Az egész világon hatalmas népszerűségnek örvend a Netflix társkereső műsora, a Vak szerelem (Love is Blind). A sorozat arra keresi a választ, hogy beleszerethetünk-e ˝vakon˝ valakibe, azaz úgy, hogy előtte még soha nem láttuk az illetőt, csupán csak egy kapszulán keresztül beszélgettünk vele órákon át.
A Nick és Vanessa Lachey által vezetett társadalmi kíséretben tehát olyan férfiak és nők keresik a szerelmet, majd jegyzik el egymást még a kapszulákban, akik személyesen előtte még soha nem találkoztak, csupán csak napokon keresztül beszélgettek egymással. Első hallásra akár nagyszerűnek is tűnhet ez az elgondolás, hiszen végre van egy műsor a mai felszínes világban, ami nem a tökéletes szépség erejét és a jelentés nélküli kapcsolatokat hirdeti, azonban jogosan felvethet bennünk néhány kérdést. Mert hát, nem hiába van az a mondás, hogy:
a külső megfog, a belső megtart.
Ha nem érzünk ugyanis vonzalmat az iránt, akivel randevúzunk, hamar kudarcba fulladhat az ismerkedésünk.
Bár a műsor már a hatodik évadnál tart és igen, néhányan tényleg itt találták meg életük párját, elmondható, hogy a kísérlet a ˝vak szerelem” helyett inkább rengeteg szenvedést, fájdalmat, csalódást és elutasítást hozott a benne szereplőknek. Habár nézőként szórakoztathat bennünket a rengeteg izgalmas és érzelmektől túlfűtött pillanat, nem szabad elfelejtenünk, hogy a benne szereplők számára ez a színtiszta valóság, így amikor összetörik valaki szívét, az valódi fájdalmat él át a kamerák kereszttüzében.
A műsor felépítése
A reality első részeiben színre lépnek a szinglik – 15 férfi és 15 nő -, akik a kapszulákban elkezdenek megismerkedni egymással. Beszélgetéseik során számos olyan témát érintenek, amiket érdemes tudniuk a másikról azelőtt, mielőtt elköteleződnének mellette. Nagyjából pár nap alatt már körvonalazódik is számukra, hogy kit találnak szimpatikusnak, majd azzal a nővel vagy férfival folytatják mélyebben a még mindig csak a kapszulákban folytatott ismerkedést. Nincs azonban sok idejük, összesen tíz nap áll a rendelkezésükre ahhoz, hogy eldöntsék, végül szeretnének-e oltár elé vonulni a választott illetővel. Négy hét múlva ugyanis össze kell majd házasodniuk. Ha igen, akkor a férfi még mindig ˝vakon˝, a kapszulán keresztül megkéri a nő kezét, majd ezután jön a nagy örömködés, vagy a feketeleves.
A lánykérés után a Netflix egy varázslatos stúdióba irányítja őket, ahol végre megpillanthatják egymást. A műsorban ez talán az egyik legizgalmasabb pillanat, és bár a legtöbben ilyenkor szemtől-szembe gyönyörűnek nevezik a partnerüket, azért a szerkesztőknek adott interjúikban kiszaladhat a szájukon egy ˝nem erre számítottam˝ vagy ˝egyáltalán nem lenne az esetem a való életben˝ megjegyzés.
Mindezek után a párok felkerekednek, hogy egy varázslatos nyaralás során még inkább megismerkedjenek egymással. A luxus nyaralóövezetben a legtöbbeknél ilyenkor már sor kerül az első együttlétekre és a tányértörős vitákra is. Vannak, akik könnyebben túl tudnak lendülni a nézeteltéréseiken és közös kompromisszumra hajtanak, míg másokban sajnos egyre inkább megfogalmazódik a gondolat, hogy talán egy idealizált képbe szerettek bele a kapszulában és az előttük álló hús-vér ember egyáltalán nem is olyan, mint amilyennek gondolták.
Az esküvő dátuma azonban egyre csak közeleg, a kísérlet harmadik szakaszában pedig sor kerül a párok összeköltözésére is. Ezen a ponton már egyre inkább körvonalazódik, hogy kik azok, akik egymáshoz illenek és kik azok, akik nem. A kísérlet ezen pontján sokan szakítanak is, mert rájönnek, hogy nem megy számukra az együttélés.
Azonban azok sem nyugodhatnak meg, akik végül oltár elé állnak. Ezen a ponton ugyanis még mindig van lehetőségük arra, hogy nemet mondjanak, méghozzá a család és a barátok előtt. Bár azt gondolnánk, hogy aki idáig eljutott, már biztos nem visszakozik, a helyzet korántsem ez. Számos szerelemmel és reménnyel teli szereplőnek törik össze a szívét a műsor ezen pontján is. Abba pedig még belegondolni is szörnyű, hogy milyen megaláztatást érezhetnek azok, akiket az oltárnál utasítottak el…
A szerelem nem lehet vak?
Bár a nézők mindig nagy izgalommal várják az új évadokat, sajnos az esetek többségében nagy szerelem helyett, inkább óriási csalódások és veszekedések várják őket. Ezen talán nem is kell meglepődnünk annyira, hiszen a vágyott és a valódi énkép sokszor eltér, így a szereplők sok esetben nem a valós énjüket adják a kapszulákban, inkább azt a személyt, akik lenni szeretnének. Mindezek mellett egy steril, minden külső hatástól mentes kapszulában nem derül ki, hogyan viselkedünk a való életben. Harmadszor pedig, mivel a szereplőknek meg van tiltva, hogy a külsőjükről bármilyen leírást is adjanak, így sokszor nagyot koppannak, és már az első pillanatban kiderül számukra, hogy nem lesz köztük semmi kémia. A buktatókat pedig még napestig lehetne sorolni…
Mindezeken felbuzdulva Varga Gréta szexuálpszichológiai szakpszichológussal arról beszélgettem, hogy a legújabb évadban milyen komoly akadályok nehezítették a szereplők megismerkedését és vajon esetükben mik lehettek azok az okok, amelyek miatt a különválás vagy az együtt maradás mellett döntöttek.
„A szeretet mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel”
Ha mindenki Szent Pál apostol korintusiakhoz írt első leve szerint élne, most biztosan nem írnám ezt a cikket, hiszen a kapszulás megismerkedés után mindenki boldog mosollyal vetné bele magát a másik karjába, majd a sok nehézség ellenére sem szakadna ki onnan. Az élet azonban ennél bonyolultabb, jól mutatja ezt a hatodik évad egyik kedvenc párosának, AD-nek és Clay-nek is a kapcsolata.
AD és Clay
A dekoratív páros kapcsolatának alakulása már az első pillanattól kezdve izzásban tartotta a nézőket. AD azért érkezett a műsorba, mert végre szeretett volna maga mellé egy olyan férfit, aki nem csak elutasítja és kihasználja őt. Nagy pechjére belebotlott az igencsak jóképű és nőcsábász Clay-be, aki a sok szörnyűség miatt, amit a szülei kapcsolatában látott, igencsak sérült.
A fő probléma
Arra maga a szakértő is rávilágított, hogy esetükben az egyik legnagyobb problémát tényleg az jelentette, hogy Clay egy olyan családban nőtt fel, ahol az apja rendszeresen szeretői kapcsolatokat tartott fenn, miközben az anyja abban a hitben élt, hogy jól működik a házasságuk. Clay pedig gyerekként végigkísérte ezt. Az apa bevonta ebbe a titokba, a részévé tette azzal, hogy tudhatott róla, de nem beszélhetett róla senkinek. Bár nem tudjuk, hogy az apa kifejezetten megtiltotta volna neki, hogy beszéljen a megcsalásokról, annak a kockázata, hogy a titok kiderülésével széthullhat a család, éppen elég nyomást helyezett egy kisgyerekre ahhoz, hogy ne beszéljen róla. Clay biztonságos családképét így valószínűleg megrengette ez az élmény.
Dilemma, amit egy gyerek nem bír el
Varga Gréta azt is elárulta lapunknak, hogy mindannyian veleszületetten lojálisak vagyunk a szüleinkhez. Bármilyen meglepő is, de mindkét szülőnkhöz azok vagyunk, akármilyenek is legyenek.
Clay azzal, hogy az apja bevonta egy titokba, lojalitáskonfliktusba került. Kihez legyen lojális? Az apjához, akinek az érdeke az, hogy a szeretői titokban maradjanak, vagy az anyjához, akinek az érdeke az, hogy tudjon arról, ami a háta mögött történik. Ez egy olyan teher, amit egy gyerek nem bír el.
„Szeretné megtartani a jó apaképet és anyaképet egyszerre, de ebben a lojalitáskonfliktusban ez egy lehetetlen küldetésnek tűnik. A legnagyobb teher a gyerek Clay számára az, hogy ha elmondja ezt a titkot, akkor azzal vállalja, hogy a szüleinek emiatt megromlik a kapcsolata. Saját magát okolná és tenné felelőssé, azt kockáztatná, hogy az apja emiatt (nem jogosan ugyan, de) neheztelni fog rá és eltávolodnak egymástól, miközben ő a hűtlenség ellenére is láthatóan imádja az apját, és fontos számára az apa-fia kapcsolat megtartása. Ez nem az ő bűne, ő mégis bűnösnek élné meg magát a család szétesésében.
Ha úgy dönt, hogy nem mondja el, akkor meg kell tanulnia egy szerepet játszania az anyja előtt, mintha nem lenne nagy ügy, hogy apa szeretőjével utaztak el a hétvégére, mintha nem történt volna semmi. Ez az anyaképet eltorzíthatja, ami később kihathat arra, amilyennek a nőket látja: megvezethetők, megcsalhatók, szexuálisan elhagyhatók. Mivel tudjuk, hogy megtartotta a titkot, valószínűleg éppen ez utóbbi történt Clay anyaképével és nőképével. Viszont azt is látjuk, hogy gyötrődik emiatt, nem érzi sajátjának, szeretne ezen változtatni, de eszköztelennek érzi magát. Valószínűleg ezért is jelentkezett a műsorba, azt remélte, hogy a kísérlet hatására meg tud változni, bele tud szeretni valakibe annyira, hogy hűséges maradjon mellette. Egy beépült minta viszont nem a szerelem hatására változik.”
Kettőn áll a vásár
Mielőtt azonban csak Clay-t hibáztatnánk a kapcsolatuk széthullásáért, a szakember szerint fontos megjegyeznünk azt is, hogy AD számára már a kapszulában lehettek arra utaló jelek, hogy Clay-nek az átlagnál fontosabbak a külsőségek. Bár AD nem válaszolta meg a férfi erre vonatkozó kérdéseit, Clay finom utalásai és kérdései alapján már rájöhetett volna arra, hogy egy hasonló férfitípussal áll szemben, mint akikkel korábban találkozott. AD ugyanis pontosan ilyen férfiakba szeretett bele korábban, akik tudják magukról, hogy vonzók, gyakran váltogatják a kapcsolatokat és elköteleződési nehézségekkel küzdenek. Mellettük pedig újra és újra megélte, hogy ő „nem elég”, „elhagyható”.
„Ahogy figyeljük az eseményeket, észrevehetjük, hogy AD nem akarja vagy nem tudja meghallani, hogy Clay nem gondolja, hogy hűséges tudna lenni hozzá.
A férfi gyakran arról beszél neki, hogy fél attól, nem lesz elég számára AD és meg fogja csalni. Néhány hét után egy ilyen mondat nagyon erős figyelmeztető jel arra, hogy mire számíthatunk a másik mellett a jövőben. Ha a kapcsolat első, legizgalmasabb, újdonságokkal fűszerezett időszakában nem csak utal rá, hanem egyértelműen kifejezi a partner, hogy nem leszünk elegek a számára, akkor szinte borítékolhatjuk, hogy előbb-utóbb új partner után fog nézni.
Ez nem azt jelenti, hogy valóban ne lennénk „elég jók”. Ebben az esetben pedig semmiképpen sem, hiszen látjuk, Clay számára komoly kihívást jelent a párkapcsolati elköteleződés.”
Évődés egészen az esküvőig
Gondolom, nem árulok el nagy titkot – de aki mindezeket olvasva kedvet kapott a sorozat megnézéséhez, az görgessen tovább a következő párosra, mert SPOILER következik -, de Clay és AD bár végül eljutott az oltárig, a férfi mégsem tudott igent mondani.
„Pszichológusszemmel felelősségteljesnek tekinthető, hogy Clay nemet mondott az oltárnál. Az adott pillanatban ezt fájdalmas lehetett AD-nek megélni, azonban ez későbbi nagyobb fájdalmaktól kímélhette meg. Megoldatlan elköteleződési krízis esetén a legkevésbé tanácsos négy-öt hét után beleugrani egy házasságba. Az, hogy folytatni szerette volna a kapcsolatot, utalhat arra, hogy valóban megszerette AD-t a kapcsolatuk néhány hete alatt, és lát lehetőséget arra, hogy egymás mellett fejlődhetnek, gyógyulhatnak a jövőben” – árulta el Varga Gréta, majd azt is hozzátette, hogy:
a Holmes-Rahe életesemény stressz-skálán a házasságkötés kifejezetten magas értéket (100-ból 50 pontot) kap.
Ez azt jelenti, hogy bármilyen örömteli is ez az esemény, komoly stresszt okoz a stabilan működő kapcsolatokban is, ahol hosszas együttélést követően, alaposan megfontolt döntés vezetett az oltárig. Ezért nem érdemes csupán érzelmi alapon dönteni arról, hogy készen állunk-e a boldogító igenre. Az idői nyomás, a külső elvárásoknak való megfelelés sem segíti elő, hogy a műsorban alaposan átgondolt döntést hozhassanak a felek.
Jeramey és Laura (Sarah Ann)
Nézőként számomra egész egyszerűen végig felháborító volt Jeramey és Laura kapcsolata. Egy hosszabb ideje párkapcsolatban élő nőként ugyanis egyenesen dühítő volt nézni, ahogyan egy harmadik fél, Sarah Ann – aki szintén a kapszulában beszélgetett korábban Jeramey-vel – folyamatosan megpróbálta szétbombázni a pár kapcsolatát. De ez csak az én véleményem. Bár belátom, hogy sosem állt szilárd lábakon a kapcsolatuk, mégis ott van bennem a kérdés, hogy mi lett volna velük akkor, ha Sarah Ann a való világba kiérve nem ajánlja fel magát azonnal a férfinak. SPOILER! A történet vége ugyanis az lett, hogy Jeramey, bár Laurát választotta, a kapszulából való távozás után meggondolta magát és végül találkozott Sarah Ann-nel, majd elhagyta Laurát.
Nem csak a harmadik féllel volt a gond
A szakértő azonban egy kis higgadtságra intett a kérdésben, és kifejtette, hogy nem csak azzal volt esetükben a gond, hogy Sarah Ann befurakodta magát Jeramey agyába.
„Nekem úgy tűnt, hogy Jeramey a kapszulákban bár jobban érezte magát Sarah Ann-nel, mivel Laurával komolyabb témákról tudtak beszélgetni, inkább őt választotta. Laurának kevésbé ismerjük a történetét, miért húzott fel ennyire erős falakat maga köré, a keménység, ridegség és merevség egyértelműen érezhető a kommunikációjában. A személyes találkozást követően nagyon hamar kritikus szülői szerepbe állt Jeramey mellett, és próbált „felnőttet nevelni” belőle. Jeramey pedig gyakran úgy viselkedett, mint egy lázadó gyerek.
Laura számára az egyik legnehezebben elfogadható Jeramey öltözködési stílusa volt, a hawaii inget gyerekesnek gondolta, és ennek rendszerint hangot is adott. A gond az, hogy már a személyes találkozást megelőzően, a kapszulákban is tudott arról, hogy Jeramey ilyen inget hord. Lehet, hogy azt remélte, hogy majd képes megváltoztatni? Nem tudhatom.”
Az viszont biztos, hogy az öltözködési stílus degradálása semmiképpen sem hat pozitívan arra, ahogyan a másik fél érzi magát mellettünk a kapcsolatban. Az elutasítottság érzését erősítheti benne, és azt az érzést keltheti, hogy nem felel meg az elvárásainknak.
– nyitotta fel a szemem a szexuálpszichológiai szakpszichológus, majd még azt is hozzátette, hogy nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy ezek a kapcsolatok még csak néhány hete tartanak, és azok a szereplők, akiket végül elutasítottak a házasulandó felek, ugyanolyan régóta ismerik őket, ugyanolyan érzelmeket tápláltak irántuk, mint azok, akik mellett végül kikötöttek.
Hogyan történt volna mindez a valóságban?
Bár még ezek után a gondolatok után is még mindig rendkívüli ellenérzéseket táplálok a páros sztorijával kapcsolatban, Varga Gréta arra is felhívta a figyelmem, hogy a való életben is gyakran megtörténik az ilyesmi az ismerkedési fázisban.
„Képzeljük el, hogyan történt volna ez a valóságban. Valószínűleg Laura és Sarah Ann párhuzamosan randizott volna Jeramey-vel, jegyesség szóba sem került volna, egyszerűen csak elkezdték volna megismerni egymást, és ahogyan feláll egy szülő-gyerek kapcsolati dinamika Jeramey és Laura kapcsolatában, szakított volna, és Sarah Ann mellett köteleződött volna el.
Ne felejtsük el, hogy a valódi kapcsolat, a valóság nem a kapszulákban, hanem a személyes találkozást követően kezdődik. Ha csalódást okoz a személyes találkozás, akkor természetes, hogy felmerül a „mi lett volna, ha a másik személyt választom”, és ez a megbánás akár oda is vezethet, hogy valóban felveszik egymással a kapcsolatot.
Itt talán az időzítéssel volt inkább probléma. Jeramey lezárhatta volna hamarabb a párkapcsolatot Laurával, mielőtt felveszi a kapcsolatot Sarah Ann-nel, de a többi szereplő elítélő reakciója azt gondolom, hogy túlzó volt ebben a helyzetben.”
Csak hogy mindenki értse: a többi versenyző egyenesen szétszedte Sarah Annt és Jeramey-t viselkedésükért. És bár a szakértő gondolatait hallva már én is jobban megértem őket, hiszen egy-két randi után még nem bűn egy másik ember mellett dönteni, azonban úgy gondolom, az őket letámadó más szereplők esetében inkább a korábbi, hasonló csalódásaik fájdalma elevenedhetett fel Laura elutasításának láttán, ezért fájt nekik is annyira. És talán nekem is.
Amy és Johnny
Ők voltak az első páros, akik jegyesek lettek a kapszulában. Érdekes, hogy az előző évadok tapasztalatai alapján azok, akik elsőként – azaz a leggyorsabban – döntenek egymás mellett, általában együtt maradtak. SPOILER! Hogy mi ebben az összefüggés, azt nem tudhatom, de ez történt Amy és Johnny esetében is. Hiába voltak nekik is problémáik, valahogyan mégis sikerült megoldaniuk azt.
Nincs szex, nincs gond?
Ebben a kérdésben kifejezetten érdekelt Varga Gréta gondolata, ugyanis Amy és Johnny problémái a teherbe ejtéstől való félelemből adódtak. Johnny ugyanis annyira félt attól, hogy Amy váratlanul teherbe esik, hogy egészen a házasságig nem is szexeltek egymással. Ha még el is tekintünk attól, hogy ˝nem próbálták fel azt a cipőt, amit megvettek˝, bennem azért megfogalmazódott a kérdés, hogy hogyan lehetett úgy egy párkapcsolatot fenntartani, hogy gondjaik voltak e téren. Johnny azt szerette volna, hogy Amy fogamzásgátló tablettát szedjen, amit a lány nem szívesen kezdett volna el. Szóba került köztük a vazektómia gondolata is, amit Johnny azok után, hogy megtudta a kezelés menetét, azonnal elvetett.
„Johnny valójában nem a szexuális együttléttől, hanem a teherbe ejtéstől félt. Valószínűleg történt korábban olyan az életében, ami erre indokot adott, bár emlékeim szerint erről nem beszélt a műsorban. A vazektómia megismerése kapcsán beszélt arról, hogy kevés szexuális felvilágosítást kapott korábban. Lehet, hogy a megfelelő szexuális edukáció hiánya is szerepet játszott abban, hogy a fogamzásgátló tablettát megbízhatóbb védekezési eszköznek tartotta, mint az egyébként objektíven megbízhatóbb óvszert. Emiatt lehet, hogy arról is kevés ismerete volt, hogyan avatkozhat bele a fogamzásgátló tabletta a menstruációs ciklusba, és milyen mellékhatásai lehetnek a későbbiekben. Elképzelhető, hogy nem az empátia hiánya, hanem az ismeret hiánya miatt kérte Amyt, hogy szedjen tablettát” – fejtette ki véleményét a szakértő, aki azt azonban mindenképpen jó dolognak tartotta, hogy Amy mindezek ellenére kitartott amellett, hogy saját maga szeretné meghozni a döntést arról, hogy szed-e fogamzásgátló tablettát vagy sem.
Ugyanis, ha Johnny elvárásának való megfelelési vágy miatt vagy a kapcsolat megtartása érdekében mégis beszedte volna, akkor az hosszú távon destruktívan hatott volna az érzelmi és szexuális kapcsolatukra.
„Felmerül bennem annak is a gondolata, hogy az óvszer elutasításában szerepe lehet annak, hogy a használatával a védekezés felelőssége az ő kezébe kerül, míg a fogamzásgátló tablettákkal átteszi ennek a felelősségét Amy-re. A teherbe ejtéstől való félelem hátráltatja a szexuális együttlétekben az ellazulást, a jelentudatosságot, az élményre, valamint a partnerre való ráhangolódást” – elmélkedett tovább a szexuálpszichológiai szakpszichológus.
Chelsea és Jimmy (Jessica, Trevor)
Chelsea és Jimmy kapcsolata minden kétséget kizáróan a hatodik évad egyik legnagyobb kérdőjele volt. Már csak azért is, mert eredetileg egyikőjük sem a másikat választotta volna elsőként a kapszulákban. Miután azonban Jimmy megtudta, hogy a számára első helyen levő Jessica egy 10 éves kislány édesanyja, hamar Chelsea-re irányította a figyelmét. Chelsea-nek sem a férfi volt az első, akivel mélyebb kapcsolatot alakított ki a kapszulában, a légiutaskísérőként dolgozó hölgyet ugyanis a Bundesliga-frizurás Trevor vette le a lábáról már az első pillanatban. Azonban mikor Chelsea megérezte, hogy szabad a pálya Jimmy szívéhez, ügyes taktikával megvezette őt, amikor magát a szexszimbólum Megan Fox-hoz hasonlította – később ezért rengeteg támadást is kapott, mert Chelsea nem igazán hasonlít a színésznőre. Bár mindezzel sikerült elérnie, hogy Jimmy őt jegyezze el Jessica helyett – aki egyébként alapvetően százszor jobban hasonlít Megan Foxra -, kapcsolatuk nagyon viharosan alakult a kapszulákból való távozás után.
„Chelsea egy önmagában nagyon bizonytalan lány. Hajlamos a féltékenységre, számonkérésre, kontrollálásra. Jimmy pedig kicsit megvezetve választotta őt. Miután kiléptek a kapszulából, a kapcsolatukban szinte minden Chelsea bizonytalanságáról és önértékelési problémáiról szólt.”
Viszlát, barátok?!
Az egyik sokkoló alkalom például az volt a pár életében, amikor Jimmy elment iszogatni a barátaival. Bár időben hazaért, Chelsea teljesen kiakadt a férfi kimaradása miatt és irracionálisan erős reakciót adott rá.
„Ebben az esetben Jimmy nem adott okot a féltékenységre. Hiszen olyan barátokkal találkozott, akikkel korábban már közösen is találkoztak. Rövid időre ment el, időben ért haza, pont, ahogy ígérte. Chelsea-ből tehát egy nagyon kiszámíthatónak tűnő helyzetben is extrém erős féltékenység és bizonytalanság tört fel. Véleményem szerint ez már nem a helyzetről szólt, hanem az ő belső bizonytalanságáról és konfliktusairól” – mondta a szakértő.
Mondd ki, hogy szeretsz!
Bár egy női hiszti miatt még nem nevezhetünk toxikusnak egy kapcsolatot, Jimmy és Chelsea bőven tett még azért, hogy kiérdemeljék ezt a címet. Chelsea ugyanis állandóan elvárta partnerétől, hogy szeretgesse, puszilgassa őt és szavakkal is kifejezze vonzalmát.
Varga Gréta szerint azonban, amikor már kényszerből kell a szeretlek szót mondani, mert a másik annyira bizonytalan így folyamatosan ismételni kell, abban már van egy kifáradás, kimerülés.
Idegesítővé válik annak, akinek ismételgetnie kell, annak pedig üresnek, aki a kedves szavakat fogadja.
„Ha ilyen erős kontrollálás, számonkérés, kiüresedés van egy kapcsolatban már az elején, akkor valószínű, hogy már nem fog megszületni egy valódi, stabil alapokon álló érzelmi kötés, mert a felek túl sok sérüléssel indulnak. Három hét együttlét pedig nem egy olyan dolog, amiért küzdeni kell” – teszi hozzá a szakértő.
Rossz döntést hoztak?
A szakértőtől rákérdeztem arra is, hogy vajon Jimmy rossz döntést hozhatott-e akkor, amikor Jessicát elutasította. Varga Gréta ezen a ponton rávilágított arra, hogy bár a testi vonzalommal biztos nem lett volna probléma az ő párosuk esetében, Jimmy nem biztos, hogy el tudta volna viselni Jessica határozott természetét. Jimmy ugyanis elmondta, hogy korábban sokkal lágyabb, visszafogottabb, alkalmazkodóbb, bizonytalanabb barátnői voltak, akikhez Chelsea személyisége közelebb állhatott. SPOILER! Végül azonban a kapcsolat vele sem működött.
A szerelem tehát nem vak, sőt még nagyító is kell hozzá?
Bár kétségtelen, hogy a műsorban szereplőknek rendkívül kevés idő áll a rendelkezésükre, hogy eldöntsék, tényleg a másik mellett szeretnék-e leélni az életüket, így nem érdemes kikerülniük a parázs vitákat és a kellemetlen konfliktusokat, a sorozatot nézve azonban mégis azt érezhetjük, hogy ezeknél a párosoknál pont azok az alapok hiányoznak, ami egy működőképes párkapcsolat esszenciája lehet. És itt nem csak a külsőségekre gondolok, bár a szexuálpszichológiai szakpszichológus szerint az sem egy elhanyagolható tényező.
„Azt gondolnánk, hogy objektív tényezőkön múlik leginkább a szexuális vonzalom, ez azonban nem egészen állja meg a helyét. Evolúciós szempontból vannak bizonyos általános preferenciák (pl. szimmetria), amelyeket vonzóbbnak láthatunk egy arcon vagy testen, azonban az, hogy megvan-e a kémia két ember között, ennél összetettebb.
Gyakran az „ismerős” a vonzó, az az olyan vonások, jegyek, gesztusok, illatok, amelyek a kötődési személyeinkkel való kapcsolatunkban biztonságérzetet adtak nekünk. Ez is egy buktatója a műsornak, hogy elvárják a szereplőktől, hogy lépjenek túl a testiségen, ha egyszer már vakon kialakult az érzelmi kémia kettőjük között. A testi, szexuális vonzalom azonban nem erőltethető.
Gyakran éppen ez határozza meg, hogy egy emberrel nagyon jó barátok leszünk, vagy szerelmesek is leszünk egymásba. Ez azt jelenti, hogyha első találkozásra nincs meg egy alapvető szexuális vonzalom, akkor valószínűleg később sem fog kialakulni. Itt az alapvető szót kétszer aláhúznám, mert nem arról van szó, hogy hatalmas, mindent elsöprő szexuális kémiát kellene érezni első találkozáskor.”
Mindezek tudatában nem csoda hát, hogy a párosok sok esetben küzdenek mind önmagukkal, mind pedig a másikkal, azonban egy dolgot mindannyiuknak be kellene látniuk: itt mégis csak egy pár hetes ismeretségről beszélünk…