Sigourney Weaver soha nem akart hollywoodi filmsztár lenni. Ő egyedül arra vágyott, hogy gyakorolhassa a színjátszás iránti szenvedélyét – lehetőleg egy társulatban. Ám mivel már 11 évesen is 180 centi magas volt, a drámaszakkörben annyit mondtak, ha meglátták: „Te lehetnél mondjuk…a fa” – ahogy ezt a Velencei Filmfesztiválon megrendezett Mesterkurzusán elmondta.
A magassága miatt a fiatal felnőtt kezdő színésznőnek további négy évébe telt egyáltalán ügynököt szereznie. Manapság azonban már más a helyzet, hiszen nem elég, hogy Hollywood egyik állócsillagáról van szó, Sigourney Weaver hamarosan a londoni West Enden lép színpadra mint Shakespeare híres karaktere, Prospero női verziója.
Sigourney Weaver pózol az Arany Oroszlán életműdíjjal a 81. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon az olaszországi Velencében 2024. augusztus 28-án (Fotó: Stephane Cardinale – Corbis/Corbis via Getty Images)
„Nem tudom, milyen lesz, de roppant izgatott vagyok. Valószínűleg az egész épp olyan élmény lesz, mint amit Prospero maga átélt: egyedül egy hajón, vitorla nélkül, a kislányával, de valahogy mégis eljutottak a szigetre. Félek és izgulok, de igyekszem mindig olyan projekteket választani, amik megijesztenek, ez a fő motiváló erőm” – magyarázta a színésznő, akit első filmes főszerepéhez is a para-faktor vonzott.
Egy idegen világban
Sigourney Weaver számára a nagy áttörést az Alien jelentette, Ripley pedig azóta is meghatározó ikonja a popkultúrának. Olyannyira, hogy – mint azt a színésznő felidézte – még Winona Ryder hálószobájában is lógott egy Ripley-poszter.
Egy olyan „erős női karakter” ő, akit nem – a mai hollywoodi trendek szerint meghatározott – „erős női karakternek” akartak megírni, hanem csak egy embernek, akinek túl kell élnie a szörnyű helyzetet, amibe csöppent. Weaver megjegyezte, hogy szerinte éppen ez a titka a sokszínű női karakterábrázolásnak:
Azt tanácsolom a férfiaknak, hogy nőt is úgy írjanak, mint férfit. Mintha a legjobb haverjukat ábrázolnák. Így hús-vér »erős nőt« kapunk, és nem egy dühös tornatanárt, mint általában.
Weavert azonban nemcsak Ripley alakja vonzotta az Alienhez, hanem Dan O’Bannon és Ronald Shusett forgatókönyve is. A színésznő ugyanis az erős rendezői vízió mellett a sztori a függvényében szokott szerepet választani – úgy gondolja, ezek a legfontosabbak egy film sikeréhez, a többi már megy magától; így az adott karakter megformálása is, aminek szerinte „zsigerből kell jönnie”. Az Alien forgatókönyvét olvasva pedig Weaver egy nagyon sötét, érzéki filmnek tartotta a történetet, így ezzel a felkiáltással vállalta el azonnal a szerepet:
Milyen izgi! Ijesszünk rá az emberekre!
Ijesztgetés mesterfokon
Bármennyire is várta, hogy a frászt hozza a közönségre, és hiába választ direkt olyan szerepeket, amiktől ő maga is tart, a színésznőnek meggyőződése, hogy a félelmet nem lehet eljátszani.
Megmutathatod, mit lát, mit érez, mit hall a karaktered, s mindazt, amit érzékel, ebből pedig következhet a félelem – de ezt csak így játszhatod el.
Vagy úgy, hogy Ridley Scott-tal forgatsz, aki egy bárban megismerkedik egy két méter magas színésztanonccal, és felbéreli, hogy alien jelmezbe bújva keltse életre a földön kívüli szörnyet. „A forgatás napján, szerepben láttam először ezt a srácot, a látvány pedig tényleg megrémített” – idézte fel Weaver az első rész munkálatainak egyik emlékezetes pillanatát.
Sigourney Weaver a 81. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon az olaszországi Velencében 2024. augusztus 28-án (Fotó: Stefania D’Alessandro/WireImage)
A színésznő természetesen visszatért a folytatásra is, amit izgatottan várt: „Minden oldalon én szerepeltem, még jó, hogy vállaltam a második részt!”. Imádta a szkriptet, ám túl gyorsan olvasta azt, s így a szeme átugrott néhány egészen fontos részletet. Nevesen a gépfegyvereket. Elmesélte, hogy amint Ridley Scott beállított a helyszínre fegyverekkel a kezében, Weaver teljesen megrémült:
Megmondtam neki, hogy én a fegyverszabályozás mellett vagyok, nem forgathatok géppuskákkal…!
A színésznő elmondása szerint Scott azonban tartotta magát az elképzeléséhez, és hogy meggyőzze Weavert az igazáról, elvitte gyakorolni a lőtérre. „Be kell vallanom, sajnos nagyon addiktív…” – ismerte be nevetve a sztár.
Weavernek nem ez volt az utolsó alkalom, hogy egy szívéhez kedves társadalmi ügyet igyekezett képviselni egy forgatáson. Az 1988-as Gorillák a ködben készítésekor az állatok jólétét tartotta a legfontosabbnak, legújabban pedig a 2022-es Hívd Jane-t! is a társadalmi mondanivalója miatt vállalta el. A film ugyanis a Roe v. Wade-ként ismert, az abortuszt legalizáló törvény bevezetése előtti időszakról szól. Fontos neki a fiatal tehetségek támogatása is, a mesterkurzusán így jó néhány rajongóját ríkatta meg, akiket empatikus, motiváló jó tanácsokkal látta el.
