Kiszel Tünde a nyolcvanas években fotómodellként került reflektorfénybe. A kilencvenes évek elejétől újságíróként dolgozott, majd a televíziózás felé vette az irányt. 1995-től a Budapest Televízió képernyőjén voltak láthatók beszélgetős műsorai, ennek köszönhetően tett szert jelentősebb ismertségre. És tény, ami tény, közel három évtizede képes volt a köztudatban maradni.
Kiszel Tünde (Fotó: Sajtóklub – RTL Klub)
„A műveltségem nem kellett a tévében, és rám erőltettek egy karaktert, ami igazából nem én voltam. A showbiznisz már csak ilyen, és nehéz kilépni, ha már beskatulyáztak. Megértem, hogy kevésbé lett volna érdekes, ha a négy és fél órás Wagner-operákról mesélek, amiket kis koromtól faltam, holott köztudottan nehezen emészthető művek. De olykor azért megvillanthattam a tudásom, és azt például senki sem veheti el tőlem, hogy azon kevesek közé tartozom, akik a nemzet, sőt a világ nagyjaival interjúzhattak. Sinkovits Imrétől Luciano Pavarottin át Sylvester Stallonéig. Vagy hogy évekig vezettem szenteste műsort a televízióban, mert küldetésemnek éreztem, hogy könnyebbé tegyem az ünnepet azok számára, akik egyedül töltik” – nyilatkozta idén tavasszal.
A médiaszemélyiségről a mai napig is kevesen tudják azonban, hogy mi a tanult szakmája. Míg a nővére híres orvosprofesszor édesapjukat követte az orvosi pályán, addig Tünde eredetileg az édesanyja szakmáját választotta és pedagógusként végzett. Huszonévesen, modellkarrierje beindulását megelőzően dolgozott is egy budapesti iskolában tanítónőként. Akkoriban készült róla osztályával ez a fotó, vélhetőleg egy farsangi buli alkalmával:
Kiszel Tünde tanítónőként (Fotó: Archívum Story-Best / Fotocentral)
A naptárdíva Osváth Zsolt 1Kanapén című műsorában korábban arról is beszélt, mit szóltak a szülei annak idején ahhoz, hogy pályát módosított. „Anyukám mindenben támogatott, ő volt a legjobb barátnőm. Mindent megbeszéltünk együtt” – fogalmazott, majd arra a kérdésre, nem érzi-e úgy, hogy a szülei rá kevésbé lennének büszkék, mint a nővérére, így válaszolt: „Nem, hál’ Istennek, nem, mert amit én csináltam, azt tisztességesen, becsületesen. Soha nem mentem el olyan irányba, amit szégyellni kellett volna.”
