Harry Cohn neve az átlagembernek nem sokat mond. Filmes berkekben már annál inkább: ő alapította és tette világhírűvé és jövedelmezővé a Columbia Pictures stúdiót. Mégsem feltétlenül ez az, ami miatt emlékeznek rá. Cohn a sztárgyár egyik legördögibb alakja volt, a mee too botrány figurái gyakorlatilag ministránsfiúnak tűnnek mellette, sőt, állítólag még a maffia is tartott tőle, ennek ellenére jó pár alvilági figurával ápolt kapcsolatot.
A stúdióvezető egyenesen büszke volt arra, hogy Hollywood leggyűlöltebb embereként tartották számon, egy ponton így nyilatkozott saját magáról: „Lehet, hogy durva, nagyszájú szemétládaként ismernek, de én építettem fel a Columbiát. Nyársalással, dróttal és ezekkel az öklökkel kezdtem. Loptam, csaltam, és szétvertem az emberek fejét. A Columbia nem csak a szerelmem, hanem a gyerekem, az életem. Meghalnék a Columbia nélkül.”
Végső soron valóban ez vitte a sírba: a folyamatos hajtás, stressz és zsarnokoskodás szívrohamot okozott nála.
Nehéz kezdet
Cohn egy ötgyerekes, Amerikába vándorolt család középső gyereke volt. Szerény körülmények között éltek, ezért már gyerekkorában elhatározta: olyan életet szeretne magának teremteni felnőttként, ahol sosem lesz anyagi gondja, ahol senki nem uralkodik felette, és csak saját maga felé kell elszámolnia.
Hamar erre az útra lépett, 14 évesen dobta az iskolát, és inkább dolgozni kezdett. Volt villamosvezető, szőrmeárus, uszodai ügyintéző és hajós hivatalnok. A show biznisz 19 évesen csöppent bele, amikor egy színdarabban együtt dolgozott a híres zeneszerzővel és zongoristával, Harry Ruby-val. A találkozást követően saját vállalkozást indított, ahol kottákat forgalmazott. A dolog nem volt hosszú életű, Cohn belépett a seregbe, leszerelése után pedig nem folytatta a dolgot, hanem az Independent Moving Picturesnél kezdett dolgozni, ahol a bátyja is. Ez volt a mai Universal Pictures elődje, és Cohn nem akármilyen pozíciót kapott: Carl Laemmle, a vezérigazgató személyi titkára lett.
Harry Cohn és Lewis Milestone rendező New York-ban (Fotó: FPG/Getty Images)
Az itt tanultakat végül a saját hasznára fordította, és 1919-ben a bátyjával és Joe Brandt producerrel megalapították a CBC Film Sales Corporationt, ami hármuk vezetéknevéből származott. Alacsony költségvetésű filmeket készítettek kifejezetten az alacsonyabb társadalmi rétegek számára, ami egyáltalán nem volt jövedelmező, a két testvér állandó huzavonája pedig egy idő után zavarni kezdte Brandtet, aki így kiszállt a partnerségből. A cég rá eső harmadát Cohn vette meg, és új nevet is kapott a vállalkozás, immáron Columbia Pictures Corporation néven.
A stúdiónak hosszú évek alatt sikerült egy olyan filmet összehoznia, ami végre a reflektorfénybe emelte őket: ez volt az 1934-es Ez történt egy éjszaka, ami öt Oscar-díjat zsebelt be. Ezek után döntötték el, hogy évi egy ilyet fognak finanszírozni a B-kategóriás alkotások mellett.
Az ördög maga
Azonban Cohn munkamódszere nem éppen az alázatosságról, kedvességről vagy úgy egyáltalán az emberségről volt ismert.
Hatalmával folyamatosan visszaélt, és megkeserítette a vele együtt dolgozók életét. A forgatásokon üvöltözött, káromkodott és a kegyetlenségtől sem riadt vissza, sokat elmond róla az is, hogy nem a felesége képét tartotta az íróasztalán, hanem Mussoliniét. A megfélemlítés volt az eszköze, azt akarta, hogy mindenki rettegjen tőle.
Remek példa erre, hogy amikor hírt szerzett az aranytojást tojó tyúk Kim Novak és a fekete Sammy Davis Jr. kapcsolatáról, akkor rögtön az alvilági cimboráit kérte fel, hogy intézkedjenek az ügyben és zárják rövidre a dolgot. Cohn ugyanis nem bírta elviselni, hogy a színésznő kikosarazta, ráadásul egy fekete – igen, a rasszizmus sem állt tőle távol – férfi miatt. Úgy gondolta, hogy a nő hozzá tartozik, mert rengeteg pénzt ölt a karrierje felfuttatásába. Davis Jr-t ezért elraboltatta, és a maffia kapcsolatain keresztül megfenyegette: a szeme világa fogja bánni, ha nem szakít a színésznővel, és vesz záros határidőn belül feleségül egy színes bőrű nőt. Mivel az énekes egyik szemére már megvakult, és még a saját maffia kapcsolatai is azt javasolták, hogy tegyen eleget Cohn kérésének, beadta a derekát és szakított Novakkal.
Kim Novak (Fotó: Archives du 7eme Art / Photo12 via AFP)
Cohn nem bízott senkiben, ráadásul örömét lelte abban, ha olyan információ birtokába jutott, ami zsarolásra is alkalmas volt, ezért a stúdió minden szobáját bemikrofonozta. Attól sem riadt vissza, hogy a neki nem tetsző beszélgetéseket visszajátssza, természetesen úgy, hogy azt minél nagyobb plénum előtt tegye, és így szégyenítse meg az embereket. Sőt, bevett módszere volt, hogy karácsony estéjén rúgta ki az alkalmazottait.
A legkegyetlenebb ragadozó
Azonban minden aljassága eltörpült amellett, hogy a stúdió színésznőit folyamatosan zaklatta. Filmjeiben csak az a feltörekvő színésznő kaphatott szerepet, aki hajlandó volt lefeküdni vele. Nem titok, hogy az ő nevéhez fűződik a szereposztó dívány intézményesítése. Ez azonban nem volt elég számára, az aktus után apró ajándékokkal „kedveskedett” a nőknek, hogy még olcsóbbnak érezzék magukat. Előszeretettel ütötte bele az orrát a neki dolgozók magánéletébe, még az olyan sztárokéba is, akik ekkoriban már sikeresnek számítottak, mint Rita Hayworth vagy Joan Crawford. Hayworth azzal tört borsot az orra alá, hogy nem törődve az ármánykodással, folyton férjhez ment, Crawford pedig csak simán megfenyegette, hogy kitálal Cohn feleségének, ha nem hagyja békén.
Jean Arthur egy interjúban elárulta, hogy a stúdió színésznőinek öltözői egy sötét folyosón helyezkedtek el egymás mellett, melyekhez egy titkos ajtó vezetett – ezt használta Cohn, hogy bejusson az öltözőkbe és bántalmazza őket. Arthurnak egy ponton elege lett, ezért elhatározta, hogy megöli a férfit, fegyvert is vásárolt, de végül nem tette meg, csak szimplán felmondott a Columbiánál.
Harry Cohn egy színésznővel irat alá szerződést az irodájában, 1935. (Fotó: John Kobal Foundation/Getty Images)
„A leghírhedtebb és legtelhetetlenebb szexuális ragadozó Harry Cohn volt. Míg az olyan sztárok, mint Hayworth, Katharine Hepburn és Joan Crawford elég pénzt kerestek a Columbiának ahhoz, hogy a végtelen zaklatás ellenére is visszautasítsák őt – Hayworth még pénzbírságot is kapott az engedetlenségért –, mások nem voltak ilyen szerencsések. A sztárokat az irodája melletti külön helyiségbe vezényelték rendszeres délutáni találkozóra, vagy beidézték a jachtjára; az elutasítás azt jelentette, hogy kirúgta őket, és tönkretette a karrierjüket” – írta Neal Gabler az An Empire of Their Own: How the Jews Invented Hollywood című könyvében.
Ha azonban bárki azt hiszi, nyílt megvetés övezte őt a szakmában, téved. Cohn mindennek ellenére is prominens személynek számított, mindenhol ott volt, minden bulira hivatalos volt, és sokan próbáltak a kedvében járni. Bár ez nyilvánvalóan azért történt, mert egyúttal rettegtek is tőle.
1957-ben szívrohamot kapott, akkor az orvosai szigorúan felszólították, hogy lassítson. Nem tette meg, két hónapra rá, 1958 februárjában újabb rohama volt. Mentőt hívtak hozzá, de úton a kórház felé életét vesztette. Temetésén – melyet a Columbia 12-es stúdiójában rendeztek meg – gyakorlatilag mindenki, aki számított Hollywoodban, ott volt. Cohnt végül a Forever Cemetery-ben helyezték örök nyugalomra.
Alice Faye színésznő Harry Cohn és Cary Grant társaságában (Fotó: William Grimes/Michael Ochs Archives/Getty Images)
