Színész, rendező, műgyűjtő, a nehéz sorsú, állami gondoskodásban élő fiatalokat támogató Világszép Alapítvány alapítója, nemrég pedig interjúkötete jelent meg 24 idős pályatársával folytatott beszélgetéseiből. Legyenek bármilyen mostohák a körülmények, Alföldi Róbert mindig képes eredetit alkotni.
„Valószínűleg a szakmám tart frissen, de hát én folyamatosan gondolkodom a világról, kíváncsi vagyok az életre, ez a munkám. Este héttől pedig a színpadon állok, ami jó kondíciót kíván. Szerencsére sok szerep megtalál, amiben benne lehet az is, hogy a férfi színészek ebben az életkorban már kevésbé bírják, a nők valahogy szívósabbak” – vallotta be a Nők Lapjának adott interjúban.
Alföldi Róbert a Vígszínház évadnyitó sajtótájékoztatóján 2024 szeptemberében – Fotó: Olajos Piroska / Fotócentrál
Az 57 éves színész, rendező a közért is sokat tesz. Rendszeresen kiáll, beszél, próbálja felnyitni az emberek szemét. Az utóbbi időben azonban jellemzően felhagyott volna ezzel. „Már nincs kedvem hozzá. Meguntam, hogy mindig ugyanaz a 15-20 ember áll ki, és rádöbbentem, hogy kisebbségben vagyok azzal a meggyőződéssel, amit képviselek, vagy ahogy a dolgok működését elképzelem. Hogy az emberek többsége nem ezt akarja. Én nem így képzelem el a demokráciát. De nem is ez a dolgom. Rövid az élet, nincs idő felesleges körökre, azzal kell foglalkozni, amit nagyjából a kezedben tudsz tartani, és ami nagyjából örömet okoz. Ez nem azt jelenti, hogy minden fantasztikus, mert természetesen vannak konfliktusok meg mélypontok, de törekedni kell valami jóérzésre, harmóniára” – indokolta Alföldi Róbert.
„Azt tapasztaltam, hogy a magyar társadalom, és ez alól a mi szakmánk sem kivétel, nem igazán tud mit kezdeni az idős emberekkel. Hatvan fölött azt várják el tőlük, hogy szép lassan kopjanak ki a munkából, és lehetőleg bújjanak el, hogy többé ne kelljen számolni velük. Jönnek a fiatalok, változik a világ, és mi hajlamosak vagyunk mindent, ami régi, kidobni. (…) Ez a tendencia a színházban is nyilvánvaló. Pedig az idős kollégák rengeteg mindent tudnak, tapasztaltak, tisztában vannak vele, hogy ez a pálya mit kíván, meg tudnák osztani a fiatalokkal, mennyit szabad odaadni a hivatásuknak magukból, hogy minél tovább dolgozhassanak ép lélekkel” – magyarázta.
Bővebben a legfrissebb Nők Lapjában!
