Tóth Gabi az elmúlt hetek támadásai ellenére nagyszerűen érzi magát a bőrében. Nem olyan régen tért haza Erdélyből, ahol egy négy várost érintő koncertturnéja volt. Azonban Gabi mögött kemény hónapok állnak, ugyanis nem volt egyszerű a családnak, amikor vidékre költöztek, ráadásul azt is nehezen szokta meg, hogy lánya, Hannaróza megkezdte az óvodát.
Fotó: Instagram
Az énekesnő mindennapjaiba könnyen kaptak belátást a rajongói, ugyanis lánya megszületése óta rendszeresen vezetett blogot. Gabi azon kevesek közé tartozik, aki nem félt leírni a félelmeit édesanyaként, aki nem félt vállalni, ha hibázott, aki az írásaiban nem öltött magára álcát, hanem a valóságot jegyezte fel, bármilyen kínos, vicces, szomorú vagy éppen boldog volt az. Azonban most bejelentette, ennek vége. Utolsó írásában a csalad.hu oldalon meghatóan fogalmazta meg, mennyit jelentett számára ez a blog.
„Eddig tartott a mi kis közös utunk. Így is messze túlszárnyaltuk az elképzelést és sokkal tovább voltunk együtt, mint azt eredetileg terveztük. Nagyon féltem tőle az elején. Nem tudtam, boldogulok-e, nem tudtam, érdekel-e Titeket, nem tudtam, lesz-e mondanivalóm, szóval sok volt a »nem tudtam«… de azután megtudtam és gyönyörű 3,5 évet tölthettem Veletek. Köszönöm Nektek, hogy velem jöttetek erre a »kirándulásra«, köszönöm, hogy elviseltétek az összes nyűgömet, velem nevettetek, vigasztaltatok, bátorítottatok, szerettetek. Ti voltatok az én oázisom, ahova menekülhettem, ha túl nagy volt a zaj. Vigyázzatok egymásra, a családotokra, de leginkább magatokra, mert akkor tud megvalósulni az előző kettő – írta az énekesnő, aki egy idézetet adott útravalóként rajongóinak. – Az élmény (…) a közhiedelemmel ellentétben nem valami jelentős, fontos esemény. Nem. Az belső történés, amit bármi előidézhet… kilépek például egy délután, nyári zápor után az erkélyemre, s a szemközti még nedves, víztől csillogó háztetőn megpillantok egy fütyörésző rigót. Vagy: átrendezem a könyvtáramat, belelapozok valamelyik könyvembe, s mert nem tudom abbahagyni az olvasást, reggelig ottmaradok a padlón. Ezek az igazi élmények. Nem kívülről jönnek, hanem a bensőnkből fakadnak.”
