Bár Carrie-Anne Moss a tévében és a moziban gyakran tűnik megközelíthetetlennek, a való életben ennek pontosan az ellentéte. Közvetlen és hétköznapi, kedves és jó humorú. Sokan azt gondolják róla, hogy a Mátrix-trilógia után Hollywood elbánt vele, és nem adta meg neki a legjobb lehetőségeket. A háttérbe húzódása azonban egy nagyon is személyes döntés eredménye volt: neki a családja volt a legfontosabb. Ez világossá vált számomra abból a tizenkét percből is, amit a társaságában tölthettem, amikor Zoomon beszélgettünk új sorozatáról, Az akolitusról.
Készülve erre a beszélgetésre jöttem csak rá, hogy a Baljós árnyak és az első Mátrix-film premierje között mindössze két hónap telt el annak idején. Hogyan emlékszel életed ezen időszakára? Foglalkoztál egyáltalán a Star Wars-filmmel, vagy minden idődet a Mátrix promóciója kötötte le?
Az életem akkoriban a Mátrixról szólt, de persze nem lehetett teljesen kizárni a külvilágot. Arra például máig emlékszem, hogy a belvárosban az utcákon mekkora kígyózó sorok alakultak ki a vetítések előtt. Döbbenetes volt látni, hogy ennyi embert érdekel a Baljós árnyak. Kicsit visszahozta a gyerekkoromat a látvány: gyerekként én is hosszú sorban várakoztam, hogy megnézzem az épp aktuális Star Warst. Ma már nem sűrűn látsz olyat, hogy az utcákon kanyarog a sor azért, hogy az emberek megnézzenek a moziban egy filmet. Gyakorlatilag az összes előadás teltházzal ment. Azok még más idők voltak.
Carrie-Anne Moss (Fotó: Disney/Jenny Anderson/Getty Images)
Ha egy színész egy Star Wars filmre vagy sorozatra mond igent, az nemcsak egy újabb film vagy sorozat lesz a karrierjében, hanem valami, ami egy életen át elkíséri. Része lesz valami nagyobbnak. Belegondoltál ebbe, mielőtt leszerződtél Az akolitushoz?
Nem hiszem, hogy foglalkoztam volna ezzel. Próbálom nem túlkomplikálni a dolgokat, szeretem az egyszerűséget az életben. Sosem tudhatom, mi lesz, ha aláírtam egy projekthez, ezeket a dolgokat nem lehet irányítani. Itt azonban szinte azonnal megéreztem a döntésem súlyát. Csak annyi kellett, hogy elmondtam a gyerekeimnek, hogy miben fogok szerepelni. Mindketten nagy rajongók, elképesztően izgatottak lettek a hír hallatán. Ezt leszámítva azonban nem szoktam előre agyalni azon, hogy milyen fogadtatásra számíthatok a munkáimnál. Megkapok egy munkát, felkészülök rá, edzek, aztán megjelenek a forgatáson és leforgatom a jeleneteimet. Közben persze szívem-lelkem beleteszem, de ez számomra ennyi.
Attól, hogy jedi lovagot játszom, itthon ugyanúgy el kell mosogatnom, be kell ágyaznom és ki kell porszívóznom. Hidd el, az utóbbiak sokkal inkább lefoglalják a gondolataimat. Sokan nem gondolnák, de az életemből a színészi karrierem nagyjából tíz százalékot tesz ki. A maradék kilencven százalékban elsősorban háziasszony vagyok, aki gondoskodik a családjáról és az otthonáról.
Azzal persze tisztában vagyok, hogy óriási kiváltság időről időre kiszakadnom ebből, és elutazni valahová messzire, hogy mondjuk eljátsszak egy jedi mestert. Menő jelmezeket viselhetek, elképesztő akciójeleneteken dolgozhatok, és egészen fantasztikus emberekkel lóghatok együtt, a sminkestől kezdve a fodrászon és a kaszkadőrökön át a színésztársakig. Óriási mázli, ha az embernek annyira szórakoztató a munkája, mint az enyém. Már nagyon régóta a szakmában vagyok, de képtelen vagyok ráunni. Értékelek minden pillanatot, amit munkával tölthetek. A legtöbb színész munkáról munkára, forgatásról forgatásra jár, de nálam nem ez a helyzet. Én mindig hosszabb szüneteket tartok a munkáim között.
Fotó: Disney+/Lucasfilm Ltd
Milyen volt először magadra ölteni a jedi jelmezt?
A jelmeztervező elképesztő munkát végzett, csodás jelmezem volt. Amikor az első jelmezpróbán jártam, már a dolgozószobája lenyűgözött. Minden fal teli volt a karakterek ruháinak képeivel. Elképesztő munkát tettek a jelmezekbe, csak a jelmezeken keresztül rengeteget tanulhattam a Star Warsról. Felvettem a jelmezt, és azonnal más embernek éreztem magam. Én voltam a jedi mester. (nevet) Persze még meg kellett találni hozzá a megfelelő sminket és frizurát, és ez sem volt egyszerű.
Azon felül, hogy a karaktered, Idara egy jedi mester Az akolitusban, mit árulhatsz el még róla?
Idara mestert játszom, egy jedi mestert, aki mind fizikai, mind mentális értelemben rendkívül erős. Szenvedélyes, de visszafogott ember. Szerettem játszani őt, mert általa bemutathattam, hogy ebben a világban mi mindenben kell valakinek visszafognia magát és önkontrollt gyakorolnia ahhoz, hogy jedivé váljon. A jedi mesterség azon foka, ahol ő áll, komoly áldozatokat kíván. Nagy hatalommal bír, és ennek akkor is látszania kellett, amikor épp semmit sem csinál, ami színészileg kihívást jelentett. Meg kellett találnunk az erő és hatalom kifejezésének olyan módjait, melyek nem járnak együtt azzal, hogy a karakter dominánssá váljon. Van a karakterben egyfajta tisztaság. Először egy nagyon intenzív és menő akciójelenetben láthatják Idarát a nézők.
Mindig is imádtam akciójeleneteket forgatni, nekem az akciók a karakter megértésében és bemutatásában is sokat segítenek. Hiszek abban, hogy egy karakterről többet elárulhatunk a cselekedetei, mint a szavai által.
Abban, ahogy valaki harcol, ott rejtőzik az egész karakter. Hogyan mozog? Hogyan viselkedik? Milyen a fénykardja színe? Hogyan bánik a fénykardjával? Igazi örömmunka volt számomra mindezt kitalálni.
Az előzetes alapján úgy tűnik, egyfajta „sorozatgyilkos szedi áldozatait a jedik között” jellegű történetet kapunk majd a sorozattól, sok-sok thrilleres elemmel. Jól sejtem?
Érdekes, amit mondasz, mert így még sosem gondoltam rá. Leslye (Leslye Headland, Az akolitus showrunnere) úgy szokta leírni másoknak, hogy olyan, mintha a Jégvarázst összekevernéd a Kill Bill-lel. (nevet) Azért nehéz felelnem a kérdésedre, mert amikor benne vagy, mindig csak egy szeletét látod a nagy egésznek.
Még egyetlen részt sem láttam a sorozatból, így nehéz arról beszélnem, hogy milyen lesz. Nagyon furcsa egy munkánk van. Megcsináljuk a forgatást, aztán éljük tovább az életünket vagy megyünk valami mást forgatni, aztán nagyjából egy évvel később megjelenik egy előzetes arról, amit forgattunk. Hidd el, én is iszonyatosan kíváncsi vagyok arra, mi is az, amin annyit dolgoztunk.
Carrie-Anne Moss (Fotó: Disney/Brian Bowen Smith)
Leslye korábbi sorozataiban a humor fontos szerepet kapott. Az akolitusban is lesz humor?
Vígjátéknak biztosan nem nevezném, de egyértelműen lesz benne humor. Alapvetően komoly lesz a hangneme, egy feszült sorozat lesz, de azért ebbe is belefér némi humor. Leslye nagyon tehetséges abban, hogy megtalálja azokat a pontokat a történetmesélésben, amikor egy kicsit oldani lehet a hangulatot, és el lehet sütni egy-két poént. Nem Leslye rendezte az összes epizódot, de végig jelen volt a forgatáson, minden fontosabb döntésben részt vett. Az akolitus az ő víziója, az ő gyermeke, ezért mindig odafigyelt rá. Azoknál az epizódoknál, amiket nem ő rendezett, néha azt hihetted, hogy nincs ott, aztán egy váratlan pillanatban hallod, amint kiad egy instrukciót, beleszól, és tudod, hogy akkor is figyel, amikor épp sehol nem látod. Vérbeli mátriárkaként az egész csapatot figyelemmel tartotta: mindenről és mindenkiről gondoskodott.
A Mátrix világában szerzett tapasztalataid után mit gondolsz? A Star Wars-filmeknél vagy a Mátrix-filmeknél nagyobb a stúdió részéről a titokzatoskodás?
A Star Warsnál. Ez nem kérdés.
A legújabb Star Wars-sorozat, Az akolitus június 4-től látható a Disney+ kínálatában.
