Joanne Kathleen Rowling 1965. július 31-én született az angliai Yate városában. Már gyerekként is könyvmoly volt, sőt, tizenévesen már kisregényeket írt testvérének, és szívesen merült el a képzelet világában, ahol ő alkotta a szabályokat. Családjával szerény körülmények között éltek. Anyja, aki laboratóriumi asszisztensként dolgozott, sclerosis multiplex-szel küzdött – ez a személyes élmény később érezhetően hatott Rowling írásaira is. A halál, a veszteség és a gyász gyakran visszatérő motívumok a Harry Potter-univerzumban, nem véletlenül, hiszen ezek saját életében is meghatározó élmények voltak.
A kisvárosi lány, aki megalkotta a varázsvilágot
Rowling az Exeteri Egyetemen végzett francia szakon, majd később Londonban különböző irodai munkákból élt – többek között az Amnesty Internationalnél is dolgozott. Bár mindig író szeretett volna lenni, első próbálkozásait a kiadók sorra elutasították. A kilencvenes évek elején Portugáliába költözött, ahol angolt tanított, férjhez ment, és megszületett lánya, Jessica. A házasság azonban hamar zátonyra futott, így Rowling egyedülálló anyaként, szinte teljes anyagi csődben tért vissza az Egyesült Királyságba.
Joanne K. Rowling a Harry Potter és a titkok kamrája című könyvével a Frankfurti Irodalmi Házban, 2000. március 20-án. (Fotó: Oliver Stratmann/picture alliance via Getty Images)
A legenda szerint ekkor, egy Manchester–London vonatúton született meg az ötlet: egy kisfiú, aki nem tudja, hogy varázslók voltak a szülei. Rowling úgy érezte, mintha a történet készen érkezett volna a fejébe. Nem volt pénze számítógépre, így egy kávézóban ülve, írógépen pötyögte be a Harry Potter és a bölcsek köve első változatát, míg kislánya a babakocsiban aludt.
Hatéves korom óta szinte folyamatosan írtam, de soha nem lelkesedtem még ennyire egyetlen ötletért sem. Csak ezen járt az eszem, miközben a vonaton ültem, és a részletek lassan kirajzolódtak a fejemben: ez a vézna, fekete hajú, szemüveges fiú, aki mit sem sejtett arról, hogy valójában varázsló, egyre élőbbé és valóságosabbá vált előttem.
– emlékezett vissza az írónő egy interjúban.
Harry, Ron és Hermione
J.K. Rowling a varázsló világ megalkotásához főként személyes élményeiből merített ihletet. Roxfort ötlete részben abból a rajongásából fakadt, amit gyermekként a könyvtárak iránt érzett, valamint abból a bentlakásos iskolai közegből, amit maga is megtapasztalt. A négy ház – Griffendél, Hollóhát, Hugrabug és Mardekár – közvetlenül a brit kollégiumok hagyományos házrendszeréből eredt. Az iskola megjelenését és hangulatát olyan történelmi épületek ihlették, amelyeket Rowling utazásai során látott, különösen a skóciai Edinburgh-ban.
A főszereplőket is valóságos emberekről mintázta. Harry Potter alakját egy fiú alapján formálta meg, akit Rowling egy vasútállomáson látott, Ron Weasley és Hermione Granger karakterében a főiskolai barátait látta meg, míg Albus Dumbledore figurájához a saját iskolai igazgatója adott ihletet. Hagrid, a félig óriás vadőr, egy motoros férfi alapján született, akivel Anglia nyugati részén találkozott. A szörnyek és mágikus lények megalkotásához Rowling számos mítoszból és mondából merített: a baziliszkusz, az óriáskígyó, aki a tekintetével is ölni képes, középkori európai legendákból származik, míg olyan lények, mint a hipogriff vagy a dementor az ő képzeletének szüleményei.
Rupert Grint, J.K. Rowling, Emma Watson és Daniel Radcliffe a Harry Potter és a félvér herceg film premierjén az Odeon Leicester Square mozinál, Londonban, 2009. július 7-én. (Fotó: Jon Furniss/WireImage)
Rowling célja az volt, hogy Harry Potter története egyszerre legyen lebilincselő és tanulságos. Szerette volna, ha a gyerekek és a felnőttek egyaránt eltudnak merülni egy részletekben gazdag világban, ami saját történelemmel és hagyományokkal rendelkezik. Emellett fontosnak tartotta olyan alapvető témák bemutatását, mint a szeretet ereje, a jó és a rossz örök küzdelme, a döntéseink súlya, valamint az elfogadás és az empátia. Rowling kifejezetten azt szerette volna, hogy történetei segítsenek a fiataloknak megérteni a felnőtté válás nehézségeit, és inspirálják őket arra, hogy változtassanak a világon.
A varázslat, ami megszerettette egy generációval az olvasást
1997-ben, hosszas próbálkozás után, a Bloomsbury vállalta a kézirat kiadását, de csak 500 példányban, és hozzátették: ne számítson nagy sikerre, mert a fiú főszereplők amúgy nem túl népszerűek. Mint azt már tudjuk, nem így lett. A könyv futótűzként terjedt, sorra jöttek a folytatások, a rajongók, a díjak, a filmszerződés és vele együtt a népszerűség.
A Harry Potter hét kötete több mint 600 millió példányban kelt el világszerte és 80-nál is több nyelvre fordították le. Korábban egyetlen gyerekkönyv sem kapott olyan nemzetközi figyelmet, mint Rowling sorozata, ami azóta is a világ egyik legismertebb és legnépszerűbb olvasmánya. A könyvek alapján készült mozifilmek szintén hatalmas sikert arattak, így még szélesebb körben vált ismertté a varázsvilág. Rowling konzultánsként vett részt a forgatásban. Ellenőrizte a forgatókönyveket és segített megőrizni a történet és a karakterek hitelességét.
Harry Potter-rajongók az utolsó kötet, a Harry Potter és a Halál ereklyéi első sorait olvassák a The Carriage Works-ben rendezett rajongói napon Sydneyben, 2007. július 21-én. (Fotó: Lisa Maree Williams/Getty Images)
Bár a Harry Potter mozifilmeknek nincs és nem is lesz folytatása, a Warner Brothers már dolgozik egy új, hétrészes sorozaton az HBO Max számára, amely a könyveket hűen, epizodikus formában dolgozza fel, jóval részletesebben, mint a filmek tették. A szereposztás teljesen új lesz, és a produkció hosszú távra tervez: a stúdió évtizedes projektként tekint az adaptációra. Rowling executive producerként segíti a munkát, így kreatív kontrollja most is megmarad a történet felett.
Robert Galbraith: új név, új irányok
A Harry Potter írónője az elmúlt években Robert Galbraith álnéven írt detektívregényeket, amelyek egy háborús veteránból lett londoni magánnyomozó történeteit meséli el. A Cormoran Strike sorozat immár nyolc kötetnél jár, és már most nagy a rajongó tábora.
A Strike-regények egy sötétebb, és valóságosabb világot mutatnak be, mint a Harry Potter, és komoly társadalmi problémákat is érintenek, a kultuszoktól kezdve a munkahelyi abúzuson át, az identitással kapcsolatos kérdésekig.
Tom Burke (Cormoran Strike) és Holliday Grainger (Robin Ellacott) a Strike megfilmesített sorozat egyik epizódjában (Fotó: BBC)
Rowling közben visszatért a gyerekirodalomhoz is: 2020-ban a klasszikus mesék hangulatát idéző Az Ickabog című regényét a covid idején először online tette közzé, méghozzá ingyenesen. A bezártságban otthon maradt gyerekeknek és szüleiknek szeretett volna kedveskedni ezzel a gesztussal. Ezt követte 2021-ben A karácsonyi malac, ami egy kisfiúról és elveszett plüssállatáról szól, és érzékenyen mesél a szeretetről, az elengedésről és a veszteség feldolgozásáról.
A könyveken túl
A Harry Potter írója évtizedek óta aktív jótékonysági munkát is végez. 2005-ben megalapította a Lumos nevű nemzetközi szervezetet, amely azért dolgozik, hogy a gyermekek intézményi ellátását családi alapú gondoskodással váltsák fel. Emellett rendszeresen támogat egészségügyi, oktatási és szociális projekteket is, elsősorban az Egyesült Királyságban.
Noha ma már ritkábban szerepel a nyilvánosság előtt, Rowling folyamatosan ír és alkot. Hatvanévesen már nem kell bizonyítania semmit, mégis újra és újra kihívások elé állítja magát, és úgy tűnik esze ágában sincs visszavonulni.
