Bár Major Tamás művészi kvalitásait kevesen kérdőjelezték meg, igazgatói stílusa már pályája során is komoly indulatokat váltott ki. A szakmában köztudott volt, hogy rendkívül szigorúan, sokszor mindenfajta empátia nélkül irányított, és habozás nélkül félreállította azokat, akiket már nem tartott megfelelőnek.
Major Tamás (Fotó: FORTEPAN / Szalay Zoltán)
Ez a fajta vezetői önkény sokakban mély nyomokat hagyott a szakma egészében és egyes emberekben egyaránt – köztük Verebes Istvánban is, aki úgy véli, Major Tamás több színész életének kisiklásáért felelős.
Az ötvenes években, mint a rendszer korifeusa, életeket tett tönkre és embereket kergetett öngyilkosságba. Az a Major Tamás, aki a Walesi bárdokat szavalta a rádióban 56-ban, öt perccel később kinyírta Sinkovitsot és Gobbit. Azt kellene a színházkutatóknak felfedniük, hogy mi történt Gellért Endrével, akivel ketten kezdték a Nemzeti Színházat. Gellért Endre egyszer öngyilkos lett, nem sikerült, és másodszor is öngyilkos lett, akkor sikerült
– fogalmazott Verebes a Klubrádió YouTube-csatornáján futó Eddig és ne tovább! című műsorában,a melyet a Blikk szemlézett.
Verebes István (Fotó: Olajos Piroska)
A Jászai Mari-díjas művész egy megrázó emléket is felidézett, amely szerinte jól érzékelteti Major Tamás hatását a színházi közegre:
„Básti Lajos nekem mondta az arcomba, miután valamit félreértett abból, amit Kernnel csináltunk: Vegyék tudomásul, hogy Major Tamásnak sírkertje van, Tímár Józseftől Somogyi Erzsin keresztül Somlai Artúrig – és sorolta a neveket –, majd azt mondta: én is ott fekszem, és a Hilda is ott fekszik ebben a sírban” – mesélte
Verebes szerint Major működése olyan vezetői mintát hagyott maga után, amely hosszú távon sem a szakma, sem a következő színházi generációk számára nem bizonyult építőnek.
