„Nem tolom magamat előtérbe, engem a tartalom érdekel” – Mautner Zsófiával beszélgettünk

A falusi veteményestől New York metróvonalain át egészen a brüsszeli diplomáciai életig vezetett útja annak Mautner Zsófiának, aki húsz éve indította el a ma már ikonikus Chili és Vanília blogot. Azóta rovatot vezet a Magyar Narancsban, műsort készít a rádióban, közben pedig megőrzi a gyerekkorból hozott lassú, emberi tempót – és a főzés iránti mély tiszteletet. Interjúnkban családról, inspirációkról, külföldi évekről és a digitális világ változásairól mesélt, és azt is elárulta, miért tekinti pályafutása koronaékszerének Kajdi Csaba Cylát.

– Gyerekként milyen volt a viszonyod az ételekhez és a főzéshez? Volt valaki, aki igazán inspirált?

– Nálunk az egész család nagyon „főzős” volt, szóval volt honnan magamba szívni ezt az örökséget. Mindkét nagyszülői ág hatalmas hatással volt rám. Az egyik a falusi, kunmadarasi oldal: ott van egy örökölt házunk, ahová máig rengeteget járok feltöltődni, lassulni. Most különösen sok időt töltök ott, mert a szomszédasszonyom – a Ferdinánd Bisztró alapítója – és én közösen írtunk egy süteményes könyvet, ami éppen most jön ki a nyomdából. Még megélhettem azt az igazi paraszti, szezonális konyhát: nagymamám veteményesével, házi állatokkal, frissen kihúzott répával. Tudom, milyen íze van annak a húslevesnek, amihez akkor vágták le a csirkét.
A másik ág a budapesti: ott a nagymamám mellett tanultam meg a hétköznapi ételeket. Ő 93 éves koráig élt, és évtizedeken át együtt főztünk. Apukám pedig a családi hétköznapok fő szakácsa volt – most 84 éves, és még mindig főz nekem. A pacalja és a sóletje utolérhetetlen. Jegyzetelem a receptjeit, mert kincsek. A gyerekkori emlékeim központi eleme a terített asztal. Ha becsukom a szemem, mindig azt látom, hogy együtt ülünk az ebéd vagy a vacsora körül, és beszélgetünk. Ez nagyon meghatározó lett.

Mautner Zsófi (Fotó: Olajos Piroska)

– Amikor külföldön éltél, mennyit tudtál ebből az örökségből megmutatni a kinti barátoknak?

– Szerintem sokan jövünk az enyémhez hasonló családból, de önmagában ez még nem jelenti azt, hogy ebből hivatás lesz. Nekem a váltás akkor indult el, amikor huszonévesen New Yorkban dolgoztam gyakornokként. A város kulináris sokszínűsége teljesen átkattintott: ott egyetlen metróvonalon végigutazva az egész világkonyhát végig lehet kóstolni. Rengeteget olvastam: szakirodalmat, külföldi újságokat, a New York Times szerdai gasztronómiai mellékletét – azt mindig faltam. A 2000-es évek elején külföldön már sokkal tágabban gondolkodtak a gasztronómiáról: összekötötték kultúrával, gazdasággal, társadalomtudománnyal. Engem egyre inkább ez a mélyebb kontextus érdekelt.
Hazatérve egy EU-s, közigazgatási pályán indultam el, és végül Brüsszelben diplomataként dolgoztam. 2005-ben ott indítottam el a blogomat, a Chili és Vaníliát, ami most lett 20 éves.

Ez is érdekelhet Megnézem

Ezt olvastad már?

„Nem volt se vagyon, se férj, csak a saját egzisztenciám” – Mautner Zsófi őszintén a karrierváltásról és a bátorságról

– A Magyar Narancsban futó rovatod is ikonikus már.

– Igen, döbbenetes, de az is 18 éves. 2007-ben indult, és sokan gyűjtik a recepteket azóta is. A Magyar Narancs különleges közönség: politikai, gazdasági, kulturális szereplők, értelmiségiek. Nagyon szeretem, és minden vasárnap este küldöm a friss anyagot.

– Hogyan találsz egyensúlyt a közösségi média, a magánélet és a nyilvánosság között?

– Rengeteget változott a digitális világ. Amikor elkezdtem, a blog még misztikus, titokzatos műfaj volt – mára gyakorlatilag megszűnt. Tartom a blogot, mert óriási receptarchívum, és az én játszóterem, de ma már minden sokkal gyorsabb és vizuálisabb.
Haladtam a korral: Facebook, Instagram.

Nagyon önazonos vagyok: a műsorokban is ugyanolyan vagyok, mint a magánéletemben. Sőt, alapvetően introvertált vagyok, csak sok mondanivalóm van a témáimról. Ezért sem tolom magamat előtérbe; engem a tartalom érdekel. A legszemélyesebb posztjaim is inkább az élményeimről szólnak: nagymamám bögréi, a veteményes, az utazások. Ezek intimebbek számomra, mint egy szelfi.

– Kik azok, akiket te szívesen követsz?

– Sokakat figyelek, szeretem látni, ki merre tart. A régi blogos ismerősök is fontosak: 15–20 év alatt komplett életszakaszokon mentünk át. Néhány új kedvencem: Fehérvári Mercédesz, rabbi feleség, fantasztikus esztétikájú kóser konyhás tartalmakkal és Lantos Lili (Lilly Loves Kosher), aki Bécsben él, szintén kóser konyha. Imádom, hogy a gasztronómián keresztül hidakat építenek kultúrák között.

– Ha egy kedvenc konyhát kellene mondanod, mi lenne az?

– Egyet nem tudok. De három állandó favoritom mindig van: török konyha, grúz konyha és a koreai konyha. Rengeteget utazom ezekbe az irányokba, tanulom őket, és gyakran hozok innen recepteket a blogra és a műsorokba is.

– A TV Paprika Magazin forgatásán találkoztunk – mit főztetek a mai műsorban?

– Havas Dóra az állandó háziasszony, én pedig kéthetente csatlakozom társműsorvezetőként. Minden adás egy központi témára épül – most éppen mexikói volt. Volt autentikus mexikói főzőasszony, éttermi séf és én is hoztam egy háziasszonybarát receptet: a cevichét, harcsából, ami akár egy exkluzívabb karácsonyi fogásnak is tökéletes lehet.

Íme a recept:

Citrusos marinált harcsa – Ceviche

Citrusos marinált harcsa – Ceviche (TV Paprika Magazin / AMC)

Hozzávalók:
(4–6 adag)

• 30 dkg harcsafilé (nem afrikai)
• 2 lilahagyma, vékonyra szeletelve, hideg vízbe áztatva
• 1 szárzeller,
• fél piros kaliforniai paprika,
• 6 citrom leve + 2 citrom
• 1 gerezd fokhagyma,
• 1 chilipaprika, kimagozva, finomra aprítva
• só, bors
• 1 avokádó
• 2 édesburgonya, megsütve

Elkészítése:

1. Előkészítjük az összes hozzávalót: a harcsafilét falatnyi darabokra vágjuk, félretesszük.
2. A felszeletelt lilahagymát hideg vízbe áztatjuk. Fél cm-es kockákra vágjuk a szárzellert és a kaliforniai paprikát.
3. Kifacsarjuk a citromot.
4. Közvetlenül tálalás előtt összekeverjük a hozzávalókat, és öt percig állni hagyjuk. Mély tálkákban tálaljuk, a levével együtt.
5. Zöldcitrommal, sóval kikevert avokádókrémmel és édesburgonya-chipsszel tálaljuk.