezte, lenne-e kedvem meglátogatni őt, amire természetesen igent mondtam. A mai napig emlékszem, annyira izgultam, hogy azt hittem, oda sem tudok menni a lakáshoz. Már az első alkalommal órákat beszélgettünk, én ültem az egyik fotelben, ő a másikban, én üdítőt ittam, ő konyakot. Fiatal voltam, így amikor a lelki nehézségeiről mesélt nekem, nem sok mindent tudtam hozzáfűzni, valamiért ő mégis megbízott bennem. Majd rendszeresen jártam át hozzá, mindig sokat beszélgettünk, és bár a pontos koromat nem tudta, úriemberként viselkedett velem. Megsimogatott néha, átölelt, adott egy-két szájra puszit, de – nőcsábász létére – nem élt vissza a helyzetével. Egyik alkalommal, amikor átmentem hozzá, adott ajándékba egy kislemezt, aminek az a címe, hogy Egy nagy kaland az élet. Azt mondta, vegyem úgy, hogy ez rólam szól. A dal refrénje:
Most vagy szép, fiatal
Minden a tiéd
Elmúlik oly hamar
Ez a néhány év
A lemezre azt írta, ez a tiéd, ez rólad szól. Nagyon meghatódtam. Sokáig őriztem kincsként ezt az ajándékot, ami sajnos a sok év és költözés alatt valahogy elveszett, amit a mai napig nagyon sajnálok. De volt olyan alkalom, amikor gyűrűt kaptam tőle ajándékba, nyakláncot, karkötőt. Ezeket mind őrzöm. A legkedvesebb számomra, amikor elmehettem a lakására és nem voltak ott más rajongók, csak mi ketten. Emellett pedig az, ahogyan bánt velem általánosságban. Amikor fellépett Budapesten, mindenhova elmehettem, hiszen akkoriban még nem volt autóm, így a vidékiekre nem tudtam. Mindig szeretettel fogadott, megölelt, vigyázott rám, hogy a többi rajongó ne nyomjon össze, mintha teljesen hozzá tartoznék, és mindig úgy mutatott be, hogy »Ő az én kis barátnőm«, ezáltal az egész szakma befogadott. Mindig azt éreztette velem, hogy különleges vagyok, a bizalmasa” – zárta beszámolóját anyu, akinek most is, mint mindig, amikor erről mesélt, felsejlik az a tini, szerelmes mosoly az arcán, melyet egy szomorú, ám már beletörődött pillantás vált, hogy igen, nekik ennyi, csupán két év jutott.
Szécsi Pál temetése, Judit és Ihász Gábor a sír mellett (Fotó: magánarchívum)
