Sok kislány álmodik arról, hogy színésznő lesz belőle Hollywoodban, Adrienne Shelly (korábban Adrienne Levine) sem volt ezzel másképp. Már 10 évesen rendszeresen lépett fel színpadon, az iskolai előadásoknak is oszlopos tagja volt. Ő volt az a lány, akit az amerikai tinifilmekben mindig színjátszószakkör háza táján látni, bár annyi különbség azért felfedezhető az ott látottak és Shelly élete között, hogy ő maga tényleg tehetséges volt. És nemcsak a színészi vonalat erősítette, de a forgatókönyvírás és rendezés sem állt tőle távol, épp ezért egyenes út vezetett az érettségi után a bostoni egyetem filmgyártás szakára. Hogy ezt aztán miért hagyta ott egyetlen félév után az iskolát, annak is érthető oka van: úgy gondolta, hogy ambícióit hamarabb véghez tudja vinni, ha nemcsak a babérjain ül. Shelly ugyanis nem volt türelmes, és sajnos ez lett a veszte is.
Adrienne Shelly
Dübörög a sikervonat
Áttörését egyértelműen akkortól datálhatjuk, amikor szerepet kapott a Hihetetlen igazság, valamint A semmi ágán című filmekben, mint főszereplő, utóbbi szakmai körökben is akkora sikert aratott, hogy még a Sundance Filmfesztiválon is jelölték a zsűri fődíjára. Shelly azonban nem aposztrofálta magát kizárólag filmes színésznőnek, több mint húsz off-Broadway darabban is főszerepet játszott. Karrierje folyamatosan ívelt felfelé, de miközben a kamera innenső oldalán kezdett befutni, egészen más jellegű tervei is voltak.
A semmi ágán főszerepében (Fotó: Profimedia)
Írni és rendezni kezdett színházban és vásznon egyaránt. Az ő nevéhez fűződik az Elviszlek, ha kéred című film, amivel a Festroia Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a legjobb rendezőnek járó elismerést 2000-ben. Legmeghatározóbb – és legismertebb – művének azonban a Pincérlány – Édesen is csípős című filmjét tartják (színpadi adaptációját azóta is folyamatosan adják), amelynek főszerepeit Keri Russellre és Nathan Fillionra osztotta. A történetet a saját terhessége inspirálta, Shelley ugyanis az anyaságot másképp élte meg, mint a nők szokták, és ez ihlette meg a főhőst, aki hasonló kálvárián megy keresztül. Érdekesség, hogy a filmet már csak a halála után, 2007-ben szintén a Sundance Filmfesztiválon mutatták be, és az is, hogy egy cameo erejéig a kislánya, Sophie is feltűnik benne.
Baljós árnyak
2006. október 31-én a Shelly család hatalmas halloween-i bulit rendezett, derül ki az Adrienne című dokumentumfilmből, amit a színésznő férje, Andy Ostroy készített. Jó hangulatban telt az este, nevetgéléssel, rengeteg étellel és mivel a parti hosszan elhúzódott, ezért másnap Ostroy sem indult meg korán a munkába. A család – immáron csak hármasban, a kis Sophie-val – együtt töltötte a reggelt, majd a férfi az Adrienne munkahelyéül szolgáló lakáshoz vitte a feleségét. Adrienne bement, ezt Ostroy még látta, aztán elhajtott, hiszen ő is dolgozni indult.
Napközben több üzenetet írt a feleségének, többször próbálta hívni, de Adrienne nem vette fel és nem reagált az e-mailekre sem. Ostroy eléggé aggódott, de a felesége szétszórt volt, és a megemlékezésekből kiderül, hogy képes volt belefeledkezni a teendőibe. Így munka után felvette az egyik barátját, és a házhoz mentek, hogy lássák, mi történt. Ostroy ment fel egyedül, majd letelefonált a férfinek, hogy hívja a rendőrséget, mert a feleségét meggyilkolták.
A látszat nem minden
Shelly holttestére a fürdőszobában bukkantak rá, a zuhanyfüggöny rúdjára felakasztva, így a rendőrségi nyomozás kész tényként kezelte az öngyilkosságot. Annak ellenére is, hogy az ajtó résnyire nyitva volt, és a pénztárcája is üres volt…
Az újságok címlapon hozták le, hogy a színésznő önkezével vetett véget az életének, csak a családja és a barátai voltak azok, akik képtelenek voltak ezt elhinni. Egyrészt egyáltalán nem látszódott szomorúnak, depressziósnak, az élete minden területén boldog és sikeres volt. Másrészt a színésznő gyerek volt még, amikor elvesztette rajongott édesapját (az ő keresztneve volt Shelly, ezt vette fel szeretete jeléül a színésznő) és a tragédia annyira megviselte, hogy biztosak voltak benne, ő sosem hagyná el szándékosan a kétéves kislányát.
Különösen Ostroy volt erről meggyőződve, aki a világ egyik legismertebb orvos szakértőjét kérte fel, hogy boncolja fel a feleségét. A halál oka egyértelműen nyaki sérülés volt, de a férfi horzsolásokat vett észre Shelly kézfején, ami akár dulakodásra is utalhatott, ez pedig már elég bizonyíték volt Ostorynak ahhoz, hogy ne hagyja, hogy öngyilkosságként kezeljék az esetet.
Mindeközben a rendőrség sem tudta hová tenni, hogy a tetthelyszínen ismeretlen lábnyomokat találtak, így a férj erősködésére mégis nyomozásba kezdtek. Kiderült, hogy aznap, amikor Shelly meghalt, átalakításokat végeztek az épületben, a cipőnyom pedig gipsszel volt szennyezve, innentől már csak egy tettesre volt szükség, akit meg is találtak Diego Pillco személyében. A 19 éves férfit november 6-án tartóztatták le, bűnét abban a pillanatban megvallotta, hogy kiderült, Shelly édesanya volt, ugyanis a férfinek is volt egy olyan idős unokahúga, mint Adrienne lánya.
A pincérlány – Édesen is csípős egyik mellékszerepében ő is feltűnt (Fotó: Profimedia)
Mi történt azon a végzetes napon?
Pillco eredetileg azt állította, hogy az építési zajok felbőszítették Shelly-t, ezért kalapáccsal támadt őrá, de később beismerte, hogy csak kitalálta az egészet.
Valójában ki akarta rabolni a színésznőt, de az meglátta, és azzal fenyegetőzött, hogy rendőrt hív. Pillco befogta a száját, hogy ne tudjon sikítani, később látta, hogy az ajkai teljesen elkékültek. Mivel azt hitte, hogy Shelley halott, lepedőt kötött a nyakába és felakasztotta, hogy öngyilkosságnak tűnjön, pedig akkor a színésznő még életben volt.
Ha nincs az a cipőlenyomat, talán sikerül is megúsznia az egészet, de így – a beismerő vallomással együtt – végül 25 év börtönbüntetésre ítélték.
Bár Ostroy-t némi elégedettséggel tölti el, hogy sikerült a tettest elkapni, felesége halálát ennyi idő után sem tudta feldolgozni, ezért készítette a róla szóló dokumentumfilmet is.
Adrienne volt a legkedvesebb, legmelegszívűbb, legszeretetesebb, legnagylelkűbb ember, akit ismertem. Hihetetlenül okos, vicces és tehetséges volt, ragyogó fény, fertőző nevetéssel és hatalmas mosollyal, amely belső és külső szépséget sugárzott… ő volt a legjobb barátom, és az a személy, akivel együtt kellett volna megöregednem.
Andy Ostroy ma is gyászolja. 2009-ben kertet neveztek el a színésznőről, melyet Ostroy kezdeményezett (Fotó: AFP)
Ugyanakkor sosem lehet teljes az elégtétel, a kínzó mi lett volna, ha továbbra is ott motoszkál a családja fejében. Mi lett volna, ha Shelly nem veszi észre a rablást? Mi lett volna, ha nem fenyegetőzik rendőrrel, hanem hagyja, hogy a Pillco elvigye a tárcáját? Mi lett volna, ha a férfi nem akasztja fel? Mi lett volna, ha Ostroy, a megérzéseire hallgatva, hogy valami baj történt, hamarabb odamegy az épülethez? Vagy egyáltalán mi lett volna, ha a halloweeni buli másnapját inkább otthon tölti a kislányával, ahelyett, hogy mindenáron az új filmjén akart volna dolgozni, ami a szerelemgyereke volt?
