Legutóbb 1999-ben járt nálunk, amikor valóságos Esmeralda-láz égett Magyarországon. Milyen érzés ennyi év után visszatérni Budapestre?
Őszintén szólva le vagyok nyűgözve. Egyszerre vagyok meglepett és végtelenül lelkes, hogy közel harminc év után is ilyen szeretettel emlékeznek erre a történetre. Ez nagyon mély benyomást tesz rám. A negyvenéves karrierem során tulajdonképpen semmi nem volt fogható az Esmeralda sikeréhez.
Ez a hazájában, Mexikóban is így volt? Ott is ez a sorozat számított a pályafutása csúcsának?
Mindenféle dicsekvés nélkül mondhatom, hogy szerencsére az összes sorozatom sikeres volt – legalább is egyik sem bukott meg (nevet). De az Esmeralda még ebből a mezőnyből is kiemelkedik: a mai napig folyamatosan vetítik valahol, Brazíliában például éppen most van újra műsoron.
Hallott arról, hogy nálunk annak idején gyűjtés indult a karaktere szemműtétjére?
Igen, ez egészen elképesztő! Sok országban volt népszerű a sorozat, de sehol nem találkoztam olyan lelkesedéssel, mint Magyarországon. Jól emlékszem erre a történetre, mélyen megérintett, mert nálatok fordult elő egyedül ilyen a világon. Ebből is látszik, milyen hatalmas szíve van az itteni embereknek, és mennyi empátiával fordulnak a kiszolgáltatottak felé. Ezért örökké hálás leszek Magyarországnak.
Bár évtizedek teltek el, nálunk ön még mindig „az Esmeralda”. Otthon mennyire azonosítják ezzel az ikonikus szereppel? Inkább áldásként vagy teherként éli meg?
Még mindig sokan így emlegetnek, pedig azóta rengeteg gonosz karaktert is megformáltam már azóta. Sőt, ma már sokan jobban is szeretik, ha negatív szerepben látnak. Ennek ellenére a sorozat ma is él: felnőtt egy teljes generáció, és akik gyerekként az anyukájukkal nézték, most már anyaként mutatják meg a saját gyerekeiknek. Ez egy csodálatos körforgás.
És ön melyik karaktertípust élvezi jobban? A „gonosz nőt” vagy a szenvedő, tiszta lelkű jót?
A gonosz szerepeket eljátszani kimondottan szórakoztató, a jó karakterekkel viszont fontos üzeneteket tudok közvetíteni a nézőknek. Szeretem váltogatni a stílusokat, de el kell fogadni, hogy már én sem vagyok fiatal. Mexikóban a klasszikus főszerepeket mindig a huszonévesek kapják. Én már elértem abba a korba, ahol valakinek az anyja vagy a nagyanyja vagyok – mondhatni, átléptem a „matróna” szerepkörbe. De ezzel nincs semmi baj, ez az élet rendje.
Leticia Calderón, az Esmeralda sztárja (Fotó: TV2)
Most a fiaival érkezett hozzánk. Hogy tetszik nekik Budapest?
Nagyon boldogok vagyunk, hogy itt lehetünk,először utaztak velem a gyermekeim egy ilyen jellegű útra, ez egy gyönyörű város. Amikor legutóbb jöttem, alig volt időm körülnézni, de most remélem, sikerül kicsit jobban felfedeznünk a várost.
Vannak konkrét terveik a szabadidőre?
Az Operát és a Bazilikát mindenképpen látni szeretnénk. Persze elsősorban a munka miatt jöttem, alig várom már, hogy kipróbáljam magam A Nagy Duett zsűrijében is.
Ismerte korábban a műsort? Milyen zsűrizésre számítsunk: szigorú lesz vagy inkábbtámogató?
Korábban nem láttam, de miután megkaptam a felkérést, utánanéztem az interneten. Nagyon kreatív és szórakoztató produkciónak tűnik. Hogy milyen leszek? Ez nagyban függ attól, hogyan alszom, és sikerül-e eleget ennem. De a legfontosabb tényező a gyerekeim hangulata: ha ők felbosszantanak, akkor a stúdióban is veszélyesebb leszek! (nevet)
