A boldog diákévekre a legtöbben kellemes nosztalgiával gondolnak vissza, ám a könnyed és vidám emlékek között gyakran megbújnak olyan sötét fellegek, amelyeket az iskolai bántalmazás hozhat el egy gyermek életébe. A probléma mindkét oldalát megélte már Kovács Patrícia, aki most egy kisgyermekeknek szóló meséhez adta hangját, így segítve az iskolások empatikusabbá válását. A színésznő által elmondott történet olyan témákat segít feldolgozni a gyerekeknek, mint a kirekesztettség, a magányosság érzése és az empátia fontossága. Ennek kapcsán beszélgettünk vele.
Milyen voltál gyerekként? Az osztály középpontja, vagy inkább visszahúzódó?
Kisiskolás éveim alatt inkább az osztály közepén helyezkedtem el, aztán ez később is így volt, de amint elkezdtem kiskamaszként színházban, illetve filmen játszani sokat hiányoztam, így eltávolodtam a közösségtől és végül magántanulóként végeztem a középiskolát.
Fotó: Gregus Máté
Volt olyan osztálytársad, aki iskolai bántalmazás áldozata lett?
Mivel akkoriban nem volt az internet ennyire előtérben, ezért a bántások nyíltan, szemtől szemben zajlottak. De valahogyan hozzátartozott a közösségeink ritmusához ez is. Én is elkövettem talán olyat, viselkedtem úgy, ami fájt valakinek. Nem vagyok büszke rá és sajnálom, ha ezzel fájdalmat okoztam. De akkoriban valahogyan meg tudtuk ezt oldani magunk között, hogy elsimuljanak a feszültségek. Valahogyan tisztábban osztottuk le a közösségekben a szerepeket.
Mit látsz most az iskolákban? Van esetleg közeli tapasztalatod?
Szerintem a covid miatti távolmaradások, hogy a gyerekek nem találkoztak egymással akár hónapokon át, nem tett jót a mentális egészségüknek. És az sem, ahogyan az internet belépett az egészen kicsi gyerekek életébe.
A „Köszi, SIÓ!” társadalmi felelősségvállalási programhoz, amellyel idén az iskolák digitális oktatásának fejlesztését és a gyerekek esélyegyenlőségét támogatja a gyümölcslégyártó vállalat. A kezdeményezés a pedagógusok munkáját is segíti, ugyanis az edukációs mese mellé egy teljes tanórát lefedő óraterv is készült, szakértő pszichológus bevonásával, hogy a gyerekek még könnyebben megértsék, miért fontos az empátia és együttműködés.
A lányoddal beszélgettél erről jelenségről sulikezdéskor?
Nemcsak suli kezdéskor, hanem folyamatosan beszélünk arról, hogy mi történik éppen a környezetében. Fontosnak tartom, hogy folyamatosan tudja ventilálni azokat, amiket átél.
Mire biztatod azokat, akik átélik a bántalmazást és azokat, akik nem vesznek részt benne, de külső szemlélőként tapasztalják?
Nagyon fontos ilyenkor a közeg, amely a tanúja a bántásnak, hogy empatikusan segítsék azt, akinek szüksége van rá és jelezzék a pedagógusoknak, mert az elszenvedő fél sok esetben nem tud kiállni magáért.
Szerinted mi a méltó büntetés egy bántalmazó gyerek számára?
Erre nem lehet egyszerűen válaszolni, mert függ a helyzettől és a súlyosságtól, meg sok minden mástól, de abban biztos vagyok, hogy a büntetésnél is sokkal fontosabb, hogy megértse azt, hogy a tettével mit okozott, hogy felelősségteljes ember váljon belőle.
