A Családi kör vendégeként meghatottan fogalmazott születésnapi köszöntése kapcsán Eperjes Károly. „Az ünnepeket fontosnak tartom, de a születésem valójában a Jóisten és a szüleim érdeme.”
A színművész különös egybeesésként említette, hogy ezen a napon hunyt el Molière, polgári nevén Jean-Baptiste Poquelin, a modern komédia megteremtője. „Erős jelet látok ebben” – mondta, utalva arra, hogy pályája a színház és az irodalom szolgálatában teljesedett ki.
Amikor ünneplési szokásairól, születésnapi meglepetéseiről faggatta Kautzky Armand műsorvezető, Eperjes Károly hangsúlyozta: a legnagyobb ajándék már az övé, hiszen választott hivatásában élheti meg a kiteljesedést.
Ha előre elmondják, mennyi mindenben játszhatok, tévében, színházban, szinkronban. Magam sem tudom, hogy bír el az ember ennyit
– fogalmazott. Hozzátette, az utóbbi években egyre inkább a rendezés foglalkoztatja.
Nekem előbb volt rendezői papírom, mint színművészi. Idősebb koromra azért »gyújtottam rá« jobban a rendezésre, mert azok a rendezők, akiktől én olyan sokat kaptam, már nincsenek. Szeretném, ha a mai generáció is átélhetné, milyen az, amikor a színészt boldogítja, kiteljesíti a rendezés. Mint Vámos, Kerényi vagy Várkonyi idejében
– mondta. A színház mellett a filmezés is új perspektívát nyithat számára: egy készülő történelmi alkotásban Géza fejedelemtől Szent Lászlóig ívelő korszak elevenedhet meg. A szereplés helyett szívesebben választaná a háttérmunkát, de mint mondta, ha megfelelő rendezőt kap a film, akkor vállalja, hogy újra kamera elé álljon.
Fotó: MTVA/Csöndör Kinga
Ritkán szerepel az újságokban
Eperjes Károly nagyritkán nyilatkozik a médiában, csakis akkor, ha valami jeles alkalom ezt megköveteli. Legutóbb két éve, a 70. születésnapján beszélt az életéről.
„Bevallom, fél év kellett, mire visszanyertem korábbi energiámat. De ez szinte semmi az egyik soproni focitársamhoz képest, aki hétszer kapta el a koronavírust. (…)Sportolóként nem kaptam annyi talentumot a Teremtőtől, mint színészként. Így jó, így szép, így van rendjén, hogy én színpadon és filmvásznon érhettem el sikereket, és nem a zöld gyepen. (…)Természetesen nem marad el a nagy beszélgetés Szabó Istvánnal, Cserhalmi Gyurival, akik ugyancsak most ünnepelhették a születésnapjukat.”
