85 éves korában 2020. augusztusában hunyt el Sváby András édesapja. A Kossuth- és Prima Primissima díjas alkotó életének 85. évében, hosszú betegség után halt meg. Az Adom a napom műsorában fia, András megmutatta édesapja régi alkotásait.
Fotó: Viasat3
Sváby Lajos 1935-ben született Abádszalókon, 1954 és 1960 között végezte a Magyar Képzőművészeti Főiskolát, ahol Pór Bertalan és Kmetty János volt a mestere. 1963-tól 1965-ig Dunaújvárosban dolgozott, 1965-től Budapesten élt.
1975-től tanárként dolgozott a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, amelynek 1990-1991 között megbízott, 1991-1995 között (nyugdíjba vonulásáig) rektora volt. 1995-ben a londoni Kingston Egyetem díszdoktorává avatták.
Korai művei a monokróm festészet határait súrolják. 1967-es kiállításán kékes, szürkés, majdnem fekete munkákat állított ki. Változás (1969) című alkotása címében is megfogalmazza a festészetében lezajló folyamatokat; ez az első harsány, színes képe. Ebben a periódusban festett műveire az erőteljes színek mellett a háttér sötét, fekete árnyalata, a meghatározhatatlan tér jellemző (Kialakulás, 1970).
Az 1980-as évektől kilépett a zárt térszerkezetből, figuráit táji környezetbe helyezte. Az 1980 körül megjelent pasztellképei konkrétabb távlatokat mutatnak, míg rajzain az időtlenséget, a tér nélküliséget jelenítette meg. Genezis (1989) című rajzsorozatát az egymásba fonódó növények és emberi testek zsúfolt együtteséből építette fel. Huszonkét rajzból áll a sorozat, ihletője a művésznek a Szentföldön tett látogatása.
Könyvek illusztrálására is vállalkozott. Számos művét közgyűjtemények őrzik, köztük a szolnoki Damjanich János Múzeum, a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria, a Magyar Nemzeti Galéria a Petőfi Irodalmi Múzeum vagy a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum.
Sváby Lajos 1963-ban Derkovits-ösztöndíjat, 1973-ban Munkácsy Mihály-díjat, 1985-ben érdemes művészi címet, 1994-ben Kossuth-díjat kapott. 2000-ben Magyar Művészetért 2000-díjjal, 2005-ben Prima Primissima díjjal ismerték el munkásságát, emellett számos más elismerés birtokosa volt.
Volt, hogy napról-napra éltek
Az ATV műsorvezetője a napközbeni steamingben gyerekkoráról is mesélt:
Amikor én kisgyerek voltam, és még nem dolgozott főiskolán tanárként, akkor vagy eladott képet, vagy nem adott el képet. Amikor eladott képet, akkor habzsidőzsi volt, akkor relatíve jól éltünk, amikor pedig nem adott el képet, akár három-négy-öt hónapig, fél évig, akkor meg elképesztő córesz volt
– elevenítette fel emlékeit a tévés. Mint mondta, az édesapja elképesztő gyorsan tudott olvasni, ezért amikor megvett egy könyvet, azt legkésőbb másnapra eladta egy antikváriumban, hogy ételt vegyen belőle nekik.
Kövesd te is egy napját!
Ha érdekel, hogy mivel tölti a napját Osváth Zsolt, akkor kövesd élőben a www.nlc.hu/adomanapom oldalon, ha pedig még többre vagy kíváncsi, nézd 20 órakor a VIASAT3-on az Adom a napom esti talk show-t, ahol Geszti Péterrel beszélgetnek egy jót a mai nap eseményeiről, na meg persze sok másról is.
