Széphalmi Juliska tavaly novemberben komoly térdműtéten esett át. A Madách Színház táncosnőjét porcleválás miatt kellett megoperálni. Heteken keresztül ki sem tudott mozdulni a lakásából rögzítő és mankó nélkül.
Nemrég megkezdte a gyógytornát, most pedig újabb lépést tett a teljes gyógyulás felé, ugyanis újra elkezdett edzeni. Ha minden jól megy, akkor legkorábban júniusban térhet vissza a munkájához, a tánchoz és a hobbijához, a futáshoz. Most pedig a Fókusznak adott interjújában elmondta, milyen érzések kavarogtak benne, amikor először látta kötés nélkül a lábát.
Amikor először láttam, hogy néz ki kötés nélkül, zokogtam az ágyon fekve, s nagyon szomorú voltam. Kb. fél óra kellett, hogy magamhoz térjek, miközben ott feküdtem egyedül. De olyan szempontból nem estem kétségbe hogy pontosan tudtam, mi következik most
– magyarázta Juliska, majd hozzátette, sérülésének nem a fizikai, hanem a lelki fájdalmai voltak a legsúlyosabbak, amit fel is idézett. „Ágyhoz vagy kötve, fájdalmaid vannak, nem tudod használni, eleinte még a vécére is nehéz kimenni. Emlékszem, az első napokban az, hogy elkészítsem a kávémat és a reggelimet, egy órába került.”