Tóth Gabiék élete a tavasszal fenekestül felfordult, amikor álmukat valóra váltva vidékre költöztek. Az énekesnő rendszeresen számolt be arról, mennyivel több káosszal járt ez, mint amire számítottak. A következő mérföldkő akkor jött, amikor a hároméves Hannaróza óvodába ment. Édesanyja, ahogy valószínűleg a legtöbb anyuka, nehezen viselte a kezdeti fázist, amihez mára már hozzászokott.
Tóth Gabi Fotó: TV2
A csalad.hu-n vezetett blogjában legutóbb arról írt, sokszor szenved a bűntudattól, amikor dolgoznia kell és azt az időt a gyermekétől veszi el. Hozzátette, nem csak ez okoz neki szívfájdalmat.
„Bűntudat mindenért! Bűntudat, ha elrontok valamit, ha mérges vagyok, ha nem vele alszom, ha vele alszom, ha büszke vagyok rá és netán megosztok egy képet róla, ha büszke vagyok rá, de nem kürtölöm világgá. Bűntudat, hogy ha nem lesz munkám, miből fogok neki mindent megadni (pl. Covid alatt), és persze bűntudat, ha sok a munkám és van, hogy napokig alig látom – kezdte a felsorolást az énekesnő, majd kitért arra is, milyen nehéz, amikor dolgoznia kell. – Rájöttem, hogy azért nem enyhül a szenvedés, mert ahogy Hannikám cseperedik, már kommunikál és el is mondja, hogy ez bántja. Mintha a szívemet tépnék ki, amikor a csilingelő hangocskáján kesereg, könnyben ázik a szeme és nem érti, hogy mi lehet nála fontosabb akkor, amikor neki csak arra van szüksége, hogy hozzám bújjon. Itt jegyezném meg, hogy mennyire hálás vagyok a csodasminkesemnek, hogy minden alkalommal eltünteti a sírás jól látható nyomait a szemem alól.”
Gabi ezt követően azon elmélkedett, a férfiaknak ez vajon miért megy könnyebben, ugyanis férje, Krausz Gábor nagyon jó apuka, azonban még sosem távozott sírva a házból, ahogy ő teszi rendszeresen.
