Lola sosem volt könnyű helyzetben a szerelem terén. 2017-ben az esküvő előtt szakítottak akkori párjával, mint kiderült, egy harmadik fél miatt. Alig egy évvel később ismét rátalált a szerelem, majd Norbival 2021-ben vetettek véget a kapcsolatuknak.
Az énekesnő az elmúlt években igyekezett ezeket a traumákat feldolgozni, és bár nem volt könnyű, úgy érzi, mára minden a helyére került benne.
Harmincöt éves vagyok, így már jó pár éve szegezik nekem a kérdést, mikor állapodom meg. Vagy, hogy mikor szeretnék családot, miért nincs még gyerekem. És igazából sorolhatnám. De hogy például boldog vagyok-e az életemben, na azt még nem igazán kérdezte meg senki. Most az vagyok! Két éve azonban egészen más választ adtam volna. Ahogy betöltöttem a krisztusi kort, beütött nálam egyfajta krízis, hogy a helyemen vagyok-e…
„Mert nem mondom, hogy nem fogalmazódott meg bennem is az, hogy vajon rátalálok-e a páromra, vagy hogy leszek-e valaha édesanya. Nekem ezzel rengeteg dolgom, munkám volt. Már csak amiatt is, amit gyerekkorból hozok, hogy édesapám nevelt. Vagy amiatt, hogy híres emberként ezerszer nehezebb volt ismerkednem. De röviden összefoglalva, mélypontokkal teli két-három év áll mögöttem” – fogalmazott a Best magazinnak az énekesnő. Mikor összeszedte magát, elindult az önismeret csodás útján, melynek köszönhetően maga mögött hagyta a keserű múltat.
„Elsők között volt az is, hogy igenis lehetek egyszerre énekesnő és műsorvezető. Pedig ez nem volt egy egyszerű menet. Amikor a Pető TV-hez kerültem, triplán kellett dolgoznom ahhoz, hogy megmutassam, nem érdemtelenül vagyok ott. Emellett nem minden műsorvezetőtársam szeretett, tehát kaptam az ívet rendesen… De telt az idő, és hiszem, hogy sikerült bebizonyítanom, helyt tudok állni ebben a szerepben, hivatásban is – magyarázta Lola. – De az is egy nagy ráeszmélés volt, hogy mekkora megfelelési kényszer van bennem. Ez azután lett világos, hogy elmentem Lilu YouTube-műsorába, ami alatt szinte kizárólag olyan kommentek érkeztek, hogy ’aranyos, kedves, no de mennyire erős megfelelési kényszere van’, ez elgondolkodtatott. És ez jó, mert a pszichológusommal elkezdhettünk rajta dolgozni, és ma már azt is mondhatom, hogy egészséges szintre hoztuk. Visszacsatolva az előzőekhez, ezért sem bánt már, ha valaki azt firtatja, mit értem el, hol kellene tartanom. Mert tudom, pont ott vagyok, ahol lennem kell.”