Tizennyolc éve jár jegyben Rákóczi Feri és párja, Vajda Judith, de továbbra sem tervezik az esküvőt. Állítják, papír anélkül is tökéletesen boldogok. Minderről a rádiós Ágai Kis András Mutasd magad! című műsorában beszélt – írja a Blikk.
Kiderült, Rákóczi Feri kétszer is nemet mondott az esküvőre, párja pedig nem sürgeti. Először, még az első gyerekük születése előtt tervezett egy gyors polgári esküvőt a kedvese, ám az végül elmaradt. “Kisiklottam alóla, talán nem volt jó az időpont” – árulta el rádiós. Majd az első gyermekük érkezése előtt is szóba került, de Rákóczi Feri elvetette az ötletet: “Akkor én mondtam, hogy nem akarom, hogy áldott állapotban menjünk az oltár elé, mert annak kicsit az az üzenete, hogy <<na, gyerekük lesz, gyorsan feleségül akarja venni>>”.
A rádiós azt is elárulta, hogy a párja sosem jött azzal, hogy mikor veszi feleségül. Sőt mindketten azon a véleményen vannak, hogy “ha nem számít a papír, akkor minek írjuk alá?”.
Rákóczi Feri egy, 4 évvel ezelőtti nlc-interjúban is beszélt erről: “Nem foglalkozunk azzal, házasok vagyunk vagy sem. Egyszer-egyszer gondolkoztunk rajta, kiszámoltuk, mennyibe kerülne egy lagzi és akkor úgy döntöttünk, inkább elutazunk a gyerekekkel ebből a pénzből valahová. Nem tartjuk fontosnak a papírt, enélkül is boldogok vagyunk”. Akkor a következőket árulta el a hosszú kapcsolatuk titkáról: “Sokan ott rontják el, hogy nem fektetnek kellő energiát a kapcsolatukba. Ha ugyanúgy vagy feleannyira készülne mindenki tíz év után is egy vacsorára, mint amikor először megismerte a párját, akkor nem lenne ennyi válás. Persze, a családi élet átalakítja a kapcsolatokat, ez nálunk is így van. De az egymásra figyelésért mindenki maga felelős. Mi Békával figyelünk arra, hogy legyenek közös élményeink. Sokszor elutazunk kettesben valahová romantikázni. De hét közben is mindig figyelünk a másikra. Van olyan, hogy napközben is elviszem randizni, leülünk egy sütire vagy kávéra. Sokszor meglepem virággal, édességgel. A szerelemnek nem kell elmúlnia. Mi ugyanúgy szeretjük egymást, mint a legelején.”